Egy ágyban egy negyvenes nővel

Lehet, hogy ez sokak számára olcsó megúszásnak tűnik, de a mi esetünkben ez egy óriási dolog (hat gyerek dolgainak, élményeinek, gondjainak a megbeszélése pont hatszor annyi idő minden nap, mint egy gyermeké).
A terv egyszerűnek tűnt. Megígértem, hogy a kerek évfordulót megelőző napot kiveszem szabadságnak, és miután letettük a suliban a gyerekeket, együtt töltünk hat órát napközben. Szerettem volna, ha kivételesen Györgyire szánunk időt, esetleg rá költünk pénzt, mert erre sosincs példa. A nap végén elmegyünk mindenkiért, elvisszük őket az anyósomhoz, mi pedig újra kettesben maradunk. A másnap már le volt egyeztetve az összes testvérünkkel, a legközelebbi barátainkkal és a szüleinkkel, hogy este találkozunk, beszélgetünk, finom ételeket és borokat kóstolunk. Együtt azokkal, akik fontosak számunkra, akik szeretik a feleségemet, elfogadnak minket és persze semmi meglepetés.
Ami történt, hogy két gyerekünk beteg lett, egynek fellépése volt, a nagylányunk délután önkéntesként dolgozott, és egy gimis felvételi is becsúszott. Így nem maradtunk kettesben, de a nagyfiamnak köszönhetően Györgyi szülinapján találkoztunk a fent említett társasággal, mert bevállalta a négy kisebb vacsoráztatását. Bori, ahogy végzett a munkájával, sietett haza és már besegített a fürdetésbe, koordinálta az altatást és a mesét. Így együtt voltunk a barátokkal és a családdal, és újra rájöttünk, hogy egy asztal köré leülni jó. Beszélgetni jó. Adni és kapni is jó. Én a magam részéről semmilyen meglepetést nem találtam ki a feleségem negyvenedik szülinapjára, amit nem bánok. Azt a bizonyos hétköznapot együtt töltöttük, nem dolgoztam, csak rá figyeltem, meghívtam egy fodrászhoz, vettem neki egy tűsarkút és egy vagány pólót. Látszólag semmi különös, de velünk ilyen nem történt már tíz éve. Ezt elég furcsa volt leírni, de valóban.
elképes a korkülönbség, de a számok alapján a fiatalabb én vagyok. Ez tény, de az is tény, hogy továbbra is sokkal jobban néz ki nálam, ami mindig is így volt, jelenleg is így van, és most már így is marad. Az a helyzet, hogy a nejem tényleg baromi jó csaj, csak az ember a rohanásban ezt hajlamos figyelem és szó nélkül hagyni. A nagykamasz gyerekeinket elnézve nagyon szeretek visszagondolni a húszas éveinkre, de bevallom, hogy boldogan bújok be minden este a gyönyörű negyvenes mellé az ágyba.

Nagyon készültem a jeles napra, mert én vagyok az első számú rajongója. Nem akart meglepetésbulit, ezért nem is szerveztem neki. Én nem akartam neki semmilyen meglepetést venni, mert mi évek óta nem ajándékozzuk meg egymást semmilyen jeles napon, kvázi „haszontalan” dolgokkal. Azt találtam ki, hogy kivételesen csak rá fogunk figyelni kettő teljes napon át.