Mert az úgy volt, hogy amikor Vári Béla már másodszor ment, hogy megnézze a Kari lakását, és végre az árról is tárgyaltak, pedig addigra már a kutyát nem érdekelte se a lakás, se az ára, mert már csak egymás száját bírták bámulni, ahogy mozog, vonaglik, hol kis lyukacska lesz, vaskos kis húsvirág, hol szétfut, megnyúlik, megcsillan rajta a nyál, szóval amikor már olyan forróság lett a szobában, hogy Karinak ki kellett bújni a blézeréből, és Vári Béla is lekapta a pulcsiját, és már csak az izmaihoz tapadó trikója volt rajta, és már azt is tisztázták, hogy Kari réges-rég elvált, Vári Béla pedig most válik épp, ennek okán venne lakást, szóval amikor ellihegték, kifujtatták, kicsikorogták magukból a leglényegibb infókat, és kezdett elviselhetetlenül izgatóvá válni a csend, akkor Vári Béla összecsapta a kezét, felpattant a fotelból, ahol addig úgy ült, mintha feküdne, kissé lecsúszva, feje mögé dobott karokkal, szétterpesztett combokkal, púposodó lábközzel, szóval Vári Béla felpattant, hogy későre jár. És akkor Kariban meghűlt a vér, és biztosan tudta, érezte, hogy nem szabad elengednie Vári Bélát, bárhogy is, de vissza kell tartani, ezért elé állt, és így szólt:

– Jól tudjuk, hogy már nem vagyunk egyedül a lakásban, mert beköltözött ide még valami.

Ezt mondta, mert ez jutott az eszébe. És erre Vári Béla csak bámult rá, aztán meg kikerekedett a szeme, mint a bánatos kölyökkutyáknak, sőt, egy pillanatra be is párásodott, amit Kari örökre bevésett az agyába, mert ez a könnypára valahogy azt sugallta, hogy több ez, mint testi vágy, ez már érzés, mert a szem a lélek tükre, nem pedig a test tükre, ugye, és talán Vári Béla az igazi, akinek lelke is van, és értelme, és szelleme, ha már így összevissza tud párásodni.

És akkor Vári Béla végre megszólalt:

– Mi?

– Mi mi? – sóhajtotta Kari, és közelebb lépett Vári Bélához, mire az egy cseppet hátrált, de épp csak annyit, hogy lezserül nekitámaszkodhasson a falnak, aztán azt hörögte azon az ellenállhatatlan, afrodiziákum, sötétbarna hangján, hogy:

– Mi… mi… költözött be a lakásba?

Kari ettől egy picurkát megtorpant, hogy ennyire nem lehet hülye a Vári Béla, aztán betudta annak, hogy nem is figyel a szavakra, egész másra figyel, csak rá kellett nézni, a szája kicsit nyitva, a szeme kicsit csukva, a nyakán duzzadnak az erek.

– Hát a vágy! A vágy költözött be közénk, szinte ki lehet tapogatni.

Ezt egyenesen a Vári Béla nyakába lehelte Kari. És odatartotta a száját Vári Béla szájához, meg a testét is odatartotta, hogy azt is ki lehessen tapogatni, és lehunyta a szemét.

És erre Vári Béla, mint egy lehelet, megcsókolta őt, de csak egy másodperc töredékéig, mert a következő másodpercben már megragadta a derekánál, és megperdítette, hogy már a Kari volt a falnak döntve, és az egész nyelvét betolta Kari szájába, hogy Kari majdnem meg is fulladt, de mivel az egész annyira őrjítően vad volt, annyira állati, annyira lehengerlő, Karinak nem volt se kedve, se ideje megfulladni.

Másnap Vári Béla Karihoz költözött, a válópert már onnan bonyolította, a lakását nem vette meg, minek is vette volna, a kocsiját beparkolta Kari garázsába, a ruháit beaggatta a gardróbjába, a gyönyörű félisten testét meg szétterítette az ágyán, és hajnaltól éjjelig mormogott azon a gyönyörű medvehangján.

– Szerelmes vagyok, szerelmes vagyok – csicseregte akkortájt Kari –, már attól boldog vagyok, hogy mellette lépkedhetek az utcán, hogy néha véletlenül összeér a kabátunk ujja, hogy pillanatokra egymásnak simulhatunk a liftben, kocsiban, plázában, hogy már az felperzsel, ha rám néz. Mi a szerelem, ha nem ez? Na, hát csak ezt akartam elmondani, hogy te is tudd. Ez a szerelem!

– Nem volt ez szerelem – sóhajtozik mostanában Kari a telefonba –, csak hetvennapnyi őrült vonzás, aztán még hetvennapnyi jóllakott, csendes unalom, aztán meg a csömör.

És Vári Béla egy nap elment, máshol vadászik már, másokra biggyeszti a bánatos, párás szemét, Kari meg egyedül van újra.

– Nem volt ez szerelem – mondogatja mostanában –, de nem baj. Azért jó volt.


Vágy és szerelem

A testi vágyat a nemi hormonok, a tesztoszteron és az ösztrogén generálja. Ezek a hormonok bírnak bennünket cselekvésre, hogy megtegyük az első lépést. A testi vágyat követően alakul ki a vonzalom. Ez a szerelem megbilincselő, lángoló fázisa, amikor nincsen étvágyunk, nem tudunk aludni, és nem tudunk koncentrálni. Okozójuk a szerelmi hormonok: a dopamin, noradrenalin és a szerotonin. Ezek felelnek az izgatottságért és a boldog lelkiállapotért. Működésüket egy olyan anyag irányítja, amely a csokoládéban és az eperben is megtalálható, a PEA (phenylethylamine). Szerkezete hasonlít az amfetaminhoz, így aztán néhányan valóban függővé válunk, a szerelem rabjaivá, és állandóan az erős szerelem érzését keressük a rövid és intenzív szerelmi kapcsolatok során.

Forrás: www.vitalzone.hu