Pénzkidobás-e a nád- vagy a nyírfacukor vásárlása?

Az alapélelmiszerek közül az egyik legtöbbet támadott termék a kristálycukor, amelyből évente fejenként közel 30 kg-ot fogyasztunk. Ez csökkenést jelent a korábbi évekhez képest: 2000-ben még 34 kg cukrot fogyasztottunk fejenként egy év alatt.

A támadásoknak van alapja, mivel a túlzott cukorfogyasztás bizonyítottan egészségtelen. Emiatt az utóbbi időben egyre népszerűbbé váltak a hagyományos kristálycukrot helyettesítő termékek, például a nád- vagy a nyírfacukor, ám utóbbiak jóval drágábbak a sima kristálycukornál.

Az említett drága cukrokkal viszont akad probléma: nem feltétlenül érnek annyit, mint amennyibe kerülnek.

Szigeti Tamás, a független laboratóriumot működtető Wessling Hungary üzletfejlesztési vezetője a Mindenár.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a nádcukor táplálkozástudományi és élelmiszer-biztonsági szempontból semmiben sem különbözik a répacukortól: mindkettő anyaga a szacharóz. A szakzsargon szerint 1 darab glükóz- plusz 1 darab fruktózgyűrűből álló diszacharidról van szó. Ha valamelyik drágább, az a távoli termőterületekről való szállítási költségből adódik. Márpedig szükség van az importra, mivel a magyarországi cukorgyárak többsége sajnos bezárt, az egyetlen meglévő, kaposvári üzem pedig csak a magyarországi fogyasztás harmadát képes fedezni.

A másik, szintén igen drága termék, a nyírfacukor pedig nem cukor, hanem cukoralkohol: xilitolnak (xilit) hívják szaknyelven.

„A xilitol (az ógörög ξύλον [ejtsd: xylon], azaz »fa(anyag)« + az »-itol«, a cukoralkoholok jelölésére szolgáló végződés összetétele; régebbi kémiai helyesírás szerinti neve xilit) a xilóz nevű aldopentózból származtatható cukoralkohol, amit édesítőszernek használnak. Felfedezhető a zöldségekben, gyümölcsökben, sőt maga az emberi test is termeli. Nagyobb mennyiségben hemicellulóz-tartalmú növényi rostból állítják elő. Nyírfacukor néven is ismert, ami egy magyar fantázianév a xilitolra, és arra utal, hogy a xilitolt először nyírfából vonták ki, neve ellenére azonban ez is kukoricarostból készül.” (forrás: Wikipédia)

Hozzá kell tenni: megoszlik a tudósok között az is, hogy mennyit és mennyire számít az, hogy hogyan kerül be a szervezetbe egy anyag. A fluoridot pl., amivel fogat mosunk és így bekerülhet a szervezetbe, bevisszük a szervezetünkbe úgy is, ha gyümölcsöt és zöldséget eszünk. Lényeges különbség, hogy az egyik esetben egy izolált, laboratóriumban előállított anyagról, a másikban pedig a természetben, egyéb, más anyagokkal együttesen fellelhető anyagról, tehát vegyületről van szó. Ezáltal a reakcióba lépés is máshogyan jön létre a szervezetben.

A nyírfacukrot kezdetben a nyírfa kérgéből állították elő enzimes bontással, de mivel annyi nyírfa sehol nincs, amennyiből a nyírfacukor iránti igényeket ki lehetne elégíteni, más megoldásra volt szükség. „Elő kellett venni a nyírfa helyett a kukorica szárát. Mára a »nyírfacukor« név lényegében nem több, mint egy romantikus hangulatú reklámkifejezés” – fogalmazott Szigeti.

Az, hogy a nyírfacukornak hívott terméknek jobb a glikémiás indexe, mint a sima kristálycukornak, természetes, hiszen ez nem cukor, hanem egy teljesen más anyag. Szigeti hozzátette, hogy a nádcukor glikémiás indexe azonban megegyezik a kristálycukoréval, hiszen ugyanarról az anyagról van szó.

A cukorügyben fontos megemlíteni a szintén egészségesebbnek kikiáltott barna cukrot, amelyet szintén a helyén érdemes kezelni. Semmivel sem egészségesebb, mint a kristálycukor; a színe onnan származik, hogy kevésbé tisztítják meg, így a cukorban eredetileg megtalálható melasz nagyobb mennyiségben marad benne.

A lényeg: a nyírfacukor nem az, mint amit a neve mutat, azaz nem nyírfából készül. Ettől még nem kifejezetten káros, de a nyírfacukor néven árult termékeknél az egyszerű xilit olcsóbban beszerezhető. A nádcukor esetében pedig az a helyzet, hogy felesleges érte annyi pénzt adni, amennyibe kerül, mivel táplálkozástudományi (élelmiszer-biztonsági) szempontból ugyanaz, mint a sima kristálycukor.

Forrás: mindenar.postr.hu