Gahndi
A mozgalom Magyarországra is elért, kisebb sejtek műkődnek az ország számos pontján. Persze nem csak helyi termelők ételeit kell fogyasztani, de érdemes elgondolkodni rajta, miért vesszük az olasz szőlőt, vagy a holland paradicsomot, amikor itthon is megterem. A mozgalom céljai közt szerepel, hogy a tájjellegű ételek ne tűnjenek el a gasztronómiai palettáról.
Pécsett a tervek közt szerepel a bortúra, a farmlátogatás, és egy esetleges slow-food étterem is. Jó lenne, ha a helyiek megismerhetnék, milyen értékek találhatók a közelükben, igy kiadvány is készül, hogy mindenki tudja, hol érdemes jó termékeket venni. A dolog a minőségre kerül a mennyiségről, és az, hogy hogyan étekzünk, barátokkal, vagy a pultot támasztva sietősen?
A mozgalom indítói arra biztatják a szimpatizánsokat, hogy a szupermarket helyett keressék meg a gazdákat, a helyi sajtüzemet, vagy azt a nénit aki hetente levág három csirkét, és közben komótosan mesél arról mit kapnak a tyúkok, és miért jobb a kukorica a tápnál. Ha ehhez társakat is találunk, akkor abból még bármi kisülhet.
Az aktivisták a főzés mellett az eltűnés szélén álló termékek és ételek összegyűjtésével is foglalkozik, lelkesen faggatva a nonnákat, hogy hogyan készül a helyi specialitást, amit még az ő nonnájuktól tanultak. Gondoljunk csak a búza prószára, hányan ismerik egyáltalán? Lehet-e kapni naspolyát a boltban, vagy fekete gyökeret? A régi termelési módokat, kávézókat és éttermeket is felkeresik, és egymásnak ajánlják. A jövő generációját pedig főzőkurzusokon és ételbemutatókon igyekeznek meggyőzni arról, hogy igenis érdemes odafigyelni rá mit eszünk.
