Szimpatika – A nagyhangú állatok ügyesebben tanulnak hangokat

Egy, a Biology Letters szakfolyóiratban közzé tett új kutatás eredménye szerint az így magukat nagyobbnak hazudó állatok jobbak az új hangok megtanulásában is. A Max Planck Intézettől Andrea Ravignani, és a Zürichi Egyetem részéről Maxime Garcia 164 emlősfajt vizsgált meg, s ezekből derült fény a különös összefüggésre. Az állatok azzal tévesztik meg a környezetüket, hogy mélyebb hangfekvésű hangokat adnak ki – gondoljunk bele, hogy egy öblös, mély férfihanghoz általában nagyobb termetet asszociálunk ember esetében is, mint a gyenge, vékony hanghoz. A kutatók úgy találták, hogy e viselkedés (mind a hangtanulás, mind a hang által nagyobbnak mutatkozás) kialakulásában a szexuális kiválasztódás játszik szerepet, s az ember esetében is lehet köze a beszéd evolúciós eredetéhez.

„Ha látnál egy csivavát, és az rottweiler hangon ugatna, igencsak meglepődnél” – mondta Andrea Ravignani. A testméret meghatározza, hogy egy állat milyen mély vagy magas hangokat tud kiadni, azonban számos állat megtalálta a módját annak, hogy a testéhez képest magasabb vagy mélyebb hangon szólaljon meg. „A természet teli van tenor csivavákkal és cincogó rottweilerekkel.” – magyarázza Ravignani.

Néhány állat nagy hangképző szervet növeszt, s így képes mélyebb hangokat kiadni, mint azt a testmérete indokolná, más állatok pedig ügyesen tudják szabályozni a kiadott hangokat. Az ilyen stratégiákat félrevezető kommunikációnak nevezik, és az állhat a hátterében, hogy egy nagyobb termetű hím feltehetően jobb képességekkel is rendelkezik, így a nőstények előnyben részesítik a párválasztásnál azokat, amelyek ennek megfelelő orgánummal rendelkeznek.

A két kutató arra is kíváncsi volt, hogy vajon a jó hangtanulási képességű emlősök (pl. a fókák, delfinek, denevérek vagy elefántok) vajon szintén használják-e e képességüket a párválasztásban azzal, hogy új hangokat adnak ki? Egyes fókák például kiváló hangutánzók, s tudják a sikeresen szaporodó egyedek hangját is imitálni. Van-e összefüggés a testméretben tisztességtelen információt adók és a jó hangtanulók közt?

164 emlős testmérete és hangja volt a kutatók munkájának tárgya, ezek az egértől a majomig, illetve fókától a manátuszig terjedtek. Az összehasonlító elemzésekben a testméret mellett az állatok anatómiai jellemzőit, evolúciós hátterét és akusztikai tulajdonságait vetették össze, ez adott lehetőséget a sok különböző állat összehasonlítására. Azt találták, hogy a testméret terén hangjuk segítségével megtévesztő információt adók többsége jó hangtanulási képességű is.

A kutatók úgy vélik, hogy a kidolgozott összehasonlító módszerük megfelel arra, hogy a kommunikációs rendszerek evolúcióját vizsgálják vele. „Szeretnénk kiterjeszteni az elméletet, és a szexuális szelekción túl más típusú evolúciós nyomások hatásait is megvizsgálni.” – mondta Garcia.
– „Szeretnénk továbbá megismételni a vizsgálatunkat több emlőssel, s kideríteni azt is, hogy madarakra vagy más élőlénycsoportokra is érvényes-e az elmélet.”

A két kutató azt sugallta a közzétett tanulmányban, hogy az emberi beszéd evolúciójára is hatása lehetett e viselkedésnek. „A félrevezető kommunikáció stratégiája lehet az első lépés ahhoz, hogy egy élőlény képessé váljon új hangok elsajátítására. Az emberek is azzal indíthatták a beszédhez vezető utat, hogy nagyobbnak akartak tűnni, vagy épp képessé váltak a magas hangok kiadására” – magyarázta Garcia a leszűrt következtetéseket.

Forrás: ng.hu