Intelmek

2015. 09. 15.
Szerző: Novák Péter
Azaz parainészisz: meghatározott személyhez intézett erkölcsi célzatú tanító beszéd, szellemi hagyaték.

Percig sem tagadom, havi jegyzetem tematikájának inspirálója Szent István a király, miután kivételes megtiszteltetéssel ajándékozott meg a sors - no, meg a Szörényi-Bródy szerzőpáros - hogy rendezőként vehetek részt az államalapítóról írott rockopera legújabb színpadi adaptációjában, ráadásul az eredeti bemutató helyszínén. Khmm - avagy ezzel a lendülettel nyugtatnám meg a kedves olvasót, hogy nem valamiféle gyomorforgató promócióokán bátorkodtam témát választani! Amúgy sincs ilyesmire szükség: a jegyek elkeltek, mint harminckét esztendeje annyiszor. Kétségtelen, a magyar zenés színjátszás emblematikus, tán legnagyobb hatású alkotásával állunk szemben, már ami társadalomformáló, közösségépítő befolyását illeti. S a jó bornak nem kell cégér, ahogy mondani szokás.
Ezt is, mást is. Teszem azt emlegetni ősöket és hősöket, hivatkozni a nagy formátumú vezetőre, tapasztalataira, örökségére, ect. Nyilván Mi, a hálás utókor lennénk a letéteményesek, még ha a Populációs Tudati Közhatóság - nyugalom, hivatalosan nincs (még) ilyen - nehezen is bízza ránk, illetve mindenkori jelenünkre az efféle felelősséget... Még a végén szembesülve, még inkább szemlesütve kellene konstatálni, hogy akkorát változott világ, amekkorát!

Nota bene nem sokat, legalábbis az érdekeket, s azok ellentéteit illetően. Csak a történtek felelevenítése végett: Géza fejedelem, ki remek stratégaként látta át a térség erőviszonyait, nem kisebb célkitűzéssel gyakorolta a hatalmat, mint hogy az új világrendhez igazítsa sajátját. Rendszerváltó tevékenységét fia István fejezte be, midőn a törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény királysággá alakította át. Az idő mindent igazolt, még akkor is, ha egyszerű fazonigazításnál többről volt szó. Enyhén szólva...
Egyrészt idejekorán világossá vált: bár a népet nem, de kultúráját roppant mód lelehet cserélni, rövidtávon tűzzel, vassal presszionálva az asszimilációt. A szükséges történelmi mínusz, mondhatni, tudniillik a haladás útjába semmi sem állhat! Hogy a hit, a remény és a szeretet ékeskedett egy erőszakszervezet zászlaján? Csupán a naiv jámborokban okoz morális anomáliát.
Másrészt, nincs új a nap alatt, hisz a reformerek motivációi annyira voltak küldetéstudatosak, mint önzőek, és bizony ez is világosan kiderül István király fiához, Imre herceghez intézett intelmeinek tíz (!) fejezetéből az említett nagy formátumúság mellett. Egy nemzetségekbe szerveződött, majdhogynem ősközösségi hagyományokat követő struktúrát a központosított, vér szerinti öröklődésen, és függőségeken alapuló berendezkedés váltotta fel, nem vitatottan az átalakult életmód logikus következményeként. De ahogy a törzsfejlődést követi az egyedfejlődés, úgy e társadalmi változás személyiségre gyakorolt ok-okozati vonatkozásai is tagadhatatlanok. Új értelmet kaptak régi szavak, mást kezdett jelenteni barát, ellenség egyaránt. Jó ez, vagy szenvedés? A múltat menedzselni nem lehet.
Amit igen, hogy a világ ezen hosszúsági és szélességi fokán ne legyen annyi dolgunk ezzel, mind a mai napig! A permanens polarizációval és megosztottsággal, hogy tudjunk engedni és elengedni. Hogy ne a mondvacsinált Turáni átok legyen a hatályos hivatkozás.

Példának okáért itt a mára klasszikus rockopera, melynek kapcsán több, mint három évtizede gyűlünk össze, hogy világnézeti hovatartozástól függetlenül fújjuk kívülről, első ütemétől az utolsó szótagig! Önként és dalolva hódolunk a legősibb kulturális, ha úgy tetszik társasági élménynek, mely valóban szembesít! A közösség születését, így magát a közösséget érintőek kérdései. Csak válaszolni kellene rájuk...
Addig is marad a tisztelgő emlékezet, minden augusztus huszadik napján a halandóból szentté lett királyra, és ez is valami. Még ha maradnak a klisékben gazdag általánosságok paradigmái is, nem beszélve a kollektív memóriaközhelyes rekvizitumairól; hol egy utcatábla, hol egy ropogós tízezres.

A baj, ahogy mondtam, nem ezzel van. Sőt! Múltidőnk első, konszenzusosan biztos pontja a keresztény magyar állam megszervezése. "Hála néked Fejedelem!"

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!