Hegedű? Zongora? -zenéről két szemszögből
2010. 04. 28.
Hogyan látja egy anya? Mit gondol egy apa? A zenetanulás szépségei és nehézségei két szemszögből. Mert a világ nem olyan egyszerű, mint ahogy néha tűnik.

Ági nénit is megértem, amikor idegesebb, hiszen 2009-ben kétszer akarták megszüntetni a kerületi zeneiskolát (Magyarország egyik legrégebbi zeneiskolája), majd összevonni egy másikkal, tehát nehéz a művészeti tanárok élete. Azt is elfogadom, hogy nem kell mindenkinek alapfokú művészetoktásban részesülnie, tehát semmi baj nincs azzal, ha valaki nem tanul zenét!

Átment az egész világ egy teljesítmény-hajszába, és ezt már az iskolai oktatásban is érezhetjük. Egy jó vállalkozás minden évben felül kell múlja az előző évi eredményét, ami nonszensz, hiszen mi a fenének kell jövőre több kenyeret eladnia egy pékségnek, mint idén. Ugyanannyian esznek kenyeret minden évben, nem?! Hogy jön ez ide? A suliban is az a jó, aki „hasznos” tárgyakból jeleskedik, miközben vannak azok a tantárgyak, amelyek egy – lassan már kihalóban lévő – általános műveltséghez elengedhetetlenek.

Én is utáltam néha, de ha visszagondolok: minden információ megszerzése izgi tud lenni. Szerencsémre a humán tanáraimmal én el voltam kényeztetve, a zenetanáraimmal meg pláne! Elég csak szeretni a zenét, az irodalmat, a színházat – de persze mindegyiket egy picit ismerni is kell ahhoz, hogy megértsük.
Egy sikermozit egyszerűbb megnézni, nem kell hozzá előképzés. De a KLASSZIKUS ZENÉT (ide értve a könnyűzenei előadókat is, akik még hangszereken játszanak) meg kell érteni, meg kell szeretni. Ehhez viszont már gyermekkorban meg kell szerettetni. Szép hivatás, de rettentő nehéz, ezt belátom.
Mindenhonnan dől a felületesség és a kommersz, megspékelve a „kihívásokkal”: ettől én libabőrös leszek. Na elég! Most jön a csütörtöki kihívás: megyek hegedűt gyakorolni Rozival. Mert ha péntek, akkor hegedűóra!
Anyaszemmel

Rozi lányunk otthoni hegedűpróbálkozásai rendszerint zokogásba fulladnak, és ez így megy jó pár hete! Néha már attól félek, hogy odavágja a zeneiskolai hegedűt, vagy épp direkt elölhagyja, hogy a tizenhét hónapos öccse garázdálkodhasson a tokban. Annyira tudom sajnálni, ahogy ott áll kisterpeszben, és húzza-vonja a vonót, miközben alig látja a kottát a könnyein keresztül. Anyai szívem majd meghasad, hiszen egyet biztos nem akarok: kínozni a gyerekeimet.
Én vagyok az egyetlen a családban (most még Dávid baba is), aki nem tanult soha zenét, nem játszom hangszeren, és ugyan sok gyakorlással elég szépen tudok énekelni, de a hallásom meg sem közelíti a gyerekekét. Ezért talán még nehezebben értem meg, mennyi áldozattal jár, hogy az ember meg tudjon szólaltatni egy hangszert. Drága férjemet már „készen” kaptam, az ő gyakorlásai kifejezetten élvezetesek, akár harmonikán, akár gitáron játszik, de én még mindig azt szeretem a legjobban, ha leül a zongorához.

Most karácsonykor már ketten harmonikáztak az osztály előtt, pedig ő még hivatalosan nem is tanul zenét, majd csak jövőre. (Természetesen zongorát és harmonikát…) Ádám fiunk már tíz éve gitározik, ennyi év alatt voltak persze hullámvölgyek, de őt a klasszikus gitár tanulásában jórészt a „rockgitáros leszek” életcél motiválta, így mára napi rendszerességgel tépi a húrokat az elektromos gitárján.
A következő zenészpalántánk 12 éves Bori lányom, akivel – úgy tűnik – az utolsó évet gyűrjük a zongorabillentyűkön…Vele sem egyszerű a gyakorlás, ha csak teheti, elblicceli a dolgot, minimálisra csökkenti a hangszer mellett töltött időt. Az idei és a tavalyi tanévben a legtöbb vita a zongora körül pattant ki. Mit tegyen a szülő, ha addig tehetséges, szorgalmas lánya egyszercsak közli, hogy „utálok zongorázni, nem érdekel az egész”?
Meddig kell szigorúnak lenni, hol a határ az én elképzeléseim és a gyerekek vágyai között? Minden kamasznál eljön a pillanat, amikor lázadni kezd, honnan tudhatom, hogy érdemes-e erőltetni, vagy hagyjam magam meggyőzni egy tini által? Borinál végül kompromisszumot kötöttünk: elkezdhet énekórákra járni különtanárhoz, ha végigcsinálja a zeneiskola hat évét zongorából, így-úgy, de végig.

Ráadásul ezen a hangszeren Apa sem játszik, nem tud úgy segíteni, mint a többieknek, Rozikám egyedül kínlódik. És fél Ági nénitől. Én – azt hiszem – megtettem mindent, beszéltem már a tanárnővel, bíztattam Rozit eleget, de attól félek, az egész zenéléstől elmegy a kedve, ha nem választunk másik hangszert.
Persze ott van az a lehetőség is, hogy elfogadjuk, hogy nem minden gyerekünk fog zenét tanulni, és esetleg ketten leszünk, akik CSAK énekelnek a családi zenekarban…
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
Szimpatika akció
Nyereményjátékok
Megfejtő
Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!
Kvíz
Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!
Tematikus kvíz
Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!
Facebook játék
Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Növekszik a rövidlátók száma a világban
- Migrén: kinél, mikor és miért jelentkezik?
- A tüdőrák is krónikus betegséggé szelídülhet
- A légúti fertőzések megelőzésének 3 alappillére
- Az idősek is megbirkózhatnak a modern technikával
- Egy betegség, amely tönkreteheti a gyermekkort
- Robotokkal a fogápolásért
- Mi történik az aggyal, miközben alkotunk?
- Hordozható „kabátujj” limfödéma kezelésére
- Elhízáshoz vezet a környezetszennyezés
- Idén is keresik az év védőnőjét
- Szarkalábak és szem alatti táskák – mi a megoldás?
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!