A szabadság túlélésének törvényei

Az átlag családapa az év során csak a reggeli ovis és iskolai szállításkor, valamint az esti mesék alatt tartózkodik egy légtérben gyermekeivel. A félhomályban bódult csúcsragadozók ilyenkor nem mutatják ki a foguk fehérjét. De mi történik, ha fényes nappal próbáljuk megközelíteni velük a strandot? A válasz legtöbbször ez: katasztrófa. A reggeli kakaó és gofri teletömi a lurkók szervezetét szénhidráttal, és a gyorsan emelkedő hőmérséklettől gyomruk úgy működik, mint a kukta. A testükben szétáramló energiától a kis időzített bombák fékezhetetlenné válnak.

Már a bejárat megközelítése sem egyszerű. Míg a családapa védtelen a hónai alatt cipelt gumimatracok, hűtőtáskák, homokozó vödrök, pokrócok és törülközők súlya alatt görnyedve, a gyerekek már ki is szaladnak az útra tömegkarambolt okozva. Ilyenkor csak a gyorsaságunkra számíthatunk. Az egymásra ordító sofőröket elkerülve szélsebesen fussunk be a strand bejáratán a védelmi zónába. Tegyük le mind a négy köbméter cuccunkat egy fa árnyékába, majd keressük meg gyermekeinket az ajándékboltban, és fizessük ki az általuk okozott kárt.

Az ajándékboltokban érdekes szimbiózis figyelhető meg. A rajokban kuncsorgással támadó gyerekhordáknak az áldozat becserkészésében segítenek az eladók. Rendszerint „milyen jól áll a kislánynak a napszemüveg”, vagy „milyen erős kisfiú – elbírja azt a nagy felfújható gumicsónakot az evezőkkel” kiáltásokkal szorítják sarokba a hasztalanul védekező szülőt. Ilyenkor egy módon szabadulhat az apa: előveszi pénztárcáját, és beígér egy palacsintát a kölköknek.

A következő veszélyzóna a víz. Emlékezzünk rá, hogy esélyünk sincs elkerülni az infarktust. Hiába igyekszünk felkészíteni felhevült testünket a Balatonra, még úgyis csak a vádlinkat mossuk, amikor a már kétszer lemerült gyermekünk jéghideg testével hozzánk bújik, átölel, és kéri, hogy emeljük fel. A sokkot csak úgy élhetjük túl, ha közben arra gondolunk, milyen sokba kerül a szívsebészet.

A mélyvíz kíméletlen ragadozója a cápadelfin. Ez a felfújt szörny mindenre alkalmatlan, a gyerekek mégis megvetetik velünk. Képtelenség rajta egyensúlyban maradni a kölköknek. Amikor az egyik elúszik a mélyvíz felé és a másik szerencsétlenül próbálja meglovagolni, döntenünk kell: melyik gyereket mentsük ki a veszedelmes nyolcvancentis habokból.

Ha sikerült túlélni az első fürdőzést, irány a büfé. A szomáliai kalózokat megszégyenítő pénzéhséggel dolgozó vendéglátósok könnyen elcsábítják a ketchupos makaróni és a palacsinta képeivel a gyerekeket. A gyalulatlan deszkaasztalokon pedig megkezdődik a kíméletlen élet-halál harc. Mint ismeretes, a gyermekek bélcsatornája olyan, mint egy fecskendő. Ha felül betáplálnak valamit, a másik végen azonnal jelentkezik a túlnyomás eredménye. Vajon van-e időnk elfogyasztani ebédünket, mielőtt valamelyik gyerek elkiáltaná magát: „Jaj, kakilnom kell!” Csak akkor sikerülhet, ha eltanuljuk a bajor sörivóktól vagy a pornószínésznőktől a giga kiakasztását, és hamburgerünket szinte rágás nélkül juttatjuk a gyomrunkba. Természetesen különböző nemű ivadékainkat egyszerre kell a női és a férfi vécébe terelnünk. Ezalatt pedig a büfés elveszi az asztalról a maradékokat, így ha nem nyeltünk elég gyorsan, éhen veszhetünk.

Az ebéd után számos veszélyt kell még túlélnünk. Vattacukor-vásárlás darázs-ellegyezéssel. Csúszdás vízibiciklin két gyerek elkapása úgy, hogy nem engedjük elúszni a bérelt járművet. Az árnyék követése felfújt gumimatraccal erős szélben. És ezek még csak az egyszerűbb feladatok. Ha nem megy, hívjunk segítséget. A mentők is megteszik, de legjobb, ha a mobilunkban az „ANYA” számra keresünk.

Ne feledjük: a szabadság végén ott vár ránk a megváltó munkahely. Ezért, ha kilátástalannak is tűnik a helyzetünk, soha ne adjuk fel a reményt!