Szimpatika – A depresszió tünetei és kezelése

Rosszkedv vagy depresszió?

Gyakran gondoljuk azt, amikor szomorúak vagyunk, hogy ez már bizony a depresszió jele, tehát depressziósak vagyunk. Azonban a szomorúság nem depresszió.

A depresszió betegség, hangulatzavar, míg a szomorúság egy múlékony, érzelmi állapot. A depresszió diagnosztikájában a szomorúság csupán egyetlen tünet. A leglényegesebb különbség az időbeli lefolyásban és a két állapot mélységében van. Vagyis a szomorúság vagy rosszkedv, ha normális, néhány napon, legfeljebb néhány héten belül elmúlik, míg a depresszió több mint két héten át, de akár hónapokig, vagy bizonyos lelki alkatú emberek esetében évekig is fennáll. Továbbá depresszióról csak bizonyos tipikus tünetek egyidejű előfordulása esetén beszélhetünk.

Mánia és depresszió?

A hangulatzavarok diagnosztikájában elkülönítjük egymástól a depressziós epizóddal jellemezhető állapotot az ún. mániával járó megbetegedéstől.

A korábban mániás depressziós pszichózis névvel illetett zavar lényege, hogy az ún. major depresszív epizódokon túl fellép a betegség lefolyása során az ún. mánia fázisa is. Amennyiben a mánia teljesen kifejlődik, bipoláris I. zavarról beszélünk, míg ha „csak” hipomán állapotok váltják a depressziót, bipoláris II. zavarról van szó. A bipoláris zavar hátterében elsősorban biológiai tényezők állhatnak, gyógykezelése is elsősorban gyógyszeres terápiával történik.

A depresszió tünetei

A depresszió tünetei több területen megjelennek, így érzelmi, motivációs, viselkedéses, kognitív és testi tüneteket azonosíthatunk.

Érzelmi tünetek: szomorúság, rosszkedv, örömre és szeretetre való képtelenség, öngyűlölet.

Motivációs tünetek: a személy érdeklődése lecsökken, nincs kedve semmihez – „semmi értelme belevágni egy újabb szánalmas napba”.

Viselkedési tünetek: a személy produktivitása, aktivitása csökken, gyakran csak fekszik az ágyban, energiahiányról panaszkodik, lelassul. Görnyedt testtartás, halk beszéd jellemzi.

Kognitív (gondolkodásbeli) tünetek: a depresszióval küzdő személy végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, jövőjét; pesszimista, reményvesztett, koncentrálóképessége gyengül. Negatív énkép jellemzi. Gondolkodását a „KELL”-ek hatják át. Nem lényeges az, ami van; a múltban és a jövőben él, nem a jelenben.

Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, fogyás vagy hízás, szédülés, alvászavar – nehezen tud elaludni, vagy hajnalban felébred és nem tud visszaaludni. Állandó fáradékonyság jellemzi.

A pszichiátriai betegségek kategorizációjára szolgáló leírásokban az itt felsorolt tünetekből nem kell mindnek teljesülnie ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de a panaszok több mint felének jelen kell lennie a depresszió diagnózisához.

Hangulatzavarok gyakorisága

A népesség kb. 10%-a élete során legalább egyszer átél súlyos depressziót. A bipoláris zavar gyakorisága 1-1,5%.

Háttér

A depresszió multifaktoriális betegség, vagyis egyszerre több tényező egyidejű megjelenése vezethet a betegség kialakulásához. A depresszió kialakulásában jelen van valamilyen mértékű genetikai meghatározottság, hiszen ikervizsgálatok során azt találták, hogy ha egy egypetéjű ikerpár egyik tagja depressziós, 43% a valószínűsége, hogy a másik tag is depressziós lesz. Kétpetéjű ikreknél ez az arány 20%.

Nagyobb valószínűséggel fordul elő a depresszió olyan egyénnél, akinek a szülei közül egyikük vagy mindketten depressziósak, szorongásos zavarral küzdenek, esetleg alkoholisták. Általában a depressziós egyének gyermekkorában megtalálható a hideg, elutasító, empátiaszegény, kritikus családi miliő. A kora gyermekkori negatív kulcsélmények mellett stresszt okozó életesemények, valamint az információfeldolgozást érintő gondolkodási zavarok jelenléte is meghatározó lehet a depressziós epizód kialakulásában.

Következmények

A depresszió legszomorúbb következménye az öngyilkossági kísérlet vagy a befejezett öngyilkosság. Sajnos a depressziós egyének 7-15%-a követ el öngyilkosságot. Ennek leglényegesebb aspektusa a reménytelenség mértéke. A depresszió kezelés nélkül néhány hónap alatt enyhülhet, elmúlhat, viszont a kezelés nélküli esetekben nagy a visszaesés valószínűsége is.

Kezelés

Visszatérő, súlyos depresszió esetén indokolt és elkerülhetetlen a gyógyszeres kezelés, antidepresszánsok formájában. Ezek a gyógyszerek az agyi ingerületátvivő anyagokra (neurotranszmitterekre) hatnak, főleg a noradrenalinra és a szerotoninra.

A pszichoterápia ugyancsak indokolt és hatékony beavatkozás. A Pszichoterápiás Részlegünkön zajló, kognitív szemléletű terápia bizonyítottan hatékony eljárás a depresszió kezelésében.

A depresszió kognitív viselkedésterápiája

A kognitív terápiás szemlélet első terápiás protokollját depresszió kezelésére dolgozták ki, hozzávetőleg fél évszázaddal ezelőtt. Aaron T. Beck kognitív elmélete abból a feltevésből indul ki, hogy az egyén adaptív vagy inadaptív magatartása az információfeldolgozási és jelentésadási folyamatok eredményeként jön létre. Ennek a folyamatnak az alapját az ún. alapsémák képezik. Beck szerint az alapsémák kognitív struktúrák, melyek tárgyakra, eseményekre, illetve viszonyokra vonatkozó attitűdök, vélekedések és feltevések szervezett nyalábjaiból állnak, az egyén korai élményei alapján szerveződnek, és viszonylagos stabilitást mutatnak az élet folyamán. Amennyiben a korai negatív élmények nyomán kialakult alapsémák torzult valóságészlelést alakítanak ki, olyan percepciós hibák jönnek létre, amely miatt az egyén önmagáról, a világról, jövőjéről és másokhoz fűződő viszonyáról irreálisan, negatívan gondolkodik. Ez a gondolkodásmód a hétköznapokban is tetten érhető. A kognitív terápia fő célja, hogy a páciens felismerje ezeket a gondolatokat és reálisabb, valósághűbb szemléletet alakítson ki az adott eseményekről. Emellett a kognitív viselkedésterápiás módszer a depressziós egyén aktivitásfokozására, problémamegoldó stratégiáinak fejlesztésére és a visszaesések megelőzésére is fókuszál.

Összefoglalva: a depresszió pszichoterápiájának fő célja a pozitív érzelmek növelése és a negatívak csökkentése.

forrás: https://www.pszichoterapiasosztaly.hu