Csapatleépítés

Úgyhogy átcsoportosítottam a következő öt év oktatásra szánt büdzséjét, egy kicsit lecsippentettem az EU-s támogatásból, és már meg is volt a háromnapos, terepjárós, raftingos csapatépítés árának 20%-a. Előlegnek elég, a többit úgysem kell kifizetni – mert hát manapság amelyik cégnek nincs tartozása, az nincs is. Hát nem? Irány az Alpok!!!

A szállás elfoglalásáig nagyobb baleset nem történt. A könyvelésről négyen rossz vonatra szálltak, és Ulánbátorban kötöttek ki, de ennyi lemorzsolódással minden céges programnál számol az ember. Hívtak, hogy küldjek jegyet a visszaútra, de én nem szórhatom a cég pénzét, úgyhogy induljanak csak vissza gyalog. Ha nem állnak meg Moszkvában, karácsonyra hazaérnek.

Szóval elfoglaltuk a szállást. Gyönyörű vadásztrófeákkal díszített szobákat bocsátottak rendelkezésünkre a szervezők. Az agancsok nagy részét sikerült is megtalálnunk másnap a környékbeli halastóban. Szerintem a fényképek alapján össze lehet ragasztgatni őket, úgyhogy a kártérítési követelésük ezen pontját nem ismertem el jogosnak. De ne vágjunk az események elébe.

Nehéz vidéki koszttal fogadtak házigazdáink, aminek zsírtartalmát azonnal oldanunk kellett, nehogy eltompítsa a kollégákat. Ekkor rendeltem meg a pálinkát. Kicsit később, amikor az ital fogytán volt, tiszta szeszt kevertünk 4:1 arányban szőlőlével. Az így készült 80 fokos törkölypálinka nemcsak olcsóbb volt, mint az igazi, de meg is tette a hatását. Munkatársaim mindannyian bátran ültek a terepjárók volánjához.

Magam sem tudom, hogy jutottunk be az állatkertbe. Állítólag nem a kapun keresztül. Egy régi kérdésre fény derült. Az orrszarvú kibírja, ha szemből ütik el terepjáróval. A strucc sajnos nem. Ki gondolta volna. Állítólag a logisztikai osztályvezető megpróbált nyárson megsütni egy jószágot a kecskesimogatóban. Én nem láttam, mert a pálinkára megéheztem, és éppen egy zacskó Zoo-csemegét ettem, amikor megérkeztek a rendőrök. Szerencsére sikerült letagadnunk, hogy mi vezettünk, az meg, hogy mind a 15 Land Rovert lefoglalták, legyen a túraszervezők baja.

Másnap már nem volt olyan őszinte túravezetőink mosolya, amikor felsorakoztunk a vadvízi evezés helyszínén. Azt hiszem, némiképp igazuk van, hogy Gertrúber Marikának a minőségi ellenőrzési osztályról nem kellett volna még az instrukciók előtt beülnie a gumitutajba. De a kiabálás túlzás. Természetesen visszaadjuk a tutajt, ha majd előkerül Marika. Állítólag a bolgár tengerparton látták evezni. Hogy sodorta odáig a patak Ausztriából?! A természet csodája.

Lényeg, hogy a csapatépítés jól sikerült. A kollektíva összekovácsolódott, ami remélhetőleg a termelésben hozza majd a számokat. Az pedig, hogy a marketing osztály ellen nemzetközi körözést adtak ki a sztriptízbárban történt incidens után – a főnök szerint bagatell. Minden multicégnél előfordul. Günter, a vezérigazgató azt mondta, még soha ilyen jól nem érezte magát céges tréningen. Úgyhogy meghosszabbították a szerződésemet.

Üdv:
Tomasz

Ui.: A túraszervező cégnél téged adtalak meg kezesnek. Remélem, nem baj. Ha megkeresnek, szerintem ne nyiss ajtót. Csá.

Szevasz Bazsi! Ezer éve nem írtam. Tudod, hogy megy ez. Eseménytelen, melós hétköznapok. Igen melós – jól látod, ugyanis sikerült megint munkát találnom. Felvettek HR-esnek. Első dolgom az volt, hogy rendezzek a cégnek egy jó kis csapatépítőt. Kell az összetartás, mert minden lánc olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme.