Szimpatika főoldal

Legkisebb lányom is megkérdezte, hogy most akkor pontosan hogyan is lesz a kisbaba. Na, én egyből azt válaszoltam, hogy kérdezd meg anyutól, hiszen ő szülésznő és ráadásul anyuka is, ezért biztosan jobban el tudja mondani, mint én.

A nagyobb tesóknál már átestünk ezen a témán, ezért nem volt váratlan a kérdés, mint ahogy az sem lepett meg, hogy a tízéves Dávid elkezdett érdeklődni a társadalmi kérdések iránt. Ez teljesen helyén való, hiszen ahogy elkezdenek rutinszerűen olvasni a gyerekek, akaratlanul is szembe jön velük egy csomó információ. A látott tartalmakra, címekre pedig egy normális gyermek reagál, illetve kérdez, amire pedig illik válaszolni. Március és április hónapban tele volt plakátolva az ország mindenféle politikai hirdetéssel. Szülőként én nagyon elszomorodtam az idei kampány hangvételétől, és bevallom, hogy a politikai üzenetekre feltett gyermeki kérdések egy részén olykor elvéreztem. Nem értették, hogy a választás miért egy verseny? Mitől lesznek győztesek? És mi lesz azokkal az emberekkel, aki nem nyertek...nagyobb tesóknál már átestünk ezen a témán, ezért nem volt váratlan a kérdés, mint ahogy az sem lepett meg, hogy a tízéves Dávid elkezdett érdeklődni a társadalmi kérdések iránt. Ez teljesen helyén való, hiszen ahogy elkezdenek rutinszerűen olvasni a gyerekek, akaratlanul is szembe jön velük egy csomó információ. A látott tartalmakra, címekre pedig egy normális gyermek reagál, illetve kérdez, amire pedig illik válaszolni. Március és április hónapban tele volt plakátolva az ország mindenféle politikai hirdetéssel. Szülőként én nagyon elszomorodtam az idei kampány hangvételétől, és bevallom, hogy a politikai üzenetekre feltett gyermeki kérdések egy részén olykor elvéreztem. Nem értették, hogy a választás miért egy verseny? Mitől lesznek győztesek? És mi lesz azokkal az emberekkel, aki nem nyertek...

Májusban viszont, az adóbevallás határidejének közeledtével már sokkal jobban értelmezhető, és társadalmilag is fontos plakátokat láthatunk a köztereken. Mindegyik felhívja a figyelmünket az adónk 1 %-ára, amiről a minap elbeszélgettünk Dáviddal. Elmondtam neki például, hogy az egyházak szempontjából ez az összeg azért is fontos forrás, mert a lelki életen kívül nagyon sok karitatív tevékenység köthető a vallási szervezetekhez. A civilek 1 %-ával pedig olyan szervezeteket támogathatunk, ahová a gimis nagytesók járnak önkéntes munkát végezni. Mindezekből kiindulva pedig azt is megbeszéltük, hogy egyáltalán miért fontos adót fizetni, és mi is lesz a befizetett adónkból.

Nagyon bírom ezeket a „felnőtt” beszélgetéseket, főleg akkor, amikor a nagyok is bekapcsolódnak, és minden korosztály a maga szintjén látja át az összefüggéseket. Bori az egyetemen is tanul ilyenekről, de büszkén állapítottam meg, hogy gimnazista kamaszfiaim – a korosztályukhoz képest – igen tájékozottak az állampolgári ismeretek tekintetében. Most nem tudtam vicceset írni, mert néha vannak komoly témák is a családban, és lehet, hogy csupán 1 %-ról beszélünk, de azt gondolom, hogy erről a kicsi összegről is érdemes dönteni, felelősséggel!