Szimpatika – Gyerekszáj

Első gyermekem születése óta, tehát úgy húsz éve tartom magam ahhoz, hogy minden kérdésre őszintén, a gyerek életkorához igazodva kell válaszolni, nincs értelme kamuzni, terelni, és nem tudok azonosulni a „te ezt még nem érted”, „ehhez még kicsi vagy” szülői mondatokkal. Ha a gyerek érdeklődik, az nem véletlen, lát, hall, érez, és a mi dolgunk magyarázni, megnyugtatni, és a helyére tenni dolgokat a kis fejében.

Néztek rám már furán a pénztárnál kígyózó sorban, mikor hatéves Rékám rámutatott egy óvszeres dobozra, hogy abban mi van? Én pedig ahelyett, hogy rávágtam volna, hogy rágó vagy cukorka, elmondtam, hogy annak a neve gumióvszer, és a felnőttek használják, amikor szerelmeskednek. A következő kérdés már kiverte a biztosítékot a mögöttünk álló középkorú házaspárnál, mert azt is megkérdezte, hogy megeszik-e a szerelmesek? Én erre elmosolyodtam, mert tudtam, hogy nem elégszik meg egy NEM-mel az én kislányom, úgyhogy megtörtént a felvilágosítás ott az áruházban, a védekezés fontosságáról. Jellemző képet fest a társadalmunkról, ahogy ehhez az egyszerű kérdéshez viszonyultak a közelünkben állók, volt hitetlenkedve hallgatózó, szúrós szemmel néző, de olyan is, aki nyíltan vállalta rosszallását.

Az elmúlt időszakban voltak azért sokkal mélyebb témákat érintő, nehéz kérdéseik is, és nem mindre volt válaszom csípőből. Ilyen volt a menekülttéma, a háború, az éhezés, a politikai harcok, a vallási különbségek vagy a bántalmazás, ezek felfoghatatlan dolgok egy kis faluban élő, boldog családban, szép házban nevelkedő kisgyereknek. Annyira tiszták még, burokban élnek, és nagyon nehéz óvatosan adagolni az emberi gonoszságot vagy a nélkülözést, képesek sírni, ha erről hallanak, és tele vannak miértekkel. Most már azt is tudják, hogy velünk sincs ez másként, mi sem tudjuk mindenre a választ, és sok dolgot még felnőttként is nehezen értünk, és vannak az életben olyan helyzetek, amiket nem tudunk befolyásolni, de vannak olyan dolgok is, amik ellen tudunk tenni, tudunk védekezni.

Fontos, hogy azt érezzék, bármilyen kérdést feltehetnek, bármilyen gondolatot megoszthatnak, tudniuk kell, hogy van rájuk időnk, és igazán odafigyelünk. Ha tudunk beszélgetni, és biztosak lehetnek benne, hogy őszinte válaszokat kapnak, megértésre és megoldásra számíthatnak, akkor kevésbé lesz megterhelő egy igazán nehéz helyzet vagy kínzó gondolat. Nekünk felnőtteknek is könnyebb, ha van kivel megbeszélni a dolgainkat, bátorítsuk minden családtagunkat, hogy beszéljen, hogy kérdezzen, és ha kell, tudjon meghallgatni is…

Apa gondolatait itt olvashatják.

Kapcsolódó

Felnőttes kérdések...

Ahogy nőnek a gyermekeim, egyre nagyobb kihívást jelent megválaszolni a feltett kérdéseket, mivel egyre felnőttesebb témákat érintünk. (x)