Enyém, tied, közös – anyaszemmel

Van az a kor, amikor az ember úgy érzi, megérdemel egy (pontosabban kettő) pár igazán szép és drága cipőt, amit nem kevés rágódás után megvesz magának, majd csak különleges alkalmakkor viseli, és akkor is nagyon vigyáz rá. Na, ezek a cipők azok, amiket „csak most az egyszer, kérlek anyu/apu” könyörgéssel kérnek kölcsön a nagy gyerekek, és természetesen extra kivételes, „mi mást vehetnék fel” esetben.

Bori lányomnak mázlija van, hogy a körömcipőkből egy számmal nagyobbat hordok, ami viszont pont az ő mérete. Ruhák tekintetében már nincs ilyen könnyű dolga, az én konfekcióméretem (már) nem egyezik a tökéletes alakú 23 éves lányoméval. Azért azt kell mondanom, elég kreatív az ifjú hölgy, az átlapolós, egyik kedvenc nyáriruhámat most a tél közepén láttam rajta, gondolta, most nem fogom hiányolni.

Drága férjem elegáns ruhái kevésbé vannak kitéve a kölcsönkérés veszélyeinek, de ha a három nagykorú fiú egyszerre itthon van, és hirtelen ötlettől vezérelve biciklitúrára indulnak vagy futni, akkor az összes sportcipője, aláöltözője, sportruhája kikerül a szekrényből, és pár órával később átizzadva landol a fürdőszoba padlóján. Ádám és Gergő nem élnek itthon, és a legritkább esetben hoznak magukkal edzőcuccot, így marad Apáé, aki a kamasz izzadsággal átitatott cipőket nem kedveli túlzottan, így azt hiszem, most vette a harmadik pár sportcipőt MAGÁNAK...

Mivel edzőcipőből nem kell nagyobb számozás, mint a tényleges lábméretem, így az enyém biztonságban van Boritól, viszont alig várja, hogy a 13 éves öccse lába tovább nőjön, és megörökölhesse a zselés talpú, fekete cipőjét, amiben akár egész nap lehet állni és dolgozni – biztos, ami biztos, most is abban megy el futni, ha itthon van. Dávidkám most kezd belenőni a felnőtt S méretbe, így kezdi hordani a nagyfiúk kinőtt pólóit és pulóvereit, de van néhány egyforma Rolling Stones-os felsőjük, amik a szárítóról lekerülve bizony néha keveredést okoznak. Múltkor Bence csak bedobta a táskájába, majd amikor próbált belebújni az XS méretbe, az én legmagasabb fiam persze engem okolt. Amúgy is anya tehet mindig arról, hogy nincs meg a pulcsi, az edzőcucc, a zokni és a kesztyű, és persze egyik sem gondolja át, milyen utat jár be és főleg hogyan, a szennyes elé(!) ledobott holmi a mosáson, szárításon, vasaláson, hajtogatáson át a szekrényig – na jó, a szobájukhoz vezető lépcső egyik fokáig.

Réka lányom látszatra még kicsi a maga 10 évével, de simán lenyúlta a nővére egyik kardigánját, abban jár suliba, és az unokatesóval egy délután alatt szétkenték a legdrágább rúzsomat és szemhéjpúderemet, miközben a legszebb tűsarkú cipőimet rögzítették hajgumival a bokájukhoz, és az indiai selyem stóláimat tekerték a derekuk köré...