Szimpatika főoldal

A sejtek tájékozódásának hátterében a kemotaxis áll, ez röviden összefoglalva a különböző vegyi anyagok, molekulák jelenlétének vagy hiányának érzékelésén alapuló mozgás. A spermiumok ennek köszönhetően találják meg a petesejtet, a fehérvérsejtek pedig a fertőzés helyét.

Egy friss tanulmányban a szakértők azt tesztelték, hogy az amőbák a kemotaxis segítségével képesek-e eligazodni a világ egyik legismertebb útvesztőjében. A szakértők az angliai Hampton Court-palota sövénylabirintusának miniatűr változatát hozták létre, de egyéb, összetettségükben változatos útvesztőket is megalkottak.

Robert Insall, a csapat tagja és a Glasgow-i Egyetem munkatársa szerint az amőbák rendkívül hatékonynak bizonyultak, még a sarkokon is képesek „átlátni”, így kerülve el a zsákutcákat. A szakértő hozzátette, az egysejtűek az előttük található vegyületek alapján pontosan érzékelik, merre kell tovább haladniuk.

A kísérletben a csapat a sejtnavigáció egy speciális formáját, az öngenerált kemotaxist vizsgálta. A folyamat lényege, hogy a sejtek igyekeznek a vonzó anyagokat nagyobb koncentrációban tartalmazó területek felé mozogni – jelen esetben adenozin-monofoszfátot használtak. Az amőbák dolgát nehezítette, hogy útvesztőkben kellett megtalálniuk a számukra legkedvezőbb helyeket.

A csapat először számítógépes szimulációkkal tesztelte a sejtek mozgását, utóbb azonban a valóságban is megfigyelték a jelenséget. Összesen mintegy száz mikroszkopikus labirintust építettek, ehhez szilíciumchipekbe véstek rovátkákat, majd folyadékkal töltötték fel őket. Az útvesztők változatos bonyolultságúak voltak. A labirintusokba ezt követően engedték be a Dictyostelium discoideum amőbafaj képviselőit, melyek nehézségtől függően 30-120 perc alatt teljesítették a feladatot. A kutatók úgy vélik, hogy egyéb sejtek is hasonlóan hatékonyak lehetnek.

Forrás: ng.hu