Vigyázat, újra itt vannak az „unokázók”!
Módosítva: 6/7/2017 Szerző: Dr. Garamvölgyi László 3 perc
Bűnmegelőzési rovatunkban egy sajnos nagyon elterjedt, elsősorban az időseket fenyegető átverésről ír Dr. Garamvölgyi László.
Sokszor kezdjük úgy, hogy már az ókorban is, amiben azért van valami. Tehát állítom, hogy anno az antik társadalmakban is megjelentek a csalók, akik visszaéltek embertársaik bizalmával, azóta különben úgy is hívják őket, hogy a hiszékenység vámszedői. Régi igazság, hogy folyton változik a bűnözés, évszázadok óta megfigyelhető, hogy mind az elkövetők magatartásában, módszereiben, mind pedig a különféle bűncselekmény-kategóriákban szakadatlan a kriminalitás formálódása.
Mondhatni a bűnözési trend kiválóan jellemzi a civilizációk fejlődését is, hiszen amint megjelennek a technológiai újítások, a bűnözők szinte azonnal adaptálják azokat, elég mostanság az internetre utalnunk; amit a világhálón fogalmilag el lehet követni, azt a bűnös szándékú felhasználók meg is teszik. Kézenfekvő tehát, hogy a csalás, mint az egyik legelterjedtebb vagyon elleni bűncselekmény is rengeteg változáson ment át (emlékezzünk; ezrek dőltek be, mikor a szélhámosok Isaura rabszolgaság alóli felszabadítására „gyűjtöttek”). A cél viszont mindig ugyanaz: különféle trükkökkel rászedni embereket, kicsalni pénzüket, értékeiket, vagyontárgyaikat.
Újabban azonban aljas fordulatot vett a bűnügyi irányvonal, ugyanis a csalók az időskorúakra utaznak, ezért a módszer kriminalisztikai elnevezése is „unokázós-trükk”.
Tény, nálunk pár éve jelent meg ez a társadalomra igen veszélyes bűncselekmény, azonban Európában nem annyira új keletű, mert ezt a módszert jó húsz éve azonosította a német bűnügyi rendőrség, a Bundeskriminalamt (BKA), innen az eredeti Enkeltrick, unokázós-trükk név is.
Talán mondani sem kell, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés mindenre azonnal ráteszi mocskos kezét, amiben extraprofitot lát, így hamarosan a német nyugdíjasok mellett más európai országokban is rohamosan nőtt az áldozatok száma. A híradások szerint 2015-ben Svájcban 74 idős ember dőlt be a galád trükköknek, és összesen négymillió (!) frankjuk bánta. A csúcs azonban tavaly Felső-Ausztriában történt, amikor egy hetvenéves férfitől csaltak ki ötszázezer (!) eurót. Nem véletlen, hogy az eset „FatBooty”, azaz zsíros fogásként (szó szerint kövér zsákmány) vonult be a bűnügyi krónikák történetébe.
A potenciális sértetti kör védelme kiemelt helyen szerepel a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiában is, hiszen ők azok, akik a bűnmegelőzés szempontjából speciális célcsoportot jelentenek. Az időskorúakat más kommunikációs eszközökkel és csatornákon lehet elérni a prevenció érdekében, ugyanis akik egy életen át becsülettel dolgoztak, önkéntes jogkövetők voltak, senkinek sem ártottak, nehezen tudják elképzelni, hogy bárki javaikat akarná. Másképp szocializálódtak, így empátiájuk, együttérzésük és családtagjaik iránti felelősségérzetük is magas hőfokú, ezért a szeretteikkel kapcsolatos negatív információ drámaian hat rájuk. A trükknek pedig épp ez a lényege, azzal hívják fel vezetékes (hagyományos) telefonon – nagy keletjük van mostanság a régi telefonkönyveknek –, rendszerint a hajnali órákban az idős személyeket, hogy unokájukat (olykor más közvetlen hozzátartozójukat) valamilyen baj érte. A legenda szinte kimeríthetetlen – balesetet szenvedett az unoka, bűncselekmény áldozata lett, lerobbant a kocsija –, teljesen mindegy, hiszen állandóan változik a mese, a lényeg, hogy azonnal pénz kell, amiért már el is indult valaki, ezért szedjenek össze mindent, ami csak otthon van.
Nagy szerepe van a lelki és pszichés faktornak is, ugyanis lehetetlen időben ilyen hírrel ébreszteni idős embereket, eléggé sokkoló. Rendszerint fel sem tűnik, hogy a zsaroló hang még csak nem is hasonlít az unokáéra, mert kizárólag arra koncentrálnak, hogy baj van és segíteni kell, mégpedig azonnal.
Ez a fajta csalás azért konkrétan életveszélyes – szerencsére még bekövetkezett tragédiákról nem tudunk –, mert az idős sértettek rendszerint magas vérnyomásban szenvednek, sokuknak van szív- és érrendszeri vagy egyéb krónikus betegsége, tehát egy megrendítő hír súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A már vázolt sajátos sértetti kör miatt jelentős lehet a latencia is, hiszen az idős emberekben erősen munkálkodik a szégyenérzet, így családtagjaiknak sokszor el sem mondják, hogy rászedték őket. Ez persze további szorongást, pszichés feszültséget, akár hosszan tartó lelki vívódást is eredményezhet, ami által megint csak amortizálódik egészségük.
Pedig az alattomos bűncselekmény ellen viszonylag egyszerű a védekezés; rögvest vissza kell hívni az unokát (vagy azt a hozzátartozót, akinek nevében beszéltek), illetve más elérhető családtagot, és meggyőződni arról, hogy valóban történt-e bármiféle baj. Kiváló módszer az is, amikor a rokonok baj esetére megállapodnak valamilyen jelszóban (kedvenc háziállat neve, nyaralási helyszín, filmcím stb.), illetve a vezetékes telefon mellett mobil „forródrótot” is használnak. Jó hír viszont, hogy az utóbbi időben növekedett azon hatósági bejelentések száma, amelyek csalási kísérletekről szóltak, tehát a sértettek nem dőltek be a trükknek, viszont jelentkezésükkel nagyban hozzájárulhatnak az ilyen típusú bűncselekmények eredményes felderítéséhez, hogy az illetékesek minél előbb oda jutassák a becsteleneket, ahová valók: rács mögé.
Mondhatni a bűnözési trend kiválóan jellemzi a civilizációk fejlődését is, hiszen amint megjelennek a technológiai újítások, a bűnözők szinte azonnal adaptálják azokat, elég mostanság az internetre utalnunk; amit a világhálón fogalmilag el lehet követni, azt a bűnös szándékú felhasználók meg is teszik. Kézenfekvő tehát, hogy a csalás, mint az egyik legelterjedtebb vagyon elleni bűncselekmény is rengeteg változáson ment át (emlékezzünk; ezrek dőltek be, mikor a szélhámosok Isaura rabszolgaság alóli felszabadítására „gyűjtöttek”). A cél viszont mindig ugyanaz: különféle trükkökkel rászedni embereket, kicsalni pénzüket, értékeiket, vagyontárgyaikat.
Újabban azonban aljas fordulatot vett a bűnügyi irányvonal, ugyanis a csalók az időskorúakra utaznak, ezért a módszer kriminalisztikai elnevezése is „unokázós-trükk”.
Tény, nálunk pár éve jelent meg ez a társadalomra igen veszélyes bűncselekmény, azonban Európában nem annyira új keletű, mert ezt a módszert jó húsz éve azonosította a német bűnügyi rendőrség, a Bundeskriminalamt (BKA), innen az eredeti Enkeltrick, unokázós-trükk név is.
Talán mondani sem kell, hogy a nemzetközi szervezett bűnözés mindenre azonnal ráteszi mocskos kezét, amiben extraprofitot lát, így hamarosan a német nyugdíjasok mellett más európai országokban is rohamosan nőtt az áldozatok száma. A híradások szerint 2015-ben Svájcban 74 idős ember dőlt be a galád trükköknek, és összesen négymillió (!) frankjuk bánta. A csúcs azonban tavaly Felső-Ausztriában történt, amikor egy hetvenéves férfitől csaltak ki ötszázezer (!) eurót. Nem véletlen, hogy az eset „FatBooty”, azaz zsíros fogásként (szó szerint kövér zsákmány) vonult be a bűnügyi krónikák történetébe.
A potenciális sértetti kör védelme kiemelt helyen szerepel a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiában is, hiszen ők azok, akik a bűnmegelőzés szempontjából speciális célcsoportot jelentenek. Az időskorúakat más kommunikációs eszközökkel és csatornákon lehet elérni a prevenció érdekében, ugyanis akik egy életen át becsülettel dolgoztak, önkéntes jogkövetők voltak, senkinek sem ártottak, nehezen tudják elképzelni, hogy bárki javaikat akarná. Másképp szocializálódtak, így empátiájuk, együttérzésük és családtagjaik iránti felelősségérzetük is magas hőfokú, ezért a szeretteikkel kapcsolatos negatív információ drámaian hat rájuk. A trükknek pedig épp ez a lényege, azzal hívják fel vezetékes (hagyományos) telefonon – nagy keletjük van mostanság a régi telefonkönyveknek –, rendszerint a hajnali órákban az idős személyeket, hogy unokájukat (olykor más közvetlen hozzátartozójukat) valamilyen baj érte. A legenda szinte kimeríthetetlen – balesetet szenvedett az unoka, bűncselekmény áldozata lett, lerobbant a kocsija –, teljesen mindegy, hiszen állandóan változik a mese, a lényeg, hogy azonnal pénz kell, amiért már el is indult valaki, ezért szedjenek össze mindent, ami csak otthon van.
Nagy szerepe van a lelki és pszichés faktornak is, ugyanis lehetetlen időben ilyen hírrel ébreszteni idős embereket, eléggé sokkoló. Rendszerint fel sem tűnik, hogy a zsaroló hang még csak nem is hasonlít az unokáéra, mert kizárólag arra koncentrálnak, hogy baj van és segíteni kell, mégpedig azonnal.
Ez a fajta csalás azért konkrétan életveszélyes – szerencsére még bekövetkezett tragédiákról nem tudunk –, mert az idős sértettek rendszerint magas vérnyomásban szenvednek, sokuknak van szív- és érrendszeri vagy egyéb krónikus betegsége, tehát egy megrendítő hír súlyos egészségügyi következményekkel járhat. A már vázolt sajátos sértetti kör miatt jelentős lehet a latencia is, hiszen az idős emberekben erősen munkálkodik a szégyenérzet, így családtagjaiknak sokszor el sem mondják, hogy rászedték őket. Ez persze további szorongást, pszichés feszültséget, akár hosszan tartó lelki vívódást is eredményezhet, ami által megint csak amortizálódik egészségük.
Pedig az alattomos bűncselekmény ellen viszonylag egyszerű a védekezés; rögvest vissza kell hívni az unokát (vagy azt a hozzátartozót, akinek nevében beszéltek), illetve más elérhető családtagot, és meggyőződni arról, hogy valóban történt-e bármiféle baj. Kiváló módszer az is, amikor a rokonok baj esetére megállapodnak valamilyen jelszóban (kedvenc háziállat neve, nyaralási helyszín, filmcím stb.), illetve a vezetékes telefon mellett mobil „forródrótot” is használnak. Jó hír viszont, hogy az utóbbi időben növekedett azon hatósági bejelentések száma, amelyek csalási kísérletekről szóltak, tehát a sértettek nem dőltek be a trükknek, viszont jelentkezésükkel nagyban hozzájárulhatnak az ilyen típusú bűncselekmények eredményes felderítéséhez, hogy az illetékesek minél előbb oda jutassák a becsteleneket, ahová valók: rács mögé.