Idegengyűlölet

Szerettek a közelükben élni, mert ott biztonságosabb volt az élet, közelebb volt az ég, valami pozitív sugárzásuk volt a szent helyeknek. És itt kezdődik valami rossz érzés, ha jön egy idegen. Ez kicsoda? Ez milyen szentséget tisztel? A miénket? Vagy más isteneket? Rombolni jön?

Sajnos azt látom a vallástörténetben, hogy itt indul el egyfajta gyanakvás az idegennel szemben. Hozzánk tartozol vagy nem? Közömbös vagy irántunk, vagy ellenséges, vagy baráti? Ki vagy te?

Elindul egyfajta bizonytalanság az idegennek a megítélésében. Viszont a gyanakvás könnyen fordul az agresszivitás irányába. Ez egy külön probléma, hogy miért lesz a hitből nagyon könnyen agresszivitás. Utalhatnék arra, hogy minden fanatizmus könnyen válik erőszakossá. Így lesz a szeretet vallásából inkvizíció, vagy a jóságos Isten nevében tömeges gyilkolás, mikor elfoglalják a zsidók Kánaánt.

Szóval az agresszió elkezdi befészkelni magát az emberek életébe, főleg egy olyan kritikus korszakban, mint a népvándorlás kora. Amikor menekülnek más népek elől, terjeszkednek, elfoglalnak területeket, életteret keresnek maguknak, szóval egyre erősebb lesz a mi és az ők probléma. Ez belegyökerezik egy idő után majdnem minden kultúrába.

A modern társadalomban az figyelhető meg, hogy a nemzeti-faji „ki vagy te?”-kérdés két esetben erősödik meg. Először a nemzeti államok kialakulása idején. Akkor nagyon fontos, hogy valaki magyar, rác vagy oláh, mert az egységes állam kialakulásában borzasztó fontos, hogy milyen származású az illető. Ha kialakult a nemzeti állam, akkor ez fölenged.

Azt látom, mikor jön egy periódus, ami megegyezik a Szent István-i gondolattal, hogy gazdagítja a nemzetet, ha más kultúrákat is magába olvaszt, elvisel, akkor az élet színesebbé válik, gazdagodik. De jöhet megint egy rossz periódus, amikor a nemzeti állam szétesik. Baj lesz a nemzeti identitással, és megint problémává válik: te ki vagy? Közénk tartozol? Német, szerb, esetleg zsidó, cigány, őseid vannak? Abban a pillanatban megint felnő ez a probléma naggyá, és konfliktusokra, ellenérzésékre ad alkalmat.

Ez nagyon nehéz kérdés, ez megint nem fog tetszeni az emberek többségének. Ha elmegyek Angliába, elmegyek a Westminsterbe, ott fekszenek Anglia királyai, mind. Erzsébet is, de mellette ott fekszik a skóciai Mary, akit kivégeztetett. De ott fekszik az őrült, a zseni, a közepes, mindenki. Soha a Westminsterből egy angol királyt ki nem dobtak. Ugyanez van Anglia miniszterelnökeivel is. Zseni volt, rossz volt, hülye volt, okos volt, ott van.

Mert van egy olyan attitűd, ami érezhető, hogy ugyanis ez volt Anglia. Vállaljuk a megtörténteket, hogy búr háborút is csináltunk, gyarmatosítottunk, de nekimentünk Hitlernek is. Ez Anglia.

Az angol történelmet nem írták át huszonháromszor. Ha egy angol ember önéletrajzot ír, nem kell tízévenként átfogalmaznia, hogy ki volt.

Ha nem vállalja – ezt Romain Rolland világhírű író úgy hívja, „a megtörténtek vállalása” –, akkor epizódokra hull szét az ország történelme, az egyén története.

Nem tud összeállni egységgé, akkor viszont nincs identitás, mert melyik epizóddal azonosul? Ha nem tudom az egészet felvállalni, akkor milyen identitásom lehet önmagammal szemben és a nemzetemmel szemben? Ez nehéz kérdés, és itt van a jelen probléma, miszerint megint előállt egy identitászavar. Ez jön létre a diktatúrák után, a megszállások után, az univerzális gazdasági és pénzügyi világmozgalmak hatására, ami kicsit mindig ellenséges a nemzeti elkülönülésekkel szemben. S megint nagyon jelentős lesz a kérdés: Ki vagy te? Honnét származol?



Ez érdekes lélektani folyamat, mert az emberek között mindig volt különbségtevés, jogosan-nem jogosan, ezzel lehet vitatkozni. Egy magyar arisztokrata annak idején azért érezte különbnek magát a polgártól, mert ő egy főnemesi történelmi családba született be. Akkor már nem kellett alkotnia, értéket létrehoznia, hanem magával a születéssel fölényhelyzetbe került a polgárral szemben.

Érdekes módon, ez megváltozott, mégpedig az ellenkezőjére. Ma attól kerül valaki fölényhelyzetbe, hogy nem születik valaminek. Nem született cigánynak, zsidónak, homoszexuálisnak, tehát többet ér azoknál. Teljesen kifordított attitűdje az arisztokráciának, megint nem kell csinálni érte semmit, se értékteremtés, se alkotás nem szükséges. Ezekből könnyen összekavarható, a társadalmi közérzetet tönkretevő, zűrzavaros kérdések bontakozhatnak ki.

Nem fog tetszeni a közönség nagy részének az, amit mondok… Én hosszú idő óta valláspszichológiát tanítok, azzal foglalkozom. Ennek következtében ott látom az idegenekkel való bizalmatlanság és gyanakvás gyökerét, hogy minden kultúrában, – a legősibb kultúrában is –, voltak szentségek, amiket tiszteltek.