Védekezési módszerek óvszer és tabletta nélkül?

A fogalmazásgátlásra többféle módszert kifejlesztettek. Létezik mechanikus fogamzásgátlás (spirál, kondom), ami fizikailag akadályozza meg a spermiumok bejutását a méhbe, hormonális (tabletta), mely szintetikus hormonokból, ösztrogénből, vagy az ösztrogén és progeszteron kombinációjából készül. A női szervezet működését zavarja meg és megakadályozza a peteérést, hatása folytán nem jelenik meg érett petesejt a petefészkekből.

A kémiai fogamzásgátlásnál (spermicid krém) spermicidet tartalmazó kémiai anyagok fejtik ki fogamzásgátló hatásukat, melyek tönkreteszik a spermiumokat, s így lehetetlenné teszik a megtermékenyítést. Létezik ezeken kívül természetes (hőmérőzés, megszakítás) módszer is és a felsoroltak kombinációi, például gyakran ajánlják, hogy a különféle spermicid krémeket pesszáriummal együtt használják, hogy nagyobb legyen a védekezés hatékonysága.

Az óvszer használata két emberen múlik, és a férfiak, bár ez az egyetlen fogamzásgátló, ami a nemi betegségektől is megvéd, általában nem lelkesednek érte. A tablettával kapcsolatban is hosszan lehetne sorolni a pro és kontra érveket. Ám nem csupán e két lehetőség létezik, több hormonális és nem hormonális fogamzásgátló módszer közül választhatunk.

A hormontapasz arra szolgál, hogy a máj terhelése nélkül, a bőrről közvetlenül az érpályába jusson a hormon. A fogamzásgátló tapasz hasonlít a sebtapaszhoz: úgy 5 cm nagyságú, négyzet alakú, és a vállra, az alhasra vagy a felsőtestre szokták elhelyezni, hogy a benne levő ösztrogén és progeszteron a bőrön át a vérkeringésbe kerüljön. Minthogy elkerüli az emésztőrendszert, ezt a módszert különösen a gyomorproblémákkal küszködő nők kedvelik. Hetenként egy tapaszt kell feltenni,a harmadik hetet követi egy tapaszmentes hét, hogy teret adjon a nő menstruációs periódusának.

Beültetés. A terméktől függően egy vagy több apró, gyufaszál méretű rudacskából áll, ezeket helyi érzéstelenítés mellett a felkarba ültetik. Folyamatosan ugyanolyan hormonokat bocsátanak ki, így előzik meg az esetleges fogamzást, s akár évekig a helyükön maradhatnak.

Új megoldásnak számít a hüvelygyűrű, ami a hormonális és a mechanikus fogamzásgátlás házasságából jött létre, és tulajdonképpen egy hormonokkal átitatott különleges pesszárium. A puha, műanyag gyűrűt a hüvelybe kell felhelyezni, ami a benne lévő hormonok segítségével meggátolja a teherbeesést. A 21. napig marad a hüvelyben, az ezt követő egyhetes szünet alatt következik be a vérzés. A felhelyezést egyénileg is el lehet végezni, nem szükséges hozzá nőgyógyász, és nem kell naponta odafigyelni rá, csak havonta egyszer, és a hormontartalma is alacsonyabb mint az orális fogamzásgátlóké.

A pesszárium egy méhnyakra helyezendő gömbszelet, egy „gumisapka", amely mechanikusan akadályozza meg a spermiumok méhbe jutását. Méretét orvosi vizsgálattal kell megállapítani, és az orvos tanítja meg a használatát is. Nagyobb súlyváltozások, szülések, nőgyógyászati műtétek után a méretet ismét ellenőriztetni kell. A szexuális kapcsolat előtt 20 perccel kell felhelyezni, és a szeretkezés után 4-6 óráig a hüvelyben tartani. 16 óránál tovább a fertőzésveszély miatt nem maradhat a hüvelyben. Célszerű spermicid anyaggal együtt alkalmazni. Előnye, hogy a szervezet működését nem befolyásolja, hátránya, hogy helytelenül felhelyezve hatástalan.

A méhszájsapkát vékony, puha gumiból készítik, kisebb, mint a pesszárium, és többféle típusban és méretben kapható. A hüvely felső részébe kell helyezni, hogy fedje a méhszájat. Az így létrejött mechanikus gát megakadályozza, hogy a spermiumok bejussanak a méhbe. A pesszáriumhoz hasonlóan a sapka méretét is az orvosnak kell megállapítani, ez biztosítja ugyanis, hogy megfelelő méretűt alkalmazzunk és pontosan illeszkedjen. A segítséggel történt első felhelyezés után a nő már egyedül is fel tudja helyezni magának a közösülés előtt, amely után viszont legalább hat órán át fent kell maradnia.

A spirál vagy IUD egy méhen belüli polietilénből készült, abortív eszköz, mely úgy fejti ki hatását, hogy megakadályozza a megtermékenyített petesejt beágyazódását a méhnyálkahártyájába. Tartós módszer, hiszen a felhelyezés után öt évig nem igényel figyelmet a születésszabályozás. További előnye, amit nagyon ritkán hangoztatnak, hogy jelentős védelmet nyújt a méhnyálkahártya daganatos betegségei ellen. A spirál hátrányai között szerepel a bő vérzés és a néha előforduló alhasi fájdalmi panasz. A legtöbb gond azonban az oda nem figyelésből adódik, leggyakoribb, amikor az ötéves cserére vonatkozó javaslatot a nők sok évvel túllépik.

A spermicid krémek, zselék, hüvelykúpok lényege, hogy a hím ivarsejtek útjába olyan kémiai anyagot juttatnak, mely megakadályozza azok mozgását, ezáltal csökkenti a lehetőségét, hogy feljussanak a megtermékenyítés helyére. Ez az eljárás azonnali védelmet biztosít, és 10 órán át tart a hatása, azonban minden újabb együttlét előtt újabb adagot kell felhelyezni. Sem használat előtt, sem közvetlenül utána nem szabad hüvelyzuhanyt alkalmazni, illetve szappannal mosakodni. A hüvelytampon a krémekkel ellentétben egy egész napon át védelmet biztosít. Legalább egy, legfeljebb 24 órán át lehet a hüvelyben hagyni. Ezek a fogamzásgátlók önállóan is használhatóak, de mechanikai módszerekkel kombinálva (pesszárium, kondom) még teljesebb védelmet nyújtanak. Hátrányuk lehet az egyes összetevőkkel szembeni esetleges allergiás reakció.

A Megszakítás. a „ne aggódj, vigyázni fogok" típusú megoldás. Lényege, hogy a házasélet során a férfi az ondó kilövellése előtt megszakítja az együttlétet. Az ondó így a hüvelyen kívülre kerül. Ez a legősibb, legjobban ismert és a leginkább alkalmazott módja a terhesség megelőzésének világszerte. Nem igényel semmiféle eszközt vagy előkészületet, olcsó és mindig rendelkezésre áll. Bár bizonytalan módszerként van elkönyvelve, sokkal megbízhatóbb, mint azt sokan gondolnák. A gond akkor jelentkezik, ha a férfi nem tud megfelelő önkontrollt gyakorolni a testére olyankor, amikor a kontroll kikapcsolása általában a nagyobb örömszerzés forrása, ráadásul a nő is stresszelhet emiatt, ezáltal az együttlét élménye csökkenhet.

A hőmérőzés vagy Hillebrant-módszer azt jelenti, hogy a nő minden ébredéskor rendszeresen megméri szájban, végbélben vagy hüvelyben a hőmérsékletét. A tüszőérés idején az alaphőmérséklet 0,2-0,5 °C-kal megemelkedik. Ezáltal a tüszőrepedés időpontja nagy biztonsággal megállapítható. A ciklus második részében biztonsággal jelzi a terméketlen napokat. A hőmérőzést legtöbbször a naptármódszerrel együtt szokták alkalmazni, melynek lényege, hogy az előző 12 hónap során a leghosszabb és a legrövidebb menstruációs ciklus hosszából kiszámoljuk a tüszőrepedés feltételezett idejét. Szabálytalan, változó hosszúságú ciklus esetén nem alkalmazható.