Utóolimpia

Ha ő nem mehet az olimpiára, majd az jön hozzá. Mivel úgyis régóta fente a fogát némi uniós sporttámogatásra, nekilátott megszervezni a kerecsendapáti faluolimpiát. Tervéhez mindenképpen szüksége volt Prekop Tónira, a méltán elhanyagolt művelődésszervezőre, aki Bandi atyán kívül a falu egyetlen írástudója volt. Bár Tóni ellenkezett, hogy OKJ-s művelődésszervezői diplomájával nem érzi magát felkészültnek egy EU-s pályázat 4500 oldalas anyagát megírni, Karancsi Zoli kilátásba helyezte, hogy a támogatásból a fiú lagziját is kifizeti Zsiga Borkával. Faluhelyt egy ilyen ajánlatot nem utasíthat vissza az ember fia, mert megtudja az apósjelölt, oszt onnantól nem életbiztosítás a vadászaton felhajtani a fácánokat neki.

Igen ám, de ha meg is van az olimpia fedezete (meg az a szolid sikerdíj, amit Zoli nem sajnált magától), mik legyenek a versenyszámok? Mert hát Kerecsendapáti népe finoman szólva is ritkán szervezett csoportos utazásokat a nem túl közeli kisváros sportboltjába. A népszámlálás statisztikája szerint a település egy főre eső éves sporttevékenysége nem haladta meg a hat percet, és ebbe belekalkulálták, hogy Bandi atya egy disznóölésen 1998-ban a jószág sivításától megriadva ijedtében egészen a Taknyos Varjúig futott.

A fentieket átgondolva tudományos igényességgel határozták meg, milyen versenyszámokban mérkőzhessenek meg a falusiak a másfélkarikás játékokon.

Kezdésnek a szervezők ügyeltek arra, hogy a kerecsendapáti olimpia nyitó száma a környék tömegsportja legyen, így a „Tour de Kerecsend” falukerülő kerékpáros versenyén több mint hatan indultak. Kiélezett küzdelem után végül Kaldenecker Jenő bácsi, a nyugalmazott halőr ölthette magára a győztesnek járó koszosfehér lyukacsos trikót. Megérdemelte a diadalt, hiszen egyformán jónak bizonyult a PB-palack-szállító technikai és a kaszafuvarozó gyorsasági etapon.

Tekintve, hogy Kerecsendapáti igazi bábanagyhatalom, néha még a megyeszékhelyről is jönnek ide szülni, Prekop Tóniék meghirdették a falu javasasszonyainak a száztíz méteres gátmetszést. A lelkes közönség kiválót derült Bandi atya – a szpíker – szóviccén, miszerint a futam az izgalmak mellett négy csecsemőt is szült. Az olimpiai hevület hatása a névadásban is megmutatkozott. A babák neve (befutási sorrendben) Fekete Arany, Tótfalusi Ezüst, Kovács Bronz és a dobogóról lecsúszó Mezei Kevin.

Természetesen nem maradtak ki a faluolimpia programjából az olyan hagyományos számok, mint a Taknyos Varjú előtt rendezett ökölvívó vegyes páros összecsapások vagy a párbaj-pillangókés vívás, aminek a horgászstég pástja adott otthont. Karancsiék sokat készültek egy igazi látványos sporttal is. Az egész falu szájtátva nézte a Nemeslaki ikrek fantasztikus szinkron-disznóölő bemutatóját, melyre az elfogulatlan zsűri kimagaslóan magas, 16.55-ös pontszámot adott, külön értékelve a majdnem józanul elvégzett gyakorlat egyediségében rejlő nehézségét.

Persze egy olimpián nemcsak a nyitó, de a záró szám is kiemelten fontos, így Karancsi Zoli gondoskodott arról, hogy a záró versenyszám a falu legismertebb sportja legyen. Így utoljára a maratoni kocsma-triatlont rendezték meg. A pálinkaivásból, sörívásból és félkarú rablón gépezésből álló versenyt a címvédő Zsiga Laci nyerte 17 felessel, 22 korsóval és kéthavi segély eltüntetésével, amivel megdöntötte saját, három éve felülmúlhatatlannak hitt falurekordját.

A szervezők igazán ügyeltek a faluolimpia tisztaságára, ezért egész Kerecsendapáti összegyűjtötte vizeletét a záróünnepség után, és elküldték egyben Budapestre szippantóskocsival. Persze valakiben felmerült, hogy a nagy olimpiai hevületben elfelejtettek vetni, no de majd jövőre.

 

Karancsi Zoli régóta készült Londonba az olimpiára. Szállása is volt, jegye is minden fontos mérkőzésre. Csak egy apró hiba csúszott a számításába: művészi tökélyre fejlesztett áfa-visszatérítéseit a megyei bíróság érdemei elismerése mellett 3 év házi őrizettel honorálta. No de Karancsi Zolit ennél nagyobb akadályok sem fékezték soha.