Szimpatika – Rekordokat döntenek a villámok világszerte

Június 28-a, a Villámvédelmi Világnap időpontjára időzítette a Meteorológiai Világszervezet legújabb közleményének megjelentetését, amelyben bemutatták a villámokkal kapcsolatos rekordokat.

Az időbeli rekorder Argentína területén, 2019. március 4-én pattant ki. A villámgyors kifejezésünk ezúttal nem túl jól írja le a jelenséget, mivel az azon alapul, hogy általában csak töredék másodpercig tart a kisülés, ez esetben azonban hihetetlen hosszúságot ért el: 16,73 másodpercen keresztül folyamatos volt a villám.

A térbeli hosszúság rekordja is dél-amerikai, Brazíliában sikerült 2018. október 31-én bejárnia a villámnak 709 km hosszú utat. Ez a távolság kb. akkora, mint a svájci határnál lévő Bázel és London távolsága, vagy hazai példával: Budapest – Assisi távolsága.

Randall Cerveny professzor, a Meteorológiai Világszervezet (WMO) Időjárási és Klíma Extremitások bizottságának főelőadója elmondta: „Rendkívüli, egyetlen villámcsapásból született rekordok ezek. Az ilyen extrém környezeti eseményeket élőben lehet megfigyelni, így megtudhatjuk, mire is képes a természet. Valószínűleg ennél nagyobbak is léteznek, s azokat is detektálhatjuk majd, ha a technológiánk még tovább fejlődik. Akkor majd felállíthatjuk a villámcsapások fizikai korlátainak elméletét is, ez pedig mérnöki, biztonsági és tudományos szempontból is igen fontos kérdés.”

Az előző időbeli rekorder 7,74 másodperces volt, s a francia Provence-Alpes-Côte d’Azur területén mérték 2012-ben, a korábbi térbeli rekorder az USA Oklahoma államából, 2007-ből való, és 321 km hosszú volt.

Az eddigi rekordokat földfelszíni detekorhálózatok segítségével mérték, s ezekről a villámokat kutató szakemberek régóta tudták, hogy korlátozott képességekkel bírnak a hasonló nagyságrendű villámok észlelése terén, így a rekordokat a mérőrendszerek e határértékei határozták meg, egy bizonyos méretnél nagyobbat egyszerűen képtelenség volt földi eszközzel megmérni.

Szerencsére azonban az űrtechnika itt is hatalmas előrelépést jelent, ma már számos műhold alkalmas e mérésekre, élen a GOES sorozat újabb elemeivel Amerika felett, vagy az európai Meteosat Third Generation (Harmadik Generációs Meteosat), illetve az ázsiai régiót figyelő kínai FY-4 villámfigyelő holdjával.

„Ezek a műholdas megfigyelések tették lehetővé azt a drámai javulást, amely a megavillámlások észlelhetőségében bekövetkezett” – tette hozzá Michael J. Peterson, a bizottság tagja, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium Űr- és Távérzékelési kutatója. Az űreszközökről szinte a teljes bolygót szemmel tudjuk tartani, mérni tudjuk mind a felhők közti, mind a felhő-föld (lecsapó) villámokat. Ebbe a megfigyelési területbe beletartoznak azok a régiók is, ahol a legtöbb mezoléptékű zivatarrendszer kialakul, így az USA és Kanada területén a Great Plains, valamint Dél-Amerikában a La Plata medencéje.

A két fentebb ismertetett rekordon kívül villámláshoz köthető még: villámcsapás egyszeri, közvetlen áldozatainak száma: 21 fő, Zimbabwe, 1975-ben. Az áldozatok egy kunyhóban húzódtak meg a vihar elől. A zsúptetős építmények Afrika-szerte rengeteg áldozatot szednek, mivel az erősebb házakkal ellentétben, nem védenek meg a villámcsapástól. 2011-ben Ugandában egy zsúptetős iskolaépületbe vágott a villám, 18 kisgyereket ölt meg és további 39 sérülését okozta, azóta egy kezdeményezésnek köszönhetően számos vidéki iskola villámvédelmét készítették el.

Forrás: ng.hu