Szimpatika – Hogyan nevelj boldog gyereket?

A boldogság hatalmas előny egy olyan világban, amely óriási hangsúlyt fektet a teljesítményre. Általánosságban a boldog emberek egyaránt sikeresebbek a munkában és a szerelemben, mint boldogtalan társaik. Felmérések szerint jobb teljesítménymutatójuk, tekintélyesebb állásuk és magasabb fizetésük lesz felnőttkorukra, valamint nagyobb valószínűséggel lesznek elégedettek tartós párkapcsolatukkal vagy a házasságukkal.

De hogyan lehet boldog gyereket nevelni? A tudomány néha csak azt igazolja, amit a felmenőink már rég tudtak. Erik Barker összegyűjtött 10 kutatást ebben a témában, melyek lényegét 10 rövid pontban lehet összefoglalni:

1. Légy boldog te magad is

A boldog gyerekek nevelésének első lépése – ironikus módon – egy kis önzés. A saját boldogságod megdöbbentő mértékű befolyással van a gyerekeidére. Széles körű felmérések mutattak rá a lényeges összefüggésre az anyák lehangoltsága és az emiatt a gyermekeikre gyakorolt rossz hatás közt. A szülői depresszió, úgy tűnik, magatartásbeli problémákat idéz elő a gyermek viselkedésében, továbbá csökkenti a szülő befolyását a gyermek fölött. És ez nem pusztán genetika kérdése. A felmérés kimutatta ugyan, hogy boldogabb szülők statisztikailag nagyobb eséllyel neveltek boldogabb gyerekeket, olyan genetikai komponenst, amely speciálisan ezért lenne felelős, nem tudott kiemelni.

Mi tehát az első lépés egy boldogabb én felé? Szánj időt minden héten a baráti kapcsolataid ápolására! A nevetés ragályossága miatt érdemes sokat tartózkodni jó kedélyű barátok vagy családtagok társaságában. Az ő nevetésük téged is nevetésre bír, noha még ez sem feltétlenül szükséges a hangulatod javításához: neurológiai vizsgálatok szerint egy másik ember nevetése az agynak ugyanazon területein stimulál neuronokat, mint az, ha az ember saját maga nevet.

2. Tanítsd gyermekeidet a kapcsolatok építésére

A kapcsolatokról való tanulás fontosságát senki sem cáfolja – de mennyi időt szánnak valójában a szülők arra, hogy megtanítsák gyermekeiknek, hogyan viszonyuljanak másokhoz? Pedig ez igazán nem áll sokból: kezdetnek megfelel a gyermek ösztönzése apró kedvességekre az empátia fejlesztése érdekében. Ez nem csak a szükséges jártasságok elsajátítását eredményezi, de felmérésekből visszavezethető, hogy fontos lépés a boldogságukhoz vezető úton is.

3. A próbálkozást értékeld, ne a teljesítményt

Az elvárások túlzott hangsúlyozása és erőltetése megtöri a gyereket. Az elvárásokat eltúlzó szülők gyermekeire gyakrabban jellemző a szorongás és a depresszió. A felmérések eredménye egyértelmű: a próbálkozásokat kell értékelni, nem a természet adta képességeket. Az intelligenciájukért dicsért gyerekek hajlamosabbak teljesítményhelyzetben a könnyebb feladatokat választani, mivel nem szeretnék az „okos” státusukat elveszteni a nagyobb hibalehetőség kockáztatásával. A próbálkozásra ösztönzött gyerekeknek viszont 90%-a a nehezebb feladatokat választja. Miért? Dweck magyarázata szerint: „Ha a gyermekeinket a cél elérésébe fektetett energia függvényében jutalmazzuk, ebben a folyamatban újra kezdeményezni akarnak majd. Nem tereli el a tanulásról a figyelmüket az aggodalom, hogy mennyire tűnnek majd okosnak egy feladat megoldása során.”

4. Tanítsd őket optimizmusra

Nem szeretnél mogorva kamaszokkal vesződni? Akkor még a kamaszkor előtt tanítsd meg nekik, hogy mindig nézzék a dolgok jó oldalát. Azon tizenévesek, akiket idejekorán pozitív látásmódra neveltek, feleannyira hajlamosak depresszióba zuhanni serdülőkorukban. Christine Carter szerző így foglalja össze: „Az optimizmus olyan közeli kapcsolatban áll a boldogsággal, hogy a kettőt gyakorlatilag vehetjük egynek.”

5. Tanítsd őket érzelmi tudatosságra

Az érzelmi intelligencia megszerzett tudásból, nem pedig veleszületett adottságokból áll. A gyerekek nem fogják csak úgy „maguktól” megérteni a saját érzéseiket, még kevésbé másokét. Ehhez az első lépés a szülőktől az empátia kimutatása, az érzelmek megnevezése és érvényre juttatása, amikor haragot vagy csalódottságot élnek meg. A szülőnek nem kell félnie attól, hogy megmondja a gyereknek, mit érez, mert a gyerek abból tanulni, építkezni tud. Ha a szülő kifürkészhetetlen, az sokkal rosszabb, mintha néha töredelmesen bevallja: fiam/lányom, most nagyon idegesítesz, vagy anyu/apu szomorú, magányos vagy elesett. Beszélgess el a gyerekkel, segíts neki azonosítani az érzéseit, és tudasd vele, hogy ezek az érzések normálisak. Lehessen haragudni a szülőre, vagy akár dühösnek is lenni.

6. Alakíts ki szokásokat

A hatodik pontnál járunk, és úgy tűnhet, máris túl sok megjegyeznivaló akad, amire figyelni kell. Ezen a jó szokások segíthetnek túllépni. Az eddigi módszerek állandó újbóli átgondolása fárasztó lehet, de megszokásból cselekedni annál könnyebb, ha a megfelelő szokások már kialakultak. Hogyan segíthetünk a gyerekünknek a boldogsághoz vezető szokások kialakításában? Carter néhány, felmérések által igazolt módszert említ:

- Ingerszegény környezet: válj meg mindentől, ami eltereli a figyelmet vagy kísértést jelenthet.

- Mások bevonása: avass be másokat is a terveidbe, hogy a környezeted segíteni tudjon és cselekvésre ösztökéljen.

- Egyszerre egy cél: a túl sok cél túlterheli az akaratot, különösen gyerekek esetében. Szilárdíts meg egy szokást, mielőtt újat szeretnél kialakítani.

- Kitartás: ne számíts már az első próbálkozásnál sikerre, az ilyesmi időt igényel. Lesznek visszaesések.

7. Tanítsd őket önfegyelemre

Az önfegyelemnek nagyobb hatása vagy gyerek jövőben elért eredményeire, mint az intelligenciának – vagy mint akármi másnak. Egy kísérletben azok a gyerekek, akik jobban ellenálltak az eléjük kitett mályvacukros edény kísértésnék, és nem ettek belőle akkor sem, ha egyedül maradtak vele, boldogabb és teljesebb életet tudhattak magukénak a későbbiekben az utánkövetéses kísérlet szerint. Óvodásoknál a vágykielégítés késleltetésének képessége alapján intelligencia, tanulmányi sikerek és jó szociális képesség jósolhatok felnőttkorra. Ez részben azért van, mert az önfegyelem elősegíti a tanulást és az információfeldolgozást. Ráadásul a fegyelmezett gyerekek könnyebben birkóznak meg a frusztrációval és a stresszel, valamint többnyire jobb érzékük van a szociális felelősségek kezeléséhez is. Más szóval: az iskolai sikereken és az asztalnál való higgadt viselkedésen túl az önfegyelem a későbbiekben nagyobb elégedettséget, több barátot és közösségi kezdeményezést eredményez.

Hogy hogyan kezdjünk el egy gyereket önfegyelemre nevelni? Tanítsuk meg nekik, hogyan terelhetik el a figyelmüket a kísértésről. Az egyik megoldás az, hogy eltüntetjük a kísértés tárgyát a szemük elől, tehát pl. ténylegesen eltakarjuk a csábító mályvacukrot. Amikor a jutalom nem volt látható, egy felmérés során a gyerekek 75%-a képes volt 15 teljes percet várni a következő mályvacukorra; láthatóvá tett jutalom mellett egyik gyerek sem tudott ennyit várni.

8. Több játékidő

Sokat olvasunk manapság az éberségről és a meditációról – és meglehetősen hatásos mindkettő. Azonban a gyerekeket ezekre rávenni nem kis kihívást jelenthet. Hogyan érhetünk el eredményt? Több játékidővel. A legtöbb gyerek tudatosan gyakorol éberséget, azaz teljes egészében kiélvezi az aktuális pillanatot, amikor játszik. Úgy tűnik azonban, hogy napjainkban a gyermekek kevesebb időt töltenek (benti vagy kinti) játékkal. Mindent összevetve, a gyerekek átlagosan heti nyolcórányi szabad, kötetlen és spontán játékidőt vesztettek el az elmúlt két évtizedben.

A játékra szánt idő nem időpocsékolás! Elengedhetetlenül szükséges a gyerekek tanulásához és fejlődéséhez. A kutatók szerint részben a játékidő drámai csökkenése felelős a gyerekek kognitív és érzelmi fejlődésének lelassulásáért. Ráadásul a gyerekek megtanítása a szabad vonalvezetésű, rendszerezetlen játékra (felnőttekkel vagy azok nélkül) hozzásegíti őket az intellektuális, fizikai, szociális és érzelmi jóléthez. A strukturálatlan játék segít megtanulni a gyereknek csapatban dolgozni, osztozni, egyezkedni, konfliktusokat kezelni, szabályozni az érzéseiket és a viselkedésüket, és felszólalni a maguk javára. Itt nincs szükség szigorú megkötésekre, csupán biztosíts több időt a gyerekeidnek, hogy szabadon játszhassanak.

9. Úgy alakítsd a környezetüket, hogy az a boldogságukat segítse

Nem igazán szeretjük beismerni, de mindnyájunkra hatással van a környezetünk – gyakran jobban is, mint gondolnánk. Mi a legegyszerűbb módja, hogy nagyobb befolyással legyünk a gyermekünk környezetére? Kevesebb tévé. A felmérések határozott összefüggést mutatnak a televízió nem nézése és a boldogság közt. A szociológusok szerint a boldogtalan emberek hajlamosak sokkal több időt tölteni a tévé előtt, mint boldogabb társaik – azt nem tudni, hogy a tévénézés teszi-e az embereket boldogtalanabbá, vagy a boldogtalan emberek szeretnek-e jobban tévézni. Azt viszont tudjuk, hogy sok más tevékenység segíthet a gyerekünknek boldog, jó beállítottságú egyénné válni. Amikor a gyerek tévét néz, nem azokat a dolgokat csinálja, amik hosszú távon a boldogsághoz segíthetik.

10. Vacsorázzatok együtt

Néha a tudomány csak annyit tesz, hogy igazolja, amit a felmenőink már réges-rég tudnak. Igen, a családi vacsora fontos. Ez az egyszerű hagyomány formázza a gyermek személyiségét és segíthet neki abban is, hogy boldogabbá váljon. Szintén felmérések bizonyítják, hogy azon gyerekek, akik rendszeresen vacsoráznak együtt a családjukkal, érzelmileg stabilabbak lesznek, és kisebb eséllyel fordulnak alkoholhoz vagy más, függőséget okozó szerekhez. Jobb jegyeket kapnak az iskolában és kevesebb náluk a depresszióra utaló tünet, ami különösen a kamasz lányokról mondható el. Ezenkívül ritkábban válnak túlsúlyossá vagy szenvednek táplálkozási zavarokban. A családi vacsorát akár a gyerekeknek való felolvasás is koronázhatja, amivel az iskolára is jobban fel lehet készíteni őket.

Forrás: https://www.bakadesuyo.com/2014/02/happy-kids/ Ferles Péter