Szimpatika – A DNS-teszt megmondja, örökölhetsz-e egy gazdag külföldi rokontól

A „honnan jöttem” kérdést szinte valamennyien feltesszük magunknak legalább egyszer az életünkben, ha nem is tudunk ily líraian válaszolni rá. Míg Babits időutazása a költői képzelet szárnyán volt lehetséges, a miénk nagyon is valóságos lehet. S bármilyen hihetetlenül is hangzik, a felelet a kérdésre ott van minden egyes sejtünkben. Ugyanis örökítő anyagunk, azaz DNS-ünk tárol minden információt arról, hogy elődeink merre vándoroltak, milyen népcsoportokkal találkoztak és keveredtek, hol éltek huzamosabb ideig… A DNS-teszt akár ezer évekre visszamenőleg meg tudja mutatni, honnan származunk.

Népek és kontinensek genetikai mintázata

„Amikor a DNS-vizsgálatok és ezzel genetikai eredetünk feltérképezése elérhetővé vált, eleinte többnyire a közeli rokonság meghatározásának a lehetősége volt a fókuszban. Később fokozatosan terelődött az érdeklődés a távolabbi őseink felé és a földrajzi származásunkra – mondja dr. Egyed Balázs biológus. – Általában a másod-unokatestvérekig ismerjük rokoni hálózatunkat, legfeljebb kis falvakban vagy kis közösségekben tartja még számon az emlékezet a távolabbi családi kapcsolatokat, de a nagyvárosi környezetben ez a tudásunk egyre kopik.”

Ma már azonban egyre növekvő számú populáció genetikai adata áll rendelkezésre DNS-vizsgálatok alapján, melyek szabadon elérhető, tudományos online adatbázisokba kerülnek. S ezzel egy időben egyre többek számára vált hozzáférhetővé a DNS-teszt, azaz egyre többen ismerik meg a rájuk vonatkozó genetikai információkat, és oszthatják meg bizonyos honlapokkal, mindez együtt hatalmas lendületet adott a genetikai és földrajzi eredet tanulmányozásának.

„A földrajzi eredet meghatározásánál mindig azt vizsgáljuk, hogy az egyén DNS-mintázata mely régiókban élőkével mutat valamilyen mértékű egyezést. Ha találunk azonosságot, kimondhatjuk, hogy az illető felmenői a történelem során azon a tájon éltek, sőt annak szintén megvan az esélye, hogy ma is laknak ott rokonai az illetőnek. Gyakran látjuk, hogy az eredmények elsőre hihetetlennek tűnnek, hiszen például angliai vagy éppen ausztráliai eredetet is mutatnak, miközben a vizsgálatot kérő korábban sohasem hallott családjában erről a szálról” – meséli Egyed Balázs, aki a témával nemcsak az ELTE TTK Genetikai tanszékén foglalkozik kutatóként és oktatóként, hanem a DNS-profilvizsgálatokat is végző SYNLAB genetikus szakértőjeként is.

Természetesen ennek a tudásnak előfeltételei voltak az említett adatbázisok, melyek alapján tudjuk, hogy az egyes örökletes jellegek a különböző populációkban, népekben vagy földrajzi régiókban milyen gyakorisággal fordulnak elő. Tehát egy népességnek, populációnak éppúgy lehet a genetikai tulajdonságait vizsgálni, mint az egyes emberét, napjainkban is kiterjedt kutatások folynak Magyarországon ezen a területen.

„S azzal, hogy e sok-sok DNS-teszt-eredménnyel tengernyi genetikai adat áll rendelkezésre, akár kisebb csoportok vagy nagyobb népességek, de még egész kontinensek lakóinak genetikai tulajdonságairól, azok történelméről, vándorlásairól egyre pontosabb tudásunk lehet. Ezért ma már tudjuk például, hogy az európai populációban – a népvándorlások, népek eltűnése és újak felbukkanása ellenére is – a kezdetektől megvan a genetikai folytonosság, csak éppen a viharos történelem folyamán bizonyos kisebb részletek módosulhattak.”

Tehát ami korábban tudományos érdeklődésként indult, melynek során azt vizsgálták kíváncsi kutatók, hogy az egymás mellett élő népek, népcsoportok milyen eltérő vagy hasonló genetikai jellegzetességet hordoznak, az mára világszintű tudományos programmá nőtt.

„Ehhez persze kellett a molekuláris biológiai technika és az informatika robbanásszerű fejlődése is. Hiszen korábban egy, a biológia tudományát teljesen forradalmasító, világszintű kutatáshoz tizenhárom évre volt szükség – ez a Humán Genom Projekt volt, melynek során leírták az emberi faj teljes DNS-állományát. Ma egy teljes emberi genom meghatározásához elegendő csupán néhány nap. Így ma párhuzamosan futnak genomprogramok (a genom tulajdonképpen a DNS-be kódolt örökítő információk összessége – a szerző) Európában, Ázsiában, Afrikában.”

Amikor szépapánk útra kelt

Laikusok körében nyolc-tíz éve kezdett virágozni – eleinte csak hobbiként, majd egész üzletággá terebélyesedve – a családfakutatás, és ezzel az elfeledett rokonok keresése, s mindezt rendkívüli mértékben támogatják az elérhető, megfizethető DNS-tesztek. Azon sem csodálkozunk, hogy az Egyesült Államokból indult e mozgalom, hiszen tudjuk, az amerikai kontinensnek igen rövid, három-négyszáz éves a jól dokumentált történelme, így az őslakókat leszámítva száz százalékban bevándorlók alkotják a népességet. Ezért ma sokan járnak utána, hogy csupán a családi legendárium része, vagy van valós alapja annak, hogy felmenőik egykor például Írországból vagy mondjuk a Rajna völgyéből indultak útnak.

„Minderre ma már abszolút megvan a lehetőségünk: több ezer olyan pontot ismerünk az ember örökítőanyagában, amely földrajzi eredet szerinti eltérést mutathat, ezeknek pedig több száz variációja lehet” – magyarázza a biológus. – És ma már azt is tudjuk – köszönhetően a tudományos kutatásoknak –, hogy melyik földrajzi lokációban milyen genetikai jellegzetességek gyakoriak.”

Sokan hisszük, hogy azok vagyunk, aminek valljuk magunkat, azaz identitásunk nem a génekben, hanem valahol egészen máshol lakozik, de még mi is eljátszunk a gondolattal, hogy vajon milyen vér csörgedezik az ereinkben.

„A hatalmas adatbázisoknak köszönhetően sok emberi populációról, földrajzi régióról van már információnk, és a vizsgált genetikai karakterekről többnyire tudjuk, mely régióban milyen gyakorisággal találhatók meg. Ezért az egyén DNS-mintázatát össze lehet vetni az ismert populációk vagy földrajzi régiók tulajdonságaival azonosságokat keresve. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy genetikai jellemzőink biztosan nem csupán egyetlen csoportéval fognak egyezést mutatni. Arra is lehet azonban becslést mondani, hogy az egyes kimutatott komponensek, jellegek milyen arányban vannak jelen. Ezért olyan megfogalmazást szokás alkalmazni az eredmények tolmácsolásakor, hogy valakinek a genetikai jellegei mondjuk X százalékban anatóliai, Y százalékban türk és Z százalékban balkáni eredetet mutatnak. Persze az sem ritka, hogy valaki már előzetes koncepcióval érkezik. Mint az a fiatalember, aki arra volt kíváncsi, hogy lehet-e DNS-vizsgálattal igazolni családjuk történetét, mely szerint ükapja generációjánál is korábbi egyik apai őse valamikor kétszáz évvel ezelőtt a balkáni Dinári-hegységből érkezett hazánkba és telepedett le. Számára kézenfekvő volt, hogy ezt igazolandó Y kromoszómaeredet-vizsgálatot végezzünk. És valóban, olyan genetikai jellegzetességet állapítottunk meg, amely a mai populációkat tekintve Dalmáciában található meg a legnagyobb gyakorisággal, az ott élő férfiak nagy része hordozza ezt a tulajdonságot, hazánkban viszont csak néhány százalék. Ebben az esetben minden passzolt: a megrendelő előfeltevését alátámasztotta a DNS-vizsgálat, és még a fiatalember külső látható jegyei – magas testalkat, sötét szem és hajszín – is a Dalmáciában jellemző karaktert mutatták.” Kevesen tudják, de Európában a dalmátok között találjuk a legmagasabb férfiakat, nem véletlenül került már ki közülük számos világhírű kosárlabdázó.

Forrás: nlc.hu