A magazin előző számának nyomdai leadásánál még nem voltak kezemben bizonyítványok, ezért hallgattam róluk, mint a sír. Megkaptuk. Nincs benne meglepetés, hál’ isten! Ez több szempontból jó: még őszinték velem a gyerekeink, és – félretéve a tréfát – büszke is vagyok rájuk.
Büszke, mert nem egyedül tanulnak egy napfényes luxusingatlanban, külön szobában, nincs külön számítógépük, nálunk két gyerekszoba van. Nem panasz, csak mindig elgondolkodom: nem sok ennyi gyerek, sokan luxusnak tartják és biztosan számolgatják, hogy lehet ez? ...Ezeknek a bőrük alatt is pénz van?... Jé, és mindegyiknek van még bicaja is? Nem folytatom, nálunk a konyhaasztalon, a nagyszobában és az egyik gyerekszobában is van tanulás, és a jelek szerint ez egyáltalán nem gond. Hogy csak egy példát említsek, Ádámból biztosan nem lesz vegyész, de a többi tárgy teljesen rendben van.
Jövőre még egy helyszín lép be a tanulóasztalok sorába, hiszen Bence megy a suliba. Bizony, megvolt az óvodai búcsúztató, melyet sikerült lekésnem! LEKÉSNEM! Pont egy órával néztem el az időpontot, amin nagyon elszomorodtam, hiszen mi lehet olyan fontos ebben az egész nyavalyás világban, ami miatt a saját gyerekem első ESEMÉNYÉRE nem érek oda? A zongoravizsgát elértem, gitárvizsga megvolt, táncbemutató rendben, de Bence első saját önálló története nem. A legrosszabb az volt, hogy utána a nagyfiamnak nem is mertem bevallani ezt egészen tegnapig, hiszen mit papolok én a pontosságról, meg a családról, ha a saját fiam ballagását lekésem?
Túléltük. Most már volt pár nap a Balatonnál – a családi nyaralóban –, én is ott tudtam lenni, persze nem végig, de ezt nem részletezem, hiszen fent már említettem a munka-élet viszony árnyoldalát. Nejem még GYES-en van, tehát könnyen beszélek, mert ő, mint egy tábori hősnő, kézben tartja a gyermekek nyaralását is. Nem értem, hogy csinálja, de mindent mosolyogva, lazán vezényel le, és még ő is élvezi. A nagyobbak pár napra hoznak barátot is, én meg csak lesek, és számolom a palacsintákat, reggelire a 4-5 liter tejet, vacsira a két tepsi milánóit. Természetesen a nagyok már szépen segítenek. A közös főzések mindig nyárra maradnak, amit mindenki vár. Krumplipucolás, hagymavágás, zöldségmosás, tűzrakás, gitározás, bográcsmosás... Utóbbi rám marad, de ez így jó.
Csak egészség legyen és térerő!
