Szimpatika – Így lehet bárkiből beteget csinálni

Normál vagy kóros?

A klinikus a teszteredményt általában az egészséges (az adott betegségben nem szenvedő) személyek esetében megállapított tartományhoz viszonyítja. Ezt nevezik referencia- (vagy normál) tartománynak. A referenciatartományon kívül eső eredmény „kóros”, az azon belüli a „normál”. Sajnos azonban a helyzet nem mindig egyértelmű. A referenciatartomány megállapításához meghatározott számú nem beteg, illetve beteg személy esetében határozzák meg az adott paraméter értékét (optimális esetben módszerenként). A referenciatartomány határaiként olyan értékeket kell meghatározni, amelyek a nem beteg személyeket a betegektől nagy pontossággal elválasztják. Ez a napjainkban rutinszerűen végzett laborvizsgálatok esetében azt jelenti, hogy a nem beteg személyek 95-99%-ának az értékei a tartományon belül lesznek, és csak 1-5%-uk kerül a tartományon kívülre. Azaz: 100 egészségesből teszttől függően 1-5 személy esetében utal a vizsgálat (tévesen) betegségre. Ez első ránézésre nem sok.

Ha viszont 2 paramétert kér az orvos (pl. mind a kettő esetében 5% a téves pozitivitás aránya), akkor annak a valószínűsége, hogy egy egészséges embernél az egyik kóros lesz, már közel 10%. Ha pedig egy 15 paramétert vizsgáló „éves szűrést” veszünk, akkor az álpozitivitás valószínűsége drasztikusan tovább nő. Ha paraméterenként 5% az álpozitívok aránya, akkor csupán az egészségesek 46%-ánál, azaz kevesebb mint felénél lesz az összes eredmény „normális”, a többinél (a személyek 54%-ánál) legalább egy paraméter „kóros” lesz. (A legalább egy 1 kóros eredménnyel rendelkező egészséges személyek aránya még akkor is 14% lesz, ha a paraméterek referenciatartományát úgy állították be, hogy csak 1% lesz az álpozitívak aránya paraméterenként.)

Mi következik ebből?

Nem szabad KIZÁRÓLAG egy kóros paraméterre diagnózist alapozni (vagy – a paraméterek többsége esetén – csak ennek alapján kivizsgálást indikálni). Mindig figyelembe kell venni a klinikai tüneteket, jeleket, a beteg panaszait, az összefüggő egyéb laborvizsgálatok eredményeit (pl. vérképvizsgálat esetén normális hemoglobinszint és vörösvérsejtszám mellett egy kissé alacsonyabb MCV-érték esetén nem indokolt automatikusan mikrociter anémia/vashiány irányában kivizsgálni a beteget).

Érdemes jól átgondolni, milyen vizsgálatokat kérnek. A feleslegesen kért vizsgálat nemcsak pénzbe (ill. vérbe, időbe, fáradságba) kerül, de a nem elhanyagolható valószínűséggel jelentkező álpozitív eredmény alaposan félreviheti a kivizsgáló orvost. Ez az „árnyékra vetődés” jellegzetes esete (pl. az egyéb tesztek normális eredménye mellett a panaszmentes személynél mért reumafaktor-pozitivitás esetén nem indokolt az autoimmun irányba történő kivizsgálás). Az egyszeri kóros eredményt adó tesztet az intenzív kivizsgálás indítása előtt ismételni, illetve hasonló információtartalmú, más elven alapuló laborvizsgálattal igazolni kell.

Összefoglalás

A klinikai gyakorlatban a referenciatartomány alapján tartják az eredményt kórosnak vagy normálisnak. Számolni kell azonban azzal, hogy mindig lesznek olyan személyek, akiket a laboreredmény alapján tévesen sorolnak be a beteg vagy a nem beteg populációba.

Minél többféle tesztre kerül sor valakinél, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy valamelyik eredménye kóros lesz. Ezért csak indokolt teszteket szabad végeztetni; az akcidentálisan (klinikai jelekkel, panaszokkal összhangban nem levő) kóros eredményeket fenntartással kell kezelni – ilyenkor ismétlésre van szükség.

Ha többet szeretne a témában megtudni: / https://www.medicalonline.hu/
Dr.Vásárhelyi Barna