Szimpatika – Irodalmat minden háztartásba!

Márciusban egy szokatlan ötlettel állt elő Kiss Ferenc zenekarvezetőnk. Nagy László halálának negyvenedik évfordulója alkalmából áthangszerelte a költő Sebő Ferenc által megzenésített verseit, és maga is feldolgozott jó párat belőlük.

Zenészként elsőre azt hittem, belebukok a feladatba, mert számomra a balkáni zenei világ eddig kipróbálatlan műfaj volt, de a rengeteg gyakorlásnak meglett a gyümölcse. Muzsikusként régen fejlődtem ennyit, de ami fontosabb, újra beleszerettem Nagy László verseibe. Nálunk a családban gyerekkorom óta előkelő helyen voltak a könyvek, de a költőket igazán kamasz koromban szerettem meg, két tanáromnak köszönhetően. Általános iskola hetedik osztályában Juhász Iván tanár úr egyszerre nyomta a kezembe a verses köteteket és az elektromos gitárt, ezért nekem azóta az irodalom maga a rock ’n’ roll. 15 éves koromtól már más nem is nagyon érdekelt, és bevallom, a gimibe kizárólag Takáts Ervin atya magyar órái miatt jártam be.

Most éppen a Nagy László műsorunk apropója miatt jöttek ki belőlem ezek a gondolatok, de pár éve játszunk Weöres Sándor verseivel egy koncertszínházat kamaszoknak, melyen az előadások valóságos rockkoncertté változnak, ami a darab zenei stílusán túl köszönhető Weöres hihetetlenül aktuális és érthető szövegeinek. Saját gyerekeimen azt látom, hogy a II. világháború utáni költészettel baromi könnyen meg lehet szólítani a tizenéveseket.

Mindig is közel állt hozzám a költészet, de amikor az ember előadóként foglalkozik egy alkotóval, akkor teljesen elmélyül benne. Ezeket a klasszikus verseket valójában írhatta volna a mi generációnk is, mert rólunk szólnak: szerelemről, halálról, függésről, lázadásról, kritikáról…

Fontosnak tartom felhívni a figyelmet jelenleg is alkotó kortárs költőinkre, mert bizony abban sincs hiány…

Manapság gyakran elfelejtünk verset olvasni, pedig nagyon klassz és inspiráló időtöltés. Próbálják ki!

Anya gondolatait itt olvashatják.

Kapcsolódó

Ki viszi át a költészetet?

Egy csodálatos előadást hallgattunk kamasz gyerekeinkkel, ahol történetesen Apa is a színpadon volt, és Nagy László megzenésített verseit kísérte hol pengetős hangszereken, hol harmonikán. A műsor után erősen elgondolkoztam az irodalom mai helyzetén, és nem lettem túl vidám, ahogy gimnazista gyerekeimmel beszélgettem erről.