Szimpatika – Novembertelen: 2013/KA122/B ikt:133_SZ/3/4-es polgármesteri beszéd

Az üzembezárással járó csoportos leépítés során a cég mindkét dolgozóját elbocsátotta. Sajnos abból az egyik kerecsendapáti lakos volt, így falunkban 74%-kal nőtt a munkanélküliség. Természetesen mindent megteszünk, hogy Béla minél hamarabb visszatérjen a munkaerőpiacra – már be is írattuk egy kirgiz nyelvtanfolyamra. További csapás számunkra, hogy idén a sok napsütés és kellő mértékű csapadék kiváló hatást gyakorolt az ország szőlőtermésére, így nagymértékben visszaesett világszínvonalú tablettás borunk értékesítése. Nem tagadom, személyes hibák is vezettek a nehézségekhez. Utólag rossz döntésként könyvelhetjük el, hogy idén mák helyett prézlit vetettünk 40 hektáron, de hát csak az nem hibázik, aki nem dolgozik.

Száz szónak is egy a vége: a sorozatos csapásokat valahogy ki kell gazdálkodnunk, mert az a könyvelésből világosan látható, hogy a falu pénze nem lesz elegendő év végéig. Ezért arra a döntésre jutottunk Zsiga Lacival és Bandi atyával közösen a hivatalban, hogy idén elmarad a november. Ezzel a huszárvágással statisztikailag elkerülhető, hogy településünk veszteségessé váljon. Természetesen november kiesése érint pár jelentős dátumot, de azokról igyekeztünk gondoskodni.

Kezdjük mindjárt az elsejével, ami ugyebár mindenszentek ünnepe, avagy ahogy a Bandi atyával negyven éve pereskedő Kertész Virgil – falunk egyetlen ateistája – mondja: halottak napja. Tekintve, hogy a fiatalok úgyis már csak halloweeneznek gyertyás megemlékezés helyett, mindenszenteket összevontuk a szilveszterrel. Lehet kérem szépen álarcozni meg maskarásan felvonulni a hagyományos év végi petárdázás alatt. Hadd rémüldözzenek a tűzoltók, akik minden évben megjelennek, amikor Kocsenda Árpi az italbolton belül lövi ki sörösüvegből a Nagy Bálna Uránusz típusú rakétákat.

A hónappal együtt elmarad természetesen a november 3-i japán kultúra napja, ezért kéretik a nézeteltéréseknek idén szamurájkard nélkül véget vetni.

Szerencsére az 1997-es rendszerváltás óta (ami ugyebár pár évvel később ért el falunkba, mint az ország többi részére) a nagy októberi szocialista forradalmat már nem kell megünnepelni november 7-én. Így egy gonddal kevesebb.

November 16-án tarthatnánk a tolerancia napját, de az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy a toleranciára – erre a globalizációs mételyre – nálunk vidéken nincs igény, ezért ez a dátum sem fog hiányozni senkinek.

Nagyobb a gond a magyar foci napjával. 25-én emlékeznénk meg hagyományosan a londoni 6:3-ról. Immár 20 éve, hogy ezen a napon kerül sor a Kerecsendapáti–Szalókduka örökrangadóra, amikor a dukaiak egy napig nálunk isznak, megduplázva falunk egész éves turisztikai bevételét. Úgy döntöttünk, hogy ezt a jeles napot idén december 25-én tartjuk meg, karácsonnyal összevonva. Jobban is esik majd mákos bejglivel a szánkban verekedni a szalókdukai B-közép ultrák mindhárom tagjával. Ki is adtam az utasítást, hogy a faluházán felállítandó fenyőfára idén csúcsdísz helyett egy „vesszen Duka” felirat kerüljön.

A hivatalos ünnepnapok kérdését emígyen meg is oldottuk, már csak a névnapok maradtak. A teljesség igénye nélkül emelem poharam az Erzsébetekre, Katalinokra, Győzőkre és Andrásokra. És hogy a Hubertek se maradjanak ki az ünneplésből, az egész falu a vendégem egy feles hubertuszra. Csirió!