Ez az év is jól indul

A kaja istenire sikerült. Az angolosra sütött csirke nyers belseje igazi paleolit ínyencség – tagadhatatlanul olyan Icás. Nem azért rendeltünk pizzát, mert nem ízlett a főztöd, csak gondoltuk, kár a sok részeg gyomorba ez a gasztronómiai csoda. Meg aztán úgyis hozatni kellett még italt, mert hamar elfogyott az a pár Koccintós petpalack bor, amivel vártatok.
A hangulatért is jár a csillagos ötös. Igaz, hogy nehezen indult be a tánc a csíksomlyói vonósok egyébként méltán népszerű cédéjére, de amikor a fiad egy üveg vodka után kihajította a music centert az ablakon, és áthozta a szobájából a DJ szettjét, mindenki táncolt. Nem mi itattuk vodkával, hidd el, sőt könyörögtem, hogy kortyoljon hozzá sört is hígítás végett. Még a homlokát is fogtuk, amikor hiperventillált kicsit a mosdóban.
Persze ez még délután hatkor volt, amikor először rúgott be a Zolika, később már nem mindig tudtam segíteni. És nem azért, mert szobára mentem a férjeddel még éjfél előtt, ahogy a facebookra kiírtad, mert az nem igaz. Hajnalban mentünk. Mindegy, legalább életedben először tíznél több lájkod volt. Azt is írtad, hogy lóg a mellem, de hát ugye annak tud lógni, akinek van. Nem én mondom ezt, hanem a férjed. Na mindegy. Ne vádaskodjunk, örüljünk, hogy ilyen jól sikerült a buli.
Tudom, hogy mérges vagy a tűzijáték miatt a sógoromra, de minden éremnek két oldala van. Szerintem igazán meghallgathatnád őt is. A gyerekek annyira izgatottak voltak, hogy lássák a rakétákat, hogy Lacinak nem volt szíve megvárni az éjfélt. És persze igazad van, hogy jobb a tűzijátékot az utcán fellőni, de amikor olyan hideg volt odakint. Nem volt annyira rossz ötlet a dolgozószobában begyújtani mindet. Az üvegajtón keresztül teljes biztonságból nézhették a kölykök a színes robbanásokat és a lángcsóvákat. És mire kijöttek a tűzoltók, mi már pokrócokkal el is oltottuk a könyvespolcodat. A hímzett terítődet, amin nyolc éve dolgozol, sajnálom. Tényleg. Abban a nagy felfordulásban pokrócnak hittem. És nem röhögtem, hanem köhögtem a füsttől. Az pedig aljas rágalom, hogy én beszéltem rá az egész társaságot, hogy három szólamban énekeljük el, hogy „Tűz, tűz! Jaj, de messze a kanális.”. Az altját nem is ismerem, mert én mezzo voltam a suliban. Úgy kellett fölhívnunk Gombházi tanárurat Los Angelesben a kották miatt. Bocs, hogy utána rosszul raktuk le a telefont. Ha valaki, én aztán tudom, milyen bosszantó egy váratlan magas telefonszámla.
De legalább bemelegedett a hangunk a Himnuszra. Fantasztikus volt, ahogy együtt énekeltük a tűzoltókkal meg a mentőkkel.
Kár, hogy te nem tudtad velünk dalolni, de megértem, hogy jelen akartál lenni, amikor a mentős orvos újraéleszti a macskát. Le a kalappal előtte, hogy szájból szájba lélegeztette szegény jószágot. Látod, milyen szerencse, hogy kigyulladt a dolgozószoba? Különben az orvosok sem lettek volna a lakásban, és akkor szegény Milédi most nem nyávogna olyan kedvesen. Senki sem érti, hogy akadhatott a torkán Dzsoni egér.
Próbáltuk rekonstruálni az eseményeket. Jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy az öcsém szívét elöntötte a béke az elfogyasztott édes pezsgő hatására (szárazat kellene tartanod, az elegánsabb), és megpróbálta összebarátkoztatni a jószágaidat. Node, kár lenne búsulni így, hogy mindkét kis kedvenc ép és egészséges. Bár Dzsoni bundája furán vedlik, ahol a macska gyomorsava lemarta. De talán többet is ér egy kopasz egér. Kuriózum. Nem is értettük, miért rohantál el abban a hidegben kiabálva. Pedig annyi kedves ember mulatott önfeledten a lakásotokban. Barátok, szomszédok, mentősök, tűzoltók – valahonnan még egy hókotró sofőr is előkerült. Szegény urad olyan szomorú volt, hogy otthagytad a sok vendéget. Alig tudtam megvigasztalni. Szerencsére azért sikerült. Annyira, hogy haza sem akar menni tőlem. Ezért is írok. Én már szívesen hazaengedném. Borzasztóan horkol. Ha nem gond, hívd fel légyszi, hogy hazavárod. A számát tudod.

Puszi,
Szilvi

Ui.:
A többiekkel megszavaztuk, hogy a farsangi buli is nálad legyen.

Kedves Ica! Köszönjük a meghívást, feledhetetlen volt a szilveszteri buli. Tényleg. Roppant jól állt neked az az olcsó kis ruha. Már tavaly húsvétkor is csinos voltál benne, és bár kicsit kinyúlt a sok mosásban, legalább pont követte az alakodat most, hogy felszedtél pár kilót. Azzal meg ne törődj, hogy a színe nem olyan élénk, mint újkorában, úgyis a pasztell a divat.