Szimpatika – Dobjuk fel az üvegeket!

Mindaddig azt gondoltam a lekvárral kapcsolatban, hogy többet számít a belbecs, mint a külcsín, míg ajándékba nem kaptam egy szépen kicsinosított, baracklekvárral töltött üveget. Azóta tudom, milyen nagy különbség van egy a lecsorgó lekvártól hanyagul megszabadított, gyári feliratos fedővel ellátott, és egy gondosan felcímkézett, díszes fedelű üveg lekvár között, még akkor is, ha csupán egy szalaggal átkötött színes szalvéta ékesíti.




Két fontos tartozék: a fedő és a címke

Eleink még beáztatott marhahólyaggal, majd hólyagpapírral (kénsavban edzett enyvmentes papírral), később celofánnal kötötték be a lekvárosüveg száját. Aztán jöttek a különféle, gumibetétes üveg- és fémfedők. Szerencsére ma már egyszerű, csavaros fedők segítik a dolgunkat. Mégis, a mai befőzési procedúrát is az koronázza meg, ha felmenőink gondos keze munkáját visszaidézve, akik a befőzés végső állomásaként egy kör alakúra vágott, gyakran csipkével díszített vagy hímzett anyagdarabot kötöttek szalaggal az üveg tetejére, mi is kicsinosítjuk a fémfedőt. (Arról nem is beszélve, hogy így eltüntethetjük a háziasság illúzióját romba döntő, nemkívánatos márkajeleket is.)

A befőttesüveg másik éke a szép címke, melynek stílusát a tető borításához igazíthatjuk.

A jó címke nem csak díszít, de fontos adatokat hordoz: érdemes feltüntetni rajta, mi van az üvegben, melyik évben készült, és honnan származik a gyümölcs, esetleg azt is, hogy cukorral, mézzel vagy édesítőszerrel tettük el.
Papírboltban kapható A/4-es méretű öntapadós lap, erre szoktam írni vagy nyomtatni a kis emlékeztetőket.


Anyagmaradék és kézzel rajzolt címke

Nagyanyáink a fedőre szánt borítást általában kör alakúra vágták, a szélét beszegték, vagy csipkével fedték el – most gyorsabb és egyszerűbb megoldást választottam.

Régi kedvenc kinőtt ruhácskát szabdaltam fel a befőttek kedvéért. A fedő átmérőjénél 6-8 centivel nagyobb négyzeteket vágtam ki belőle. Szegés helyett a széleket – mivel műszálas anyagról van szó – gyertyával óvatosan körbeégettem, így mosható, és többször felhasználható lesz a kis fedőborító.
Nem bántam meg, hogy nem vacakoltam köralak kivágásával: a négyzetes forma szép ívesen borítja a befőttesüvegek tetejét.

Idén kislányom csodálatos címkéket rajzolt az elkészült meggyes üvegekhez. Ezeket színes nyomtatóval sokszorosítottam, hogy minden üvegre jusson.

Itt letöltheted a varázslatos címkéket.


Régi terítők és nyomtatott címkék

Egyik szemem sír, a másik nevet, mikor a turkálókban fillérekért vesztegetik a használt, kézzel horgolt terítőket.
Ezek a darabok szorgos kezek nem kevés munkájával jöttek létre, hogy porcelán nippek álljanak rajtuk a vitrinben, vagy a vizeskancsót terítsék le velük.
Ha pénztárcám engedi, beszerzek belőlük néhányat, és a vitrin helyett a befőzésnél hasznosítom őket, ugyanis rövid idő alatt a világ legszebben dekorált befőttjei és lekvárjai készülhetnek a segítségükkel.

Nem kell mást tenni, mint egy vékony szalagot körbebújtatni a horgolt terítő szélén: a lyukak eleve adják magukat a horgolás mintájában. A szalag segítségével húzzuk össze a borítást az üveg méretére, és kössünk csinos kis masnit a végére.

A csipkés tető alá kézírást imitáló betűkkel nyomtattam ki a befőttesüvegekre a címkéket. Te is készíthetsz ilyet magadnak!


Filcmaradék és üvegfestés

Ez a vidám borítás meggyesüvegekre készült, de természetesen más befőtthöz, lekvárhoz vagy szörphöz más gyümölcsöt is biggyeszthetsz rá.

Mivel maradék filcanyagot használunk az üveg díszítéséhez, megspórolhatjuk az anyagszegés idejét és fáradalmait, ami befőzés idején nem kis szó! A filcre fektetett fedőt rajzold körbe, és vágj ki egy 3-4 centivel nagyobb sugarú kört (elég megsaccolni, semmi baj nem történik, ha nem lesz szabályos a borítás). A fedő szélétől kb. másfél centire lyukaszd körbe az anyagot (páros számú lyukkal), és fűzz bele szalagot.

Meggyről lévén szó, bordó filcből vágj ki két 5 centis kört, férceld körbe, tömd ki, és varrd a lyukakon átbújtatott zöld szalag két végére őket. Amikor a fedőre kerül a filcborítás, és masnira kötjük a szalagot, egy pár meggy fog virítani az üvegen.
A lekvár feliratát vékony, arany színű lakkfilccel rajzoltam az üvegre, de használhatsz üvegfestéket is. Radírnak tarts kéznél egy benzines vattakorongot, és bátran nekiláthatsz a dekoráláshoz.

Az üvegek díszbe öltöztetéséről részleteket itt olvashatsz!
A meggy tartósításához itt találsz ötleteket!