A szerelem gyógyít…

 

Spirikét a minap megbökték. Így kezdődött az egész. Ő meg szívszakadva körbetelefonált minket, hogy most mit csináljon, mert hogy nemigen szokták őt csak úgy megbökni. (Kedves nem netező olvasóinknak elmondanám, hogy fent említett bökés nem más, mint az internetes közösségi oldalon történő vicces közeledési forma, ami annyit jelent, hogy na mi van veled, rég láttalak, válaszoljál már valamit…)

Mi, a csajok, ahányan vagyunk, annyiféleképp reagáltunk. Én például azt mondtam, nem mindegy, ki bököd és mi célból. Szaki szerint jobb ma egy bökés, mint holnap egy se. Márti izgatott lett, és másfél órán át faggatta Spirikét a bökdösődő férfiú kilétéről, és azt javasolta – tekintettel Spirike évek óta tartó szingliségére –, hogy semmiképp ne engedje elhalni ezt a rügybe szökkent románcot. Pisti meg csak szétröhögte az agyát, hogy tuti az Univerzum bökdösi virtuálisan Spirikét.

Na, de a lényeg, hogy muszáj volt tartanunk egy rendkívüli gyűlést, hogy Spirike bökéséről minden információt megtudjunk, és meghatározzuk a következő lépéseket. Spirike elhebegte, hogy a bökdöső pasi nem más, mint az ő gimnáziumi szerelme, akivel elsős korában járt, és akit kénytelen volt elhagyni, mert a fiú már akkor is folyton bökdösődni akart. És mivel Spirike meg volt győződve, hogy az ilyen jellegű igény nem összeegyeztethető a lelki szerelemmel, meg is szakadt a kis szíve. A szakítás után Spirike négy hónapon keresztül mindennap sírt, de aztán szépen elsimultak a dolgok, és elfelejtődött az egész. Vagy mégsem… Mert ugye, az ifjú a minap előkerült, hogy végre bökjön egyet Spirikén, amit Spirike nem tudott mással magyarázni, mint hogy ez égi jel, mert olyan nincs, hogy huszonakárhány év után éppen Ő jöjjön és bökjön, aki az első és legigazibb szerelem volt, mert ez kizárólag olyankor fordul elő, ha lelki társakról van szó, akiknek dolguk van egymással. És hogy ő már azt is tudja, hogy mi ez a dolog.

Kíváncsian vártuk, milyen dolga lehet Spirikének a nethuszárral, de titokban örültünk is kicsit, hogy végre nem papagájokról suttog áhítattal, hanem egy hús-vér férfiról. Rá kellett jönnünk, hogy Spiri korántsem olyan elveszett, mint hittük, mert a bökés után két órán át csetelt az illetővel, és rengeteg mindent megtudott róla. Például azt, hogy nemrég tüdőgyulladása volt, amit kikezeltek, de Spirike szerint hiába, mert ha az alapprobléma nem szűnik meg, tudniillik a harag a Joci lelkében (innen tudtuk meg, hogy Jocinak hívják, és hogy harag van a lelkében), akkor a tüdőgyulladás újra elő fog jönni. Márpedig a Joci az ex-nejére haragszik, aki folyton ellene hangolja a gyerekeket, és mivel a gyerekek még sokáig nem lesznek nagykorúak, ez a harag sem szűnik meg egy-kettőre. Spirike úgy véli, hogy ő majd szépen kisimogatja Jociból ezt a haragot, ahogy a vérnyomását is helyre teszi a szeretetenergiáival, mert az is kiderült, hogy Jocinak igen magasra fel tud szökni a felső értéke, ami megint csak az indulatkezeléssel és az életfolyással van összefüggésben, mert ha nem tudnánk, a vér az élet folyásának szimbóluma. Aki nem jól folyatja az életét, annak vérnyomásbajai lesznek. Aztán van még a Jocinak cukorbaja is, és ez is irtó izgalmas, hadarta Spirike, mert annak magas a cukra, aki nagyon vágyik a szeretetre, de nem tudja feldolgozni, itt, ugye, a szeretet metaforája a cukor. És hogy ő majd megadja a Jocinak ezt az áhított szeretetet, és célzott szuggesztióval azt is el fogja rendezni, hogy Joci be tudja majd fogadni. Valamint, folytatta lelkendezve – és itt már kezdtünk aggódni, mi baja lehet még a Jocinak – visszere is van neki, méghozzá elég sok, és ez meg már megint az életfolyással van összefüggésben, meg azzal, hogy nem lépi meg a szükséges lépéseket, hanem csak pang, ahogy a vér a lábában. 

Nagyon örültünk, hogy a mi kis Spirink szívecskéjében újra fellángolt a szerelem, de azért félve megkérdeztük, nem gondolja-e, hogy egy ilyen ramaty pasi csak a bajt hozza majd rá, elvégre feleség akar lenni, és nem ápolónő. De Spirike szigorúan azt mondta, hogy szégyelljük magunkat, mert ha valakit szívből szeretünk, akkor nem dobjuk el csak azért, mert betegeskedő, hanem még annál is jobban szeretjük, mert a szeretet mindent meggyógyít, még a pánikrohamot is, ami szintén van a Jocinak. És hogy ő most be is iratkozott egy „egészséges főzőtanfolyamra”, hogy kifejezetten gyomorsavtalanító kosztot tudjon főzni, mert ha nem olyat kap a Joci, akkor szörnyen ég a gyomra, de ezen sem kell csodálkozni, mert aki folyton emészti magát, ahogy a Joci, annak gyomorégése, sőt, gyomorvérzése lesz.

Beláttuk, hogy a rendkívüli gyűlésünk teljesen felesleges volt, mert Spirike már mindent eldöntött, kigondolt és megálmodott, és elszánt, határozott léptekkel masírozik a szerelem felé. De mielőtt még elrohant volna, hogy Jocinak lúgosító és vértisztító levest főzzön, Pisti még utána szólt: – Mondd, Spirike, a veséje nem állt még le ennek a Jocinak? Spiri megtorpant, nagyon lassan visszafordult, rábámult Pistire, és hüledezve azt kérdezte: – Megőrültél? Már miért állt volna le a veséje?

Nagyon örültünk, hogy a mi kis Spirink szívecskéjében újra fellángolt a szerelem, de azért félve megkérdeztük, nem gondolja-e, hogy egy ilyen ramaty pasi csak a bajt hozza majd rá, elvégre feleség akar lenni, és nem ápolónő. Vág Bernadett története folytatódik.