Drága Manyikám!

Fel is írt a mi drága doktorunk egy 5 alkalmas röntgenbesugárzásos bérletet, de sajnos múltkor alufóliástul ettem meg a sötétben a szendvicsem, mert tudod, hogy spórolok a villannyal, aztán a fóliától megbolondult a röntgengép. De nem is erről akartam írni, csak itt az SZTK-ban mindig a nyavalyákra gondol az ember.



Innen írok a rendelő várójából, mert itt ingyen van a wifi. Igazából le van védve, de kitaláltam, hogy hálapénz a jelszó. Persze ékezet nélkül. Képzeld, a kisunokámék lejönnek hozzánk húsvétra. Sütöttem is nekik mákos kalácsot, pedig amennyibe manapság a cukor kerül, az nem reális. Szerencse, hogy Bandika, a falunk heroinistája megtért krisnásnak, így aztán maradt neki mákja olcsón.

Emlékszel, milyen kis egyszálbél gyerek volt, amikor drogozott? Most meg tar kopasz azzal a kis cuki tinccsel a feje búbján, és teljesen fel van puffadva a sok zöldségtől, mert nem eszik húst a vallása végett. Csak csirkét, mert az nem annyira hús, de most, hogy nagyböjt van, azt se. Kérdeztem tőle, hogy attól, hogy krisnás lett, még jön-e ministrálni, azt mondta, ne aggódjunk: Lali atya számíthat rá. Na szóval, jönnek a kisunokámék. Szóltam is hentes Palinak, hogy amíg itt a gyerek, ne betyárkodjon nekem a telefonba. Merthogy fel szokott hívni, aztán liheg nekem itten egy órát. Szegény ember, amióta Aranka elköltözött Zalaegerszegre ahhoz a targoncáshoz, nincs kinek lihegjen, hát hagyom. Még az ág is húzza. Múlt hónapban kikapcsolták a telefonján a kimenő hívásokat, mert nem tudott fizetni, aztán még én hívtam fel esténként, hogy liheghessen a nyomorult pára. De most megígérte, hogy amíg itt a gyerek, semmi obszcénkodás. Meg félretett másfél kiló farhátot nyugdíjig. Te, hát az egész falu lázban ég. Idén olyan körmenetünk lesz, hogy még! Lali atya kaparós sorsjegyen nyert egy Segwayt, azt azon vezeti majd a menetet. A Segway az az izé, amin a japán turisták állnak, ilyen kerekes, oszt nyele van, mint a légkalapácsnak. Csak az atya nyakában nem lesz fényképezőgép, mint a japánoknak, mert mit fotózzon itt a faluban?!

Mondjuk a főteret lehetne, mert a Szent István út és a Kun Béla utca kereszteződését gyönyörűen kikövezték viakolorral. Mert van ám itt is megújulás, vidéken, hidd el. Húsvétra elkészül a szoborkompozíció is, ami a büszke szőlősgazdát ábrázolja, ahogy a tablettás borát megvédi a fináncoktól egy felemelt partvissal. Így mondta a fővárosi művész fiatalember, aki gránittömbből faragja. Azt magyarázta, hogy az oktaéder alapú csonka kúp valójában a pénzügyőr szemében tükröződő kilátástalan elvágyódást szimbolizálja. De hát én nem értek a művészetekhez. Emlékszem, mindig szekundát kaptam Varjas tanár úrtól, amikor almát kellett rajzolni. Szóval jönnek a kisunokámék. A vejem hozza le kocsival. A’ má’ nekem egy nyámnyila alak. Marketing menedzser, de amikor disznóölésen a bélmosást kellett neki menedzselnie, beleájult a teknyőbe. Vihettem be a hátamon a kanapéra, mint szegény megboldogult uramat, isten nyugosztalja.

Mindegy, majd rátelepíti a vindózt a számítógépemre, egyéb haszna úgysincs, hogy a fene enné meg a lányom gusztusát. Amikor itt volt neki kérőnek az István is. Erős volt a Pista, mint a bivaly, mégsem kellett a lányomnak. Pedig patikában dolgozik az a stramm férfi – most milyen jól jönne, hogy olcsón tudna kenőcsöt a hátamra, amikor így hasogat. De nem is panaszkodom itt tovább. Remélem, te jól érzed magad, egészségben van a család. Boldog ünnepet kívánok, mert most már rohanok haza. Festek tojásokat, várom a locsolókat, meg a kisunokámat. Varrtam neki ajándékba egy gyönyörű pár fehér szőrmekesztyűt. Hogy fog örülni, amikor megtudja, hogy a tavalyi nyuszijából készítettem.

Csókol: Lídia