Szimpatika – Áll a bál

A házasság – egyes ismerőseim szerint – önmagában egy dzsungelharc. De én azt tapasztalom, hogy ha az embernek hat gyermek fejlődéséről és neveléséről kell gondoskodni (annak minden előnyével és hátrányával), akkor az egymás közötti elfogadás jóval erősebb. Egy reggeli indulás például egy egész nagy kihívás, sőt néha egyenesen idegtépő. Volt már olyan is, hogy otthagytam az egész családot és én elindultam a jól bevált tömegközlekedéssel. Persze szerencsétlen Györgyit hoztam lehetetlen helyzetbe, de úgy éreztem, mindenkivel jobbat teszek, ha én inkább elindulok. Szoktam-e kiabálni a gyerekekkel, felemelem-e a hangom? Igen. És káromkodni is szoktam előttük, néha nagyon. De kérem, amikor az ember naívan elolvassa a híreket, benne a sok ostoba ilyen-olyan döntéssel, törvénytervezettel és még butább reakcióval a sajtó részéről, akkor bizony nem tud mit tenni, káromkodik. Ezen ők rettentően jót kuncognak a hátam mögött.
Na jó, miattuk is nem egyszer eldurran az agyam. Történt például még a téli szünetben, hogy beültem az autónkba. Ez nálunk ritkaság, mert Györgyi használja a kocsit, ő is kizárólag, ha szállítani kell gyereket, edzőcuccot, bevásárlást, miegymást. Ergó nekem van úgy, hogy eltelik egy hónap, hogy nem használtam az autót. A gépjármű általános belső tisztaságáról nem ejtenék szót, mert már megszoktam. Minden van benne: kiflicsücsök, rudipapír, mandarinhéj, papírzsepi stb., és persze kívül is körbe van jelölve mindenféle karcolásokkal. Beültem tehát egy hosszabb kihagyás után a kocsiba, és valami elképesztő szag csapott meg. Feltúrtam az egész autót, és nem találtam semmit. Elképzelhetetlen volt számomra, mi ez? Először arra gondoltam, hogy Bence és Dávid valamit gyűjtöttek a kiránduláson, ami oszlásnak indult, de nem találtam semmilyen tetemet. Se állat, se növény, se termés, sehol semmi. Mígnem megfogtam a csomagtartóban állandóan velünk utazó pokrócot, felemeltem, és ezzel azt hiszem, valamilyen tejtermék maradványaiba tenyereltem bele. Az élményt nem részletezem. Ordítottam. Sokáig. Felmentem a lakásba és a következő szavakat intéztem családom otthon tartózkodó tagjainak: most szépen felöltöztök és kitakarítjátok a kocsit! (A jelzőket kihagytam a szó szerinti idézetből, mert az nem illik e magazin hasábjaira).
Az előbbi kirohanásomhoz hozzátartozik az is, hogy éppen aznap romlott el a lift, és mi bizony a negyedik emeleten lakunk. Ilyen és hasonló okokból nálunk is vannak konfliktusok, és a nagy számok törvénye miatt is elég sokszor áll a bál.