A halál feldolgozásának módszerei

November 1-je mindenszentek ünnepe, november 2-a a halottak napja a keresztény világban. Mindenszentek a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestánsok az elhunytakról emlékeznek meg ilyenkor. A halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való megemlékezéssé.

Országszerte sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját mindenszentek és halottak napja alkalmából a hétvégén és jövő hétfőn. A fővárosi köztemetők hétfőig hosszabb nyitva tartással reggel 7-től este 8 óráig várják a megemlékezőket. A temetői irodák reggel 8-tól este 6-ig lesznek nyitva, ezekben kötelező a maszk és a kézfertőtlenítő használata, és az ügyféltérben egyszerre csak annyi ember tartózkodhat, ahány aktív ügyfélpult van.

November 2-án zárásig tilos a gépkocsiforgalom a sírkertekben, kivétel ez alól a Rákoskeresztúri új köztemető, ahová ez idő alatt díjmentesen lehet behajtani.

A Budapesti Közlekedési Központ hétvégén a temetőket érintő vonalakon nagyobb járműveket állít forgalomba, a járatok sűrűbben követik egymást, és rendkívüli temetői járatok is segítik a temetőkbe kilátogatókat. A Budapesti Temetkezési Intézet ilyenkor szokásos közös megemlékezései a koronavírus-járvány miatt elmaradnak.

Az Országos Mentőszolgálat közleményben figyelmeztetett a mindenszentek és a halottak napi megemlékezésekhez kapcsolódó veszélyekre. A balesetveszély elkerülése érdekében a megnövekedett forgalomban az autósok közlekedjenek a szokásosnál is óvatosabban, a sírokat felkeresőknek pedig a korai sötétedés miatt hasznos lehet a zseblámpa használata a temetőkben. Azt kérték, hogy különösen vigyázzanak a temetőbe látogató kisgyermekekre, hiszen egy meglazult sírkő könnyen ledőlhet, és akár halálos balesetet is okozhat.

A temetők, sírok felkeresése sokaknak komoly fizikai erőpróbát, megterhelést jelent, ezért az alapbetegségben szenvedők és az idős emberek lehetőleg vigyék magukkal rendszeresen, vagy szükség esetén szedett gyógyszereiket. Lehetőleg mindvégig viseljenek maszkot és tartsanak megfelelő távolságot másoktól, valamint kerüljék a tömeget. Amennyiben betegnek érzik magukat vagy a koronavírus-fertőzés tüneteit tapasztalják, maradjanak otthon, olvasható a közleményben.

A gyász időtartama – van-e „norma”?

Általában a halálesetet követő első napokban, hetekben tagadással reagálunk a gyászra, nem kezdjük el a feldolgozást – mondja a halottak napja kapcsán Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó. „A gyászidőszakot hónapokban mérjük, de ismert a gyászév fogalma is, ami azonban nem azt jelenti, hogy egy évig ugyanolyan intenzitással éljük meg. Az intenzív, erős lelki fájdalommal járó időszaknak egy éven belül le kell zárulnia, az év végére el kell jutnunk az életünk újratervezéséhez. Elhúzódó gyászról akkor beszélünk, ha az intenzív időszak túlzottan folyamatos marad – ilyenkor szakember segítségével célszerű segíteni a feldolgozást. A gyászmunka lényege, hogy az intenzív gyászidőszak tüneteit csökkentsük. Például tudatosan törekszünk arra, hogy újra örülni tudjunk dolgoknak, amelyek többek között az elhunyt szerettünkkel kapcsolatos szép emlékek is lehetnek” – magyarázza a terapeuta.

A gyász fájdalmának enyhítése

A gyász krízishelyzet, a krízishelyzetek stresszel járnak. Kulcsfontosságúak ezért az általános stresszcsökkentő módszerek, elsők között a testmozgás, illetve a hobbi, az örömszerző tevékenységek. Az öröm ugyanis az élethez való kötődésünket teremti meg újra – emeli ki Révész Renáta Liliána. Nem kell bűntudatot éreznünk az örömünk miatt. Vannak, akik már a haláleset másnapjától, a gyász mellett is képesek nevetni és örömöt érezni. Ebben semmi helytelen nincs, sőt, segíti a feldolgozást.

Fiktív levélben vagy naplóban kiírni magunkból a gondolatainkat mindig jó döntés. Családtagjainkkal, barátainkkal átbeszélni a gyászunkat viszont már összetetteb kérdés, ők ugyanis nem minden esetben állhatnak készen erre. A traumatizált gyászoló bizony maga is traumatizálhatja környezetét – sajnos meg kell értenünk, hogy a gyászunk okán sem várhatunk el mindent azoktól, akik nem a terapeutáink. A fájdalmas pillanatok túl gyakori újramesélése emellett a gyászolóban is mélyíti a traumát és hátráltathatja a gyógyulást. Ha már jó ideje nem változik, amit elhunyt szerettünkről felidézünk, az a megrekedés jele lehet. Ilyenkor is fontos  terapeuta felkeresése, aki éppen azért jelent segítséget, mert őt nem terheli a gyászunk, ráadásul kézzelfogható segítséget tud nyújtani – hangsúlyozza a gyásztanácsadó.

Ne távolodjunk!

Gyakori, hogy a gyászoló az intenzív gyászidőszak letelte után is kivonja magát a társas érintkezések, családi események alól. Sokszor hallok olyasmit, hogy „elveszítettük idén egy családtagunkat, így mi most nem karácsonyozunk”. Pedig a családot vagy barátságot összetartó közös eseményeket tudatosan meg kell tartani a gyász időszakában is, persze lehet áthangolva. A gyász az alkalmazkodás feladatát hozza el nekünk: bármilyen nehéz is, nem szabad kivonnunk magunkat a szociális események alól. Klienseim, akik erőt vesznek magukon és meglépik ezeket, később mindig arról számolnak be, hogy ez rengeteget segített nekik a lelki gyógyulásban. Nem csoda, hiszen a családi és baráti kapcsolatok is az élethez való újrakapcsolódást jelentik.

Helytelen mondatok

Az olyan elcsépelt mondatok, mint hogy „ő már egy jobb helyen van”, „próbáld meg elengedni”, vagy „ne gondolj most rá”, nem javasoltak; nem tudjuk, mit okozunk velük – figyelmeztet a szakember. – Mi, akik nem gyászolunk, ne a halál, hanem az élet oldaláról közelítsünk, és ne elsősorban az járjon a fejünkben, hogy mit mondjunk, hanem az, hogy mit tehetünk. Ajánljuk fel a gyászolónak, hogy elvisszük a gyermekeit moziba, vagy vigyünk neki a főztünkből. Ha még közvetlenül a haláleset után vagyunk, bekapcsolódhatunk a búcsúztatás szervezésébe is. A valódi segítség a gyakorlati segítség.

Forrás: MTI