Szimpatika – A kaukázusi medvetalp nem játék!

A növény nedvének a bőrre kerülése, vagy a növény puszta megérintése heves bőrgyulladást, hólyagosodást, égési sérüléseket okoz, így ha ezeket tapasztaljuk, mindenképpen froduljunk orvoshoz! 

„A tünetek eredménnyel gyógyíthatók, de oda kell rájuk figyelni” – mondta a szakember. A növény nedve ugyanis súlyosabb esetben vakságot, sőt egyes vélemények szerint akár bőrrákot is okozhat. A kaukázusi medvetalp azért is veszélyes, mert nagyon gyorsan szaporodik.

Hasonló hírekkel máshol is találkozhattunk az elmúlt napokban erről a sokak által kevéssé ismert növényről, és ezúttal kivételesen csak kicsit túloznak a híradások: bár nem fogunk azonnal megvakulni (sem meghalni) a növénytől, ettől még nagyon veszélyes, két szempontból is.



Egyrészt azért, mert az ún. özönnövények közé tartozik. Az özönnövények (más néven inváziós vagy adventív növények) jellemzően olyan fajok, amelyek természetes előfordulási helyüktől távol megtelepedve, a kialakult ökológiai egyensúlyt felborítva rendkívül gyors módon kezdenek terjedni, és ez gyakran az őshonos növények kiszorulásával jár. Ritkán előfordul, hogy őshonos növények szaporodnak el túlzott mértékben, de sokkal jellemzőbb az adventív, az új élőhelyen kár- és kórokozóktól, „versenytársaktól” nem fenyegetett növények túlságos térnyerése. A globalizációval az özönnövények terjedése egyre gyorsabb, mivel a világot behálózó kereskedelmi kapcsolatok révén a magvak több ezer kilométerre is könnyedén eljutnak. A hazánkban legveszélyesebbnek ítélt özönnövények 33-as listáján olyan jól ismert fajokat találunk, mint a bálványfa, a gyalogakác, a kanadai aranyvessző, a selyemkóró és az ürömlevelű parlagfű. Az, hogy egy fajt veszélyesek minősítettek a lista összeállítói, nem feltétlenül jelenti azt, hogy közvetlenül veszélyezteti az egészséget. Sőt: a listán találunk gyógynövényeket, ilyen pl. a kanadai aranyvessző, vagy (mező)gazdasági szempontból jelentőset is, amilyen pl. az akác. De vannak olyan fajok is, amelyek nem csak az ökológiai egyensúlyt veszélyeztetik, hanem egészségkárosítóak is lehetnek: ilyen a parlagfű és a kaukázusi medvetalp (amely nem véletlenül érdemelt ki külön fejezetet az Özönnövények c. könyvben).

A kaukázusi medvetalp, latin nevén a Heracleum mantegazzianum egy, a Nyugat-Kaukázusból származó faj, amely a 19. század elején dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. A kontinens több országában már az 1800-as években megfigyelték kivadult példányait. Jelenleg Nagy-Britanniában, Németországban, Dániában és Svédországban jelent igazán komoly problémát terjedése. Hazai előfordulásáról először 1880-ban számoltak be, majd a 20. század második felében váltak egyre gyakoribbá az ezzel kapcsolatos adatok. Zirc és Csesznek környékén, a Zemplénben és a Mátrában, valamint a Felső-Tisza-vidéken dokumentálták a megjelenését. A mostani híradásokban is utóbbi helyről jelentették előfordulását.

A kaukázusi medvetalp igen „versenyképes” faj. Az európai flóra legmagasabb (akár az 5 métert is elérheti!) lágyszárú növénye, amely hatalmas leveleivel leárnyékolja a talajt, így könnyen kiszorítja fényigényes versenytársait. Ha nagy területen terjed el, hatékonyan csak gyomirtókkal szorítható vissza (a kaszálás, azonkívül, hogy veszélyes is lehet, nem igazán hatásos). Egy-egy példány a legkönnyebben úgy irtható ki, ha gyökerét kb. 10 cm-rel a föld alatt elvágjuk.

Másrészt, az emberre elsősorban azért veszélyes, mert olyan anyagokat tartalmaz (gyakorlatilag a teljes föld fölötti része), amelyek erősen fényérzékenyítő hatásúak. Ehhez a növényt meg sem kell enni, elegendő, ha a hajtás kontaktusba kerül a bőrrel. A benne lévő, furokumarin-típusú vegyületek fokozzák a bőr fényérzékenységét, ezért napsütés hatására az érintett területek leégnek és akár súlyos, nehezen gyógyuló, hólyagos égési sérülések is keletkezhetnek. Ezt legkönnyebben úgy előzhetjük meg, ha ismerjük és elkerüljük a növényt. Ha mégis „kapcsolatba kerültünk” a medvetalppal, az a legfontosabb, hogy legalább 1 napig óvjuk a napsütéstől az érintett testrészt. Ha így teszünk, az égési sérülés nem alakul ki. Ha későn (vagy egyáltalán nem) eszmélünk, az égési sérülés enyhébb esetben ellátható az otthon elérhető sprayekkel, kenőcsökkel; ha súlyosabb a helyzet, például hólyagosodás esetén orvoshoz kell fordulni. A megvakulás és a bőrrák szerencsére nem reális veszélyek, de jobb vigyázni: ahogy a medve, úgy a kaukázusi medvetalp sem játék.

Forrás: https://kodpiszkalo.blog.hu/