Hogyan éljünk együtt a gyermekkori cukorbetegséggel?

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) sok évtizeddel ezelőtt, 1948-ban úgy határozta meg az egészség fogalmát, hogy az „a teljes testi, mentális és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”. Annak ellenére, hogy ez a megközelítés már több mint 60 éves, sokan mégis úgy gondolják: a betegség tüneteket vagy rendellenes vizsgálati eredményeket jelent, a gyógyulás pedig a tünetek elmúlása vagy az értékek rendeződése. Gyakran háttérbe szorul az egészség, a gyógyulás mentális része, pedig a betegségek mindig hatnak a lelkiállapotunkra is: még egy influenzafertőzés is levertté, kedvetlenné, fáradékonnyá, mogorvává képes tenni minket.

Mennyivel inkább igaz ez a diabéteszre, egy olyan állapotra, amely az egész életünket végigkíséri majd. A gyerekek egészségéért szüntelenül küzdő szakemberekként nagyon fontosnak tartjuk, hogy kis pácienseink és családjaik ne csak a betegség tüneteitől mentesen, hanem boldogan, elégedetten és kiegyensúlyozottan élhessenek. Ehhez gyűjtöttünk össze néhány javaslatot a sok-sok év tapasztalata alapján; ezalatt a gyerekek és szüleik többet tanítottak nekünk ezen a téren, mint bármelyik tankönyv.

A cukorbetegség megjelenése és az első lépések

Nehéz először szembesülni azzal, hogy a sokféleképpen magyarázható tünetek hátterében az orvos cukorbetegséget állapított meg. Ezek szerint nem adnak majd egy gyógyszert, ami 1-2 hét alatt megoldaná a  problémát. Ez egy egész életen át tartó állapotot és kezelést jelent. Nagyon jó hír, hogy a cukorbetegség ma már jól kézben tartható, megfelelő odafigyeléssel nem akadályozza a gyerekeket semmiben – de ennek nehéz az első napokban örülni, amikor azt reméltük, hogy csak átmeneti, múló tünetekről van szó. Ne igyekezzünk a szőnyeg alá söpörni ezeket az érzéseket!

Nem baj, ha a gyerekek „kiakadnak” az első napokban vagy hetekben. Ilyenkor ne szóljunk rájuk, hogy ezt nem szabad, hanem adjunk nekik erre lehetőséget: mondjunk valami olyasmit nekik, hogy „teljesen igazad van, ez most nagyon nehéznek tűnik. De együtt megoldjuk.” A szülőknek máshogy, de legalább annyira nehéz a cukorbetegség diagnózisával szembesülni, mint a gyerekeknek. Három nagyon fontos dolgot tapasztalunk ezen a téren:

 –  Az egyik: kifejezetten jó, ha a szülők is megengedik maguknak az elkeseredést vagy a kétségbeesést az elején. Mindenki máshogy fogadja a nehéz híreket: van, akit semmi nem visel meg, van, aki ezt kevésbé viseli könnyedén. Nem számít, hogy más mit gondol erről, akármit is érzünk egy ilyen helyzetben, jogunk van hozzá, ez a mi életünk, ezek a mi érzéseink!

 –  A másik: legyünk őszinték a gyerekkel, ismerjük el a cukorbetegséggel járó nehézségeket – de ennek terheit, a kétségeket, a félelmeinket mással osszuk meg, ne vele! Mondjuk el barátoknak, a párunknak, az orvosnak, lelkésznek, pszichológusnak – bárkinek, akiben megbízunk. Sokszor elég, ha valaki meghallgat és együttérez velünk. A gyerekek nagyon érzékenyek a szüleik lelkiállapotára. Ha úgy érzik, hogy az ő tüneteik megijesztik, túlterhelik a szülőt, igyekeznek majd minél több terhet levenni a szülő válláról. Ez viszont azt jelenti, hogy olyan terhet vesznek magukra, amit csak rövid ideig lehet bírni egyedül. Hadd maradjanak ők gyerekek, és hadd tegyék ők a mi vállunkra a terheiket.

 –  Végül a harmadik: nagyon hasznos, ha ezeket a félelmeket, aggodalmakat megpróbáljuk megfogalmazni. Gondoljuk át, sőt, kifejezetten segít, ha le is írjuk: mik azok a pontok a családunk életében, működésében, amelyek számunkra eddig sziklaszilárdnak, mozdíthatatlannak tűntek? Ezek közül melyik borulhat meg gyermekünk cukorbetegségével? Ha szánunk időt ezek átgondolására, legtöbbször kiderül, hogy a családi életünk sok fontos eleme érintetlen marad. Sok közös tevékenység, közös örömforrás, közös érték követése ugyanúgy folytatódhat, mint a cukorbetegség megállapítása előtt.
Bizonyos területeket azért óhatatlanul érint majd a diabéteszhez való alkalmazkodás: ezeket beszéljük meg az orvossal, a dietetikussal vagy a szakmai csoport egy tagjával. Rengeteg be szélgetés során tapasztaltuk, hogy a kilátástalannak tűnő jövőtől való félelmek jelentős része megoldható, kezelhető problémává alakul majd át.

Egészségesebb élet az egész családnak

Igaz ugyan, hogy maga a cukorbetegség elnevezés is magában hordozza a „betegség” szót, ennek minden társuló negatívumával együtt – mégis a tünetek kézbentartásához szükséges életviteli módosítások jelentős része valójában az egészséges életmód elemei!

Régóta tudjuk, hogy napi többszöri (5-6), de kisebb mennyiségű étkezés jóval egészségesebb, mint a rendszertelen táplálkozás. Aki valaha próbálkozott már fogyókúrával, pontosan tudja, hogy a koplalás sosem  vezet tartós eredményre. A diétával és fitnesszel foglalkozó szakemberek mind a napi többszöri étkezést javasolják. Ezt talán eddig is tudtuk, de a hétköznapokban sosem sikerült megvalósítani – most pedig mindenképpen szükség lesz rá. Az elején nehéznek tűnhet az alkalmazkodás, de rövidesen a család minden tagja érezni fogja az egészségesebb életmód jótékony hatásait.

A diéta során ügyelni kell a szénhidrátbevitelre. Tudják, hogy mi az egészséges táplálkozás egyik alapköve? A szénhidrátbevitel kontrollálása. Ez az étrend, amit majd tartani kell, igazából mindenkinek jót tenne, cukorbetegségtől függetlenül is.
Azzal, hogy a cukorbetegség most bekerült a családba, egy olyan egészséges, tudatos, kiegyensúlyozott táplálkozást követnek majd, amire máskülönben talán soha nem lett volna elég elhatározás – de így, hogy most megvalósul, mindannyian tapasztalni fogják az előnyeit. Sok családtól kapott visszajelzés alapján mindenképpen azt javasoljuk, hogy ne legyenek a cukorbetegséggel élő gyerekek külön diétán, ne egyenek mást, mint a család többi tagja. Egyrészt fontos, hogy minél kevésbé érezzék magukat a gyerekek „másnak”, kívülállónak, fogyatékkal élőnek – pont elég az a sok vércukorszintmérés és inzulinbeadás. Másrészt pedig, ahogy írtuk is: minden embernek hasznára válik az az étrend, amit gyermekének követnie kell majd.