Csapatleépítés

Úgyhogy átcsoportosítottam a következő öt év oktatásra szánt büdzséjét, egy kicsit lecsippentettem az EU-s támogatásból, és már meg is volt a háromnapos, terepjárós, raftingos csapatépítés árának 20%-a. Előlegnek elég, a többit úgysem kell kifizetni – mert hát manapság amelyik cégnek nincs tartozása, az nincs is. Hát nem? Irány az Alpok!!!

A szállás elfoglalásáig nagyobb baleset nem történt. A könyvelésről négyen rossz vonatra szálltak, és Ulánbátorban kötöttek ki, de ennyi lemorzsolódással minden céges programnál számol az ember. Hívtak, hogy küldjek jegyet a visszaútra, de én nem szórhatom a cég pénzét, úgyhogy induljanak csak vissza gyalog. Ha nem állnak meg Moszkvában, karácsonyra hazaérnek.

Szóval elfoglaltuk a szállást. Gyönyörű vadásztrófeákkal díszített szobákat bocsátottak rendelkezésünkre a szervezők. Az agancsok nagy részét sikerült is megtalálnunk másnap a környékbeli halastóban. Szerintem a fényképek alapján össze lehet ragasztgatni őket, úgyhogy a kártérítési követelésük ezen pontját nem ismertem el jogosnak. De ne vágjunk az események elébe.

Nehéz vidéki koszttal fogadtak házigazdáink, aminek zsírtartalmát azonnal oldanunk kellett, nehogy eltompítsa a kollégákat. Ekkor rendeltem meg a pálinkát. Kicsit később, amikor az ital fogytán volt, tiszta szeszt kevertünk 4:1 arányban szőlőlével. Az így készült 80 fokos törkölypálinka nemcsak olcsóbb volt, mint az igazi, de meg is tette a hatását. Munkatársaim mindannyian bátran ültek a terepjárók volánjához.

Magam sem tudom, hogy jutottunk be az állatkertbe. Állítólag nem a kapun keresztül. Egy régi kérdésre fény derült. Az orrszarvú kibírja, ha szemből ütik el terepjáróval. A strucc sajnos nem. Ki gondolta volna. Állítólag a logisztikai osztályvezető megpróbált nyárson megsütni egy jószágot a kecskesimogatóban. Én nem láttam, mert a pálinkára megéheztem, és éppen egy zacskó Zoo-csemegét ettem, amikor megérkeztek a rendőrök. Szerencsére sikerült letagadnunk, hogy mi vezettünk, az meg, hogy mind a 15 Land Rovert lefoglalták, legyen a túraszervezők baja.

Másnap már nem volt olyan őszinte túravezetőink mosolya, amikor felsorakoztunk a vadvízi evezés helyszínén. Azt hiszem, némiképp igazuk van, hogy Gertrúber Marikának a minőségi ellenőrzési osztályról nem kellett volna még az instrukciók előtt beülnie a gumitutajba. De a kiabálás túlzás. Természetesen visszaadjuk a tutajt, ha majd előkerül Marika. Állítólag a bolgár tengerparton látták evezni. Hogy sodorta odáig a patak Ausztriából?! A természet csodája.

Lényeg, hogy a csapatépítés jól sikerült. A kollektíva összekovácsolódott, ami remélhetőleg a termelésben hozza majd a számokat. Az pedig, hogy a marketing osztály ellen nemzetközi körözést adtak ki a sztriptízbárban történt incidens után – a főnök szerint bagatell. Minden multicégnél előfordul. Günter, a vezérigazgató azt mondta, még soha ilyen jól nem érezte magát céges tréningen. Úgyhogy meghosszabbították a szerződésemet.

Üdv:
Tomasz

Ui.: A túraszervező cégnél téged adtalak meg kezesnek. Remélem, nem baj. Ha megkeresnek, szerintem ne nyiss ajtót. Csá.