Szimpatika – Csigával támadnak az ételvédők

A Föld minden ember összes szükségletét ki tudja elégíteni, azonban mohóságukat nem."

Gahndi

A Slow Food mozgalom a másik oldalról támad. Az 1986-ban alakult szervezetet Carlo Petrini ökogasztónomus hozta létre Olaszországban, és mára már 80 országban több mint 800 ezer tagja van. Újságok jelennek meg  Célja, hogy mindenki végig gondolja, honnan és mi kerül a tányérjára.

A mozgalom Magyarországra is elért, kisebb sejtek műkődnek az ország számos pontján. Persze nem csak helyi termelők ételeit kell fogyasztani, de érdemes elgondolkodni rajta, miért vesszük az olasz szőlőt, vagy a holland paradicsomot, amikor itthon is megterem. A mozgalom céljai közt szerepel, hogy a tájjellegű ételek ne tűnjenek el a gasztronómiai palettáról.

Pécsett a tervek közt szerepel a bortúra, a farmlátogatás, és egy esetleges slow-food étterem is. Jó lenne, ha a helyiek megismerhetnék, milyen értékek találhatók a közelükben, igy kiadvány is készül, hogy mindenki tudja, hol érdemes jó termékeket venni. A dolog a minőségre kerül a mennyiségről, és az, hogy hogyan étekzünk, barátokkal, vagy a pultot támasztva sietősen?

A mozgalom indítói arra biztatják a szimpatizánsokat, hogy a szupermarket helyett keressék meg a gazdákat, a helyi sajtüzemet, vagy azt a nénit aki hetente levág három csirkét, és közben komótosan mesél arról mit kapnak a tyúkok, és miért jobb a kukorica a tápnál. Ha ehhez társakat is találunk, akkor abból még bármi kisülhet.

Az aktivisták a főzés mellett az eltűnés szélén álló termékek és ételek összegyűjtésével is foglalkozik, lelkesen faggatva a nonnákat, hogy hogyan készül a helyi specialitást, amit még az ő nonnájuktól tanultak. Gondoljunk csak a búza prószára, hányan ismerik egyáltalán? Lehet-e kapni naspolyát a boltban, vagy fekete gyökeret? A régi termelési módokat, kávézókat és éttermeket is felkeresik, és egymásnak ajánlják. A jövő generációját pedig főzőkurzusokon és ételbemutatókon igyekeznek meggyőzni arról, hogy igenis érdemes odafigyelni rá mit eszünk.