Csak szétszórt vagy? Vagy szenzoros alulészlelésben szenvedsz?

„A szenzoros alulészlelés (sensory low registration) az, amikor valakinek az agya a különböző érzékszerveken keresztül érkező információkat máshogy dolgozza fel, mint a többségé" – mondta Dr. Vicky Robinson pszichológus.

"Ez annak a következménye, hogy az agy szenzoros rendszere elveszíti a nyomot vagy figyelmen kívül hagyja a beérkező érzeteket.” 

„A szenzoros alulészlelés érinthet egy bizonyos érzékelési rendszert, például a hallást vagy tapintást, de bizonyos esetekben több vagy akár az összes érzéket is egyszerre” – tette hozzá Alisha Grogan klinikai szakpszichológus. 

Jó hír, hogy ma már egyre gyakrabban derül fény a szenzoros rendszer működési zavaraira. Mert a szenzoros alulészlelés esetében is igaz: minél hamarabb kapunk diagnózist, annál könnyebb és hatásosabb a terápia.

Ám még felnőttkorban sem késő segítséget kérni, sokat lehet javítani az életminőségen a megfelelő terápiával.

Mik a szenzoros alulészlelés leggyakoribb jelei?

„Gyerekeknél a szenzoros alulészlelés jelei leginkább a viselkedésükön mutatkoznak meg" – mondta Robinson. "Ugyanez igaz a felnőtteknél is. De alapvetően mindenkinél más és a szenzoros feldolgozás különbözőségei határozzák meg, milyen tüneteket produkál a szenzoros alulészlelés valakinél.”

A pszichológus összefoglalta, melyek azok a jelek felnőttek esetében, melyek leggyakrabban jelentkeznek:

• Magas fájdalomtűrő-képesség: a fájdalominger alig vált ki reakciót vagy kényelmetlenség-érzetet, gyakran nem is veszik észre, hogy megsérültek.
• Nem tűnnek fel a változások a környezetükben: a hőmérséklet, fény vagy zajok megváltozását nem veszik észre a szenzoros alulműködéssel élők.
• Erős szenzoros ingerekre van szükségük: keresik az erős szenzoros élményeket, hangos zenét, erős fényeket vagy fűszeres ételeket, hogy minél erősebb legyen az inger.
• A szenzoros stimulációra nem reagálnak: nem veszik észre, ha kopognak az ajtón, csörög a telefon vagy valaki a nevüket mondja.
• Gyakran szakad meg a kapcsolatuk a külvilággal: nehezen képesek figyelni és koncentrálni, gyakran veszítik el a kapcsolatot az éppen folyó eseményekkel.
• A finommotoros képességeik nem a legjobbak: nehezen megy a szenzoros alulműködéssel élőknek a tű befűzése vagy a cipőkötés például. 
• A gyerekek esetében is jellemző a magas fájdalomküszöb, küzdelem a figyelemmel és koncentrációval, lassú reakcióidő, az erős ingerek keresése (pörögni, ugrálni, hintázni akarnak folyamatosan) és az, hogy nem tűnik fel nekik, ha megváltozik a környezetük.

Hogyan diagnosztizálható a szenzoros alulészlelés?

A szenzoros alulészlelés jele lehet, hogy nem vesszük észre a környezetünkben lévő tárgyakat

„Az alulészlelés nem egy hivatalos, külön diagnózis. Egy nagyobb kategóriába, a szenzoros feldolgozási zavarok (SPD, Sensory Processing Disorder) közé tartozik – magyarázta Grogan.

Az SPD-t sem tartalmazza az egészségügyi szakemberek számára készült, a mentális és idegrendszeri zavarok diagnosztikáját segítő kézikönyv, ám sok pszichológus tekinti önálló diagnózisnak a szenzoros észlelési és feldolgozási zavarokat, ha azt tapasztalja, hogy pácienseit is érinti” – tette hozzá a szakember.

Miért marad gyakran diagnózis nélkül a szenzoros alulészlelés?

„Mivel a szenzoros alulészlelés egy nagyobb diagnosztikai kategória része – ami önmagában szintén nem számít hivatalos diagnózisnak –, a klinikai szakemberek gyakran figyelmen kívül hagyják, ha csak ez a tünetegyüttes áll fenn – mondta Grogan.

"Sőt, még ma is gyakori, hogy a szenzoros alulészlelés jeleit személyiségproblémának, jellemhibának tekintik.”

Mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél ügyetlennek, hanyagnak címkézik azt, akinél a szenzoros alulészlelés tünetei jelentkeznek.

„Általában nem azoknál a gyerekeknél áll ez fenn, akiknél más neurológiai tünetek nem társulnak a szenzoros alulészlelés jeleihez. Tehát nem hisztiznek, nincsenek frusztrációs kitöréseik vagy hiperaktivitás” – mondta Grogan.

„Felnőttkorra pedig megtanulják, hogyan kompenzálják a szenzoros alulműködés jeleit, így alapvetően észrevétlen marad mások számára, a szennyestartó mellé ledobott ruhán túl” – tette hozzá Robinson.

Lehet javítani a szenzoros alulészlelésen?

A szakemberek javasolhatnak olyan szenzoros aktivitást, ami stimulálja az agy megfelelő részeit. Ezek között lehetnek taktilis tevékenységek, amik érintéssel (különböző anyagú és állagú dolgok tapintásával, mint a homok, borotvahab, gyurma stb.) vagy nehéz fizikai erőfeszítéssel (húzás, emelés, nehéz tárgyak cipelése stb.) járnak.

A vizuális ingerek (lávalámpa vagy buborékok) is segíthetnek, ha olyan típusú a szenzoros alulészlelésünk. 

A kulcs az, hogy olyan erős ingerekkel bombázzuk az agyunkat, amit már észlel, ezzel a gyerekek és felnőttek esetében is megtanítható az agy a figyelemre és az ingerekre való összpontosításra, ami segíthet, hogy teljesebb életet élhessenek.

Anélkül, hogy rálépnének a szobában hagyott építőkockára az éjszaka közepén.