Stresszmentes fegyelmezés - szülőtréning

Ismerős történetek?

Estéről estére ismétlődő jelenet a családban: amint az esti fürdésre kerülne a sor, a kisfiú tiltakozni kezd. Bárhogy próbálkoznak a szülei, semmi sem használ, így aztán minden napra jut egy menetrend szerinti cirkusz. A szülői csoportban az anya azt a javaslatot kapja a többiektől, hogy legközelebb tegye fel a gyereknek a kérdést: „mire lenne szükséged, hogy szívesen bemássz a kádba?”. Ezt a  következő este meg is teszi. „A kiskatonámra” – válaszolja a gyerek. És valóban: amint viheti magával a műanyag figurát is a fürdőszobába, megszűnik a probléma.

Az alsó tagozatos fiú nagyon ellenáll a kötelező, otthoni, szombat reggeli  olvasásgyakorlásnak. Pedig a szülők jól kitalálták a rituálét: reggel, ébredés után, még az ágyban lapozgatnák együtt a könyvet, hogy gyorsan letudják a dolgot. Miután a csoportfoglalkozáson szituációs játékban kívülről néznek rá a jelenetre, rájönnek, hogy beszorítják a gyereket a kötelező helyzetbe. Azt mondják neki, választhat magának valamilyen könyvet, és akkor gyakorolnak vele, amikor szeretné. A kisfiú pedig onnantól kezdve egyre lelkesebben kezd el olvasni.

Tipikus testvérféltékenységes eset. A nagyobbik testvér rendszerint dühkitörésekkel küzd, vagy erőteljesebben reagál a kistestvérre, pl. szembe locsolja a kisbabát fürdés közben. A kicsi sír, anya berohan, kikapja a babát a kádból, apára rászól, hogy vigye ki a nagyot is, akinek még dühösen megjegyzi, hogy ne is lássalak, hogy csinálhatsz ilyet. Erre persze ő is sírva fakad, anya is, apa is ideges. Miután anya moziként végignézi a jelenetet egy szerepjátékban, rájön, hogy jobban átadhatná a helyzet megoldását apának, illetve hogy a nagyobbik gyermeke valójában figyelemre vágyik, csak nem a megfelelő módon szeretné azt elérni. A csoporttól azt az ötletet vitte magával, hogy vonja be a nagyobbikat a kisebb körüli teendőkbe, ezáltal megadhatja neki a figyelmet és a fontosság érzését, de az összetartozás élményét is. A konfliktusok hamarosan elcsitulnak a testvérek között.

Mindenre volt megoldás

Mind a három esetre a Stresszmentes fegyelmezés csoportfoglalkozásain született megoldás, ahol a gyerekneveléssel kapcsolatos fontos alapelveket a trénerek magyarázzák el a szülőknek, ők pedig – miután a problémás helyzetet szerepjátékkal megjelenítették – együtt ötletelnek a lehetséges megoldásokról. A következő alkalommal már azt is megbeszélhetik, hogyan váltak be az ötletek, és a tréning hetei során mindannyiuknak pozitív irányba változik a kapcsolata a gyerekével.

Nevelési eszközök kisebbekhez, nagyobbakhoz

A szülőtréning nem terápiás, hanem prevenciós jellegű módszer. A trénerek kommunikációs stratégiákat és demokratikus nevelési eszközöket adnak át a hétköznapi helyzetekben elbizonytalanodott szülőknek. A foglalkozások során világossá válik, mennyit ad hozzá az önismeret, illetve az érzelmekhez való kapcsolódás az emberi kapcsolatok sikeréhez. A szülők megtanulják anélkül rávezetni gyermeküket az együttműködésre, hogy csorbulna a családban a kötődés és az érzelmi biztonság. A tréning tematikája nem kisgyerek- vagy nagygyerek-specifikus – bár a szakemberek életkorra lebontva is adnak tanácsokat, elmagyaráznak fejlődéslélektani ismereteket –, a nevelési elvek korosztálytól függetlenül alkalmazhatók.

Önismereti alapozás

Sokan felismerjük, hogy felnőttkori problémáink mögött többnyire gyerekkori rossz tapasztalataink állnak, ezért igyekszünk másképpen állni a gyermekünkhöz, mint a szüleink tették velünk. Ami általában nehezebbnek bizonyul, mint gondoltuk, amikor ugyanis valami ellenében hozunk döntéseket („csak olyan ne legyek, mint az anyám”), akkor még mindig nem a gyerek személyiségéhez képest választunk nevelési eszközöket. Ráadásként pedig gyakran visszahúznak a régi minták is.

„A boltban a gyerek ledobja magát a földre – festi le a problémát Iván. – Sokan ilyenkor feszengeni kezdünk amiatt, mit szól ehhez a többi ember. Bestresszelünk. Stresszhelyzetben beszűkül a gondolkodás, automatikusan a régi berögződések veszik át az irányítást. A hozott minták annyira mélyen belénk ivódtak, hogy az automatizmusok felülírásához nem elég elolvasni egy-két gyereknevelési szakkönyvet.” „A szülőtréning ezért élményalapú és gyakorlatorientált  foglalkozásokból áll, a résztvevőknek van idejük és esélyük leépíteni az automatikus, rossz reakciókat, és helyettük begyakorolják az újakat” – fűzi hozzá Izabella.

Jó vagy úgy, ahogy vagy

„Amikor megszületett a kislányunk, szembesültünk vele, hogy hiába tanultunk pszichológiát, és vezetünk több éve különböző tréningeket, ha nevelésről van szó, mi sem tudunk megszabadulni a rossz beidegződéseinktől” – meséli Izabella. – Elkezdtünk kutatni, így jutottunk el olyan amerikai megközelítésekhez, amelyek itthon nem vagy alig ismertek.” A házaspár ezeket a megközelítésmódokat egyesítette, és a tréningbe beépítették analitikus pszichológiai tanulmányaik tanulságait is. Módszerük, a Stresszmentes fegyelmezés a gyermekkel való kapcsolatteremtésre, az érzelmi ráhangolódásra fókuszál. Kiindulópontjuk – a humanisztikus pszichológia alapján –, hogy a gyerek önmagától nem rossz, hanem a legtöbb viselkedésbeli probléma mögött kapcsolati hiány húzódik meg, amelyet korrigálni lehet.

A tréning fontos célja az is, hogy enyhüljenek a szülőséggel kapcsolatos szorongások, a „hibák” és „mulasztások” miatti bűntudat, a résztvevők komfortzónába kerüljenek a saját szülői szerepükkel.

Miből lesz a sérülés?

Tágabb értelemben azok a szülői reakciók adhatnak okot a gyerek sérülésére, amelyek olyan irányba kondicionálják a viselkedését, hogy abból később, felnőttként életvezetési problémái, érzelmi nehézségei alakulhatnak ki. „Mondjuk, hogy a gyerek eltöri a poharat – vázolnak fel egy szokványos helyzetet a trénerek. – Mit tesz a szülő? Idegesen kiabál. A gyerek rémülten hallgatja, és azt szűri le az esetből, hogy nem szabad hibát elkövetni, mert az indulatot vált ki. Persze a szülő is csak ember, lehet rossz napja, rossz hete, de ha sorozatosan reagál helyzetekre a gyereke számára fájdalmas módon, az a későbbiekben majd kudarckerülő, perfekcionista vagy egyszerszűen alacsony önértékelésű emberré válhat.”  Egy másik gyakori példa: a gyerek rosszat tesz, mi pedig büntetésből a szobájába küldjük: „látni sem akarlak”. Így azt tanulja meg, hogy ahol negatív érzelmek merülnek fel, onnan hátra kell lépni. „Kommunikációs tréningeken gyakran találkozunk olyan felnőttekkel, akik számára a konfliktusmegoldás egyszemélyes munka, egyedül próbálják megoldani a kapcsolati nehézségeket, miközben érzelmileg eltávolodnak a párjuktól, a szeretteiktől” – magyarázza Iván.

Forrás: famiily.hu