A komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonanciás képalkotás (MR vagy MRI) talán a két legfejlettebb képalkotó technológia. Mindkét képalkotó diagnosztikai módszer lehetővé teszi az orvosok számára, hogy nem-invazív módon kapjanak részletes képet a test belsejéről és az esetleges elváltozásokról. A két technológia teljesen eltérő elven működik, és különböző klinikai célokra használható. Az, hogy egy adott helyzetben az MR vagy CT vizsgálat mellett dönt a radiológus, számos tényezőn múlik – mindkét módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, amelyeket jelen cikkben alaposan be fogunk mutatni.
Az MR vagy MRI (mindkettő kifejezés használatos) egy olyan diagnosztikai eljárás, amely erős mágnes, rádiófrekvenciás impulzusok és számítógép segítségével készít részletes képeket a testről. Amikor a páciens szervezete belép az MR gép generálta mágneses térbe, a szervezetében található hidrogénatommagok (protonok) ezzel párhuzamos állapotot vesznek fel. Az ezt követő rádiófrekvenciás impulzus ezt az állapotot megzavarja, az impulzus leállításakor pedig a protonok visszatérnek eredeti állapotukba, miközben detektálható elektromágneses hullámokat bocsátanak ki, amelyeket a berendezés érzékel, majd három dimenziós képpé alakít.
Az MRI különösen hatékony a lágyrészek, a központi idegrendszer és az ízületek vizsgálatára. Gyakori alkalmazási területek:
Előnyök:
Hátrányok:
Az előkészületek során le kell venni az összes fém ékszert, illetve kivenni a nem MRI-kompatibilis implantátumokat. Ezután a páciens hanyatt fekszik egy mozgatható asztalon, amelyet egy csőszerű gépbe tolnak. A vizsgálat fájdalommentes, de hangos kopogó vagy zörgő zaj hallható, ezért füldugót vagy fejhallgatót kap a páciens. A mozdulatlanság nagyon fontos, időnként rövid ideig a légzést is vissza kell tartani az orvos kérésére. A vizsgálat ideje testtájtól függően 15 perctől akár egy óráig is tarthat.
A vizsgálat során gadolínium-alapú kontrasztanyagot is be lehet adni vénásan, hogy jobban láthatóvá váljanak a vérerek, gyulladásos folyamatok vagy kóros szövetek. A kontrasztos MRI különösen alkalmas:
A gadolínium biztonságos, de súlyos veseelégtelenség esetén kerülendő, mivel ritka esetekben nefrogén szisztémás fibrózist (NSF) okozhat. Az, hogy az MR kontrasztanyag mennyi idő alatt ürül ki, függ a beteg anyagcseréjétől, de legtöbbször pár óra alatt lezajlik a folyamat.
Az MR vizsgálat eredménye mennyi idő?
Az eredmények általában pár napon belül elérhetők. A kezelőorvos a képek segítségével megállapítja a diagnózist, majd tájékoztatja a beteget a probléma jellegéről és a kezelési opciókról.
A CT ionizáló sugárzás segítségével (röntgensugarakkal) készít részletes keresztmetszeti képeket a szervezetről. A gép körbeforog a páciens körül, és több irányból készít felvételeket, amelyeket a számítógép aztán háromdimenziós képpé alakít.
A hagyományos röntgenhez képest a CT a szövetek finom sűrűségbeli különbségeit is képes megjeleníteni, ezért széles körben alkalmazzák különféle klinikai esetekben.
A CT rendkívül gyors és hatékony, ezért gyakran alkalmazzák sürgősségi eseteknél. Gyakori alkalmazási területek:
Érdemes külön is kiemelni az erek vizsgálatára szolgáló CT-angiográfiát, amellyel kiválóan lehet vizsgálni az agyban, szívben, tüdőben vagy végtagokban található ereket.
Előnyök:
Hátrányok:
Gyakran szükség van jódtartalmú kontrasztanyag használatára, amely allergiás reakciót vagy vesekárosodást okozhat egyes veszélyeztetett betegeknél.
A CT vizsgálat előkészületek szempontjából nagyon egyszerű. Bár a CT-t a legtöbb fém implantátum nem zavarja, Az MRI-hez hasonlóan ki kell venni a fém ékszereket és implantátumokat (amennyiben lehetséges). A páciens egy mozgó asztalon fekszik, amely áthalad egy gyűrű alakú gépen. A vizsgálat fájdalommentes és általában néhány perc alatt lezajlik. Előfordulhat, hogy az orvos kérésére néhány másodpercig vissza kell tartani a lélegzetet.
Kontrasztos CT során jódtartalmú kontrasztanyagot juttatnak vénásan a szervezetbe, amely segít a vérerek, daganatok, gyulladások és a szervi vérellátás pontosabb feltérképezésében. A kontraszt beadása után különböző fázisokban (artériás, vénás, késleltetett) történhet a képalkotás.
Gyakori alkalmazási területek:
Vesebetegség esetén elővigyázatosság szükséges, ezért a vizsgálat előtt gyakran laborvizsgálattal ellenőrzik a vesefunkciót (pl. kreatininszint). Az intravénás kontrasztanyag mellékhatásai ugyanis bizonyos betegeknél jelentősek lehetnek. (Bár a vizsgálatot végző orvosok fel vannak készülve erre az eshetőségre is, és gyorsan kezelni tudják a tüneteket.) Az, hogy a CT kontrasztanyag kiürülése mennyi idő, egyénfüggő, de az MR kontrasztanyaghoz hasonlóan általában ez is csak pár órát vesz igénybe.