Szimpatika – Gyógyító művészet

Amikor súlyos betegség folytán kórházba kerül egy gyerek, egy számára nagyon idegen helyzetbe, akkor hirtelen beszűkül az élete, ami egyszerre ijesztő és fájdalmas. A gyerekek sokszor csak fekszenek egymás közelében a kórteremben, a laptopjukat nyomogatják bedugott füllel, még véletlenül sem szólnak egymáshoz. Aztán ha lehetőségük van rá, bekerülnek egy művészetterápiás csoportba, ahol a zene, a rajzolás, a mesehallgatás hatására oldódik bennük a feszültség, fokozatosan megnyílnak, elkezdenek beszélgetni, bátorítják egymást. A sorsközösség felemel, megkönnyíti a helyzet elfogadását.

Elhízás, diabétesz, pszichés betegségek – többek között ezeknek az egészségügyi problémáknak a gyógyításában is hatékony segítséget adhatnak a művészeti terápiák. A zenehallgatás segít a vércukorszint szabályozásában, a hangszeres, aktív zenélés javítja az immunrendszer működését és a szervezet stressztűrő képességét, a tánc számos jótékony hatással van testre és elmére, a képzőművészeti tevékenységek segítségével pedig sikeresen küzdenek meg emberek a depresszióval – erősítette meg nemrég a WHO eddigi legátfogóbb vizsgálata, amelyet több ezer nemzetközi egészségügyi szakember tanulmánya alapján állított össze és publikált az Egészségügyi Világszervezet Európai Igazgatósága.

Régóta nem kétséges: a művészeti tevékenység, legyen az alkotó vagy befogadó, jó hatással lehet a mentális és a testi egészségünkre is. Magyarországon ugyanakkor a művészetterápia még keresi a helyét, bár dr. Kanizsai Melinda zeneterapeuta tapasztalatai szerint a művészetterápiák létjogosultságát már egyre többen elismerik: nő azoknak az egészségügyi és szociális intézményeknek, iskoláknak a száma, amelyekben művészetterapeutákat is foglalkoztatnak.

Sokszor nem működnek a verbális terápiák, de ami szavakkal nem mondható el, az például a zenében, zenével legtöbbször kifejezhető – mondja a szakember, aki többek között a Mosoly Alapítvány támogatásával a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Gyermekgyógyászati Klinika onkohematológiai osztályán vezet zeneterápiás foglalkozásokat. – Minden olyan esetben, amikor a beszéd nehezített, javasolható a zeneterápia. Bármikor alkalmazható, ellenjavallat a legritkább esetekben fordul elő, legfeljebb zene által kiváltott epilepszia esetén. Alapvetően minden ember képes zenélni vagy zenét hallgatni, a személyes preferenciák döntik el, kihez mi áll közelebb.”

Mikor jöhet jól az alternatív terápiás módszer?

Gyerekeknél: autizmus spektrum zavar, ADHD, SNI esetében. Pszichiátria betegségek gyógyításánál: pszichotikus zavarok, depresszió, bipoláris zavar esetén. Időseknél: demencia, Parkinson-kór, Alzheimer-kór esetén. „Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél a zeneterápia ugyan meggyógyítani nem tudja a betegeket, de kicsit vissza tudja hozni őket az életbe. A fiatal korukat idéző zenék éneklése, hallgatása az emlékek ébredését, a »ki is vagyok/voltam én« érzését hívja elő. Meglepő javulást lehet tapasztalni Parkinson-kóros betegeknél a zene és a tánc, a ritmusra mozgás hatására. Volt olyan terápiás ülésünk, ahol a kliens, akinek hetek óta nem voltak érzései, egy számára kedves dal meghallgatása közben került olyan állapotba, hogy újra képes volt nyitni a világ felé, és végre tudott sírni és nevetni is. Korábban hiába voltak a verbális terápiák, a zene segített, az lendített rajta.”

Mese- és művészetterápiával segítik a hosszan tartó betegségben szenvedő gyerekek gyógyulását a Mosoly Alapítvány munkatársai. A Mosoly-terápiák célja, hogy a gyerekek képesek legyenek feldolgozni a betegségük okozta traumát, készek legyenek a kórházi kezelések befogadására, lélekben megerősödve, feszültségmentesen vágjanak bele a testi gyógyulás folyamatába. A zeneterápiát csoportban vagy egyéni terápiaként is lehet alkalmazni. „A terápia megtervezését mindig az életkor és a terápiás cél határozza meg. Utóbbi sokféle lehet: feszültségoldás, kapcsolódás, figyelem, koncentráció megtartása, emlékek előhívása, és így tovább. Az aktív terápiában mi magunk zenélünk bárki által megszólaltatható ritmushangszereken.

A közös zenei játékok és a zenei improvizáció során a résztvevők megélhetik a kapcsolódást, a szavak nélküli kommunikációt, az összedolgozást, a valami új és egyben megismételhetetlen létrehozását. Az aktív dobolás rengeteg feszültséget szabadít fel. Nem egy olyan eset van, amikor a betegek enerváltan, fáradtan jönnek be zeneterápiás csoportra, és élénken, feltöltődve, sokkal jobb állapotban távoznak.”

Az aktív zenélés sokat segít, élményt ad, közösséget épít a gyermekonkológián is, ahol a gyerekek nagyon kemény kezelést kapnak, gyakorlatilag az életükért küzdenek, tele vannak félelemmel és szorongással. „Már az is nagyon pozitív terápiás hatás, ha húsz percig tudunk dobolni, felszabadultan együtt zenélni. A kis betegek rengeteg feszültségtől tudnak így megszabadulni.” A zeneterápia hatékonysága nehezen mérhető egzakt módon, hiszen egy folyamat részeként, kiegészítő terápiaként jelenik meg, különböző felmérések, vizsgálatok ugyanakkor az egészségügyi szakemberek számára is bizonyítják a zeneterápia eredményességét.

A zeneterápia szerepe – ahogy a többi művészetterápiás tevékenységé is – nem egyszer az, hogy utat nyisson más, verbális terápiáknak. „Egy egyáltalán nem beszélő, pszichotikus beteg a zeneterápiás munkának köszönhetően kezdett el újra beszélni, így a verbális terápia is alkalmazható volt később – avat be Kanizsai Melinda. – És segíthettünk zenével egyszer egy súlyos depresszióban szenvedő képzőművésznek is, aki a betegsége folytán nem volt képes festeni. A zene- és művészetterápia segítette őt vissza az alkotáshoz.”

A daganatellenes védekezésben is segít

Noha még nem elterjedt terápiás eszköz, a művészetek jótékony hatását a rák gyógyításában is elismerik a szakemberek: a különféle művészetterápiák hozzájárulhatnak a kezelések eredményességéhez. „A daganatos betegek többsége a betegség egyes szakaszaiban érzelmi regresszióban van.

A művészetek nagy előnye, hogy azok ekkor is hozzáférnek a beteg lelkéhez, sőt talán még könnyebben, mint hétköznapi, „összetartott” állapotban – erősíti meg a művészetterápia jelentőségét Majláth Mónika pszichiáter, a Magyar Pszichoonkológiai Társaság (MPOT) elnöke, a Holnapom Egyesület alapító tagja.

Van olyan orvosi-pszichológiai kutatás, amely vérből vett mintával igazolja, hogy ebben az állapotban – amit a bizakodó, nyitottabb attitűd, jellemez, miután elmerül valaki például a zene élményében – immunműködéseink is javulnak. Ennek pedig a daganatellenes védekezésünkben nagy szerepe van.

„A testtel való kommunikáció, a tánc- és mozgásterápia olyanoknak is segítséget nyújt a feszültség elvezetésében, a saját kompetencia megértésében, az önmagukba vetett hit és önbizalom fokozásában, akik nem verbalizálnak könnyen, vagy akiknek a családjában nem volt szokás beszélni az érzelmekről, a viselkedésről, és ennél fogva nem is szocializálódtak erre. A zene-, az alkotó- és a biblioterápia vagy irodalomterápia is ezen az elven közelít. Utóbbi arra is alkalmas, hogy pótlólagos tanulás révén példát adjon abból, hogyan tanulhatjuk meg elmondani, kifejezni, leírni az érzéseinket, még ha kiskorunkban nem is volt erre mintánk” – teszi hozzá a szakember.

Meseterápia múzeumban

A szépirodalmi művek gyógyító hatását kiaknázó irodalomterápia a hospice-szolgálatban, a krónikusbeteg-ellátásban, a klinikai gyakorlatban és a rehabilitációban is hatékony segítséget jelent. Speciális válfaja, a meseterápia pedig nem csak a krónikus beteg gyerekek felépülését támogatja: egyre népszerűbb eszköz önismereti csoportokban is. Boros Luca pedagógus-meseterapeuta ráadásul a mesében rejlő felismerési lehetőségeket speciális művészeti kiegészítőkkel erősíti fel azáltal, hogy a mesefoglalkozásokat múzeumi környezetben vezeti. „Hozzám nagyon közel állnak a művészetek, a képek, az alkotás. Amikor meseterapeutaként a mese képei mellett asszociációs kártyákkal kezdtem el dolgozni, azonnal felébredt bennem a vágy, hogy mindezt egy múzeumi térben, a tárlat képeivel tegyem – avat be Boros Luca. – Ahhoz, hogy a múzeumi mesefoglalkozásra befogadóvá váljunk, ki kell lépnünk a hétköznapi neurózisból. Ez a ráhangolódás folyamata, amit legutóbb a Kmetty Múzeumban például egy mondóka előadásával tettünk. Kórusként működtünk együtt, minden kórustagnak saját sora vagy szava volt. Játszottunk a szavakkal, a ritmussal, a hangerővel. Zene, irodalom, képzőművészet erősítették egymás terápiás erejét.”  

A meseterápiás foglalkozás során a mese erejét, bölcsességét használják önismeret- és személyiségfejlesztésre, lélekfrissítésre, az életöröm és bátorság növelésére. A Boldizsár Ildikó nevéhez fűződő metamorphoses meseterápia szabálya szerint a népmeséket élőszóval mesélik.

„A mese által a változáshoz való képességet szerezzük meg, és cselekvési útmutatót kapunk, amely mintául szolgálhat egy adott nehézségben.

Ha belehelyezzük magunkat a mesébe, azaz a mese egyik szereplőjévé válunk, megláthatjuk, éppen hol vagyunk a mesei térben, mit csinálunk, és a mese fonalát követve azt is tudatosíthatjuk, mi lesz a következő lépés. Ez szolgál segítségül az életünkben.

A szimbólumok mögött rejtett tanítások vannak, úgy tanultam, ezeket is meg kell fejteni. Például amikor a kútba kell beugrani az életem fonaláért, tulajdonképpen mélyen magamban kell rendet raknom, hogy újra irányítója és ne elszenvedője legyek az életemnek. A halál és az újjászületés is szimbolikus a mesékben, a lebontást, elengedést és az újra való készenlétet, a befogadást jelentik.”

A mese megmutatta: magammal törődjek

„Engem már az első alkalommal mélyen megérintett a meseterápiás foglalkozás hangulata, úgy éreztem, hogy egy másik dimenzióba kerültem – meséli a 38 éves Pál Eszter, kétgyermekes anyuka, aki Boros Luca múzeumi foglalkozásain és más interaktív csoportfoglalkozásokon is megtapasztalta már a művészetterápia jótékony hatásait. – Nem is gondoltam volna, hogy ilyen komoly lelki munkát fog elindítani bennem, hogy ennyi mindent megtudok magamról egy-egy mese és a hátteréül szolgáló múzeumi környezet, a hangszereken megszólaltatott dallamok által. Azt gondoltam, hogy az anyaságomat kell erősítenem, de helyette teljesen új felismeréseket hozott felszínre, miközben megerősített olyan dolgokban, amelyek már egy ideje foglalkoztattak. Sőt sokkal nyilvánvalóbbá váltak a lehetőségek, bátorságot nyertem, rájöttem, hogy nem érdemes halogatnom a terveim megvalósítását.”

Eszter sok pozitív változást tapasztalt. Ahogy mondja, az önismereti útját a meseterápia varázslatosan megkoronázza. „Amikor Luca mesél, az egy időutazás a gyerekkorunkba, ahogy hallgatjuk, magunk is a mese szereplőivé válunk. Sokféle helyzetbe kerülünk, és így újabb és újabb dolgokat tudunk meg magunkról. Amikor a kismadár és a kóró történetét hallgattam, azon kaptam magam, hogy mennyire bosszant a madár viselkedése. A kismadáré, aki azt akarta, hogy az ág ringassa. A meseterapeuta kérdése világított rá, hogy önmagam ringatása, kényeztetése mennyire nehezen megy nekem. Amióta ezt tudatosítottam, próbálok ezen változtatni, és több időt szánni magamra, mert az önmagunkra szánt idő egyensúlyba hoz, belső harmóniát teremt, és képessé tesz rá, hogy ezt másokkal is megosszuk.”

Forrás: nlcafe, szöveg: Szalma Erika