Drága Éva néni! Mi nem gyakoroltuk nyáron az írásbeli osztást ötjegyű számokkal. Ezt be kellett vallanom, mert nem lenne jó a lelkiismeretem... Nem volt szívem íróasztalhoz parancsolni Bencét (10), akinek azért vannak nehézségei év közben, de a nagyokat sem köteleztem semmilyen tantárgyból gyakorlásra. Annak ellenére, hogy az előző évi bizik nem lettek olyanok, mint az eddigiek, túltettem magam rajta, mert nekem ők így is a gyerekeim.
Viszont rengeteget kirándultunk, bicajoztunk, ugráltunk a bányatóban, pedig ki volt írva, hogy „Fürödni tilos!”. Andris barátomék balatoni házikójában pedig megnéztük, mit eszik a mocsári teknős, miért olyan nehéz a kákán csomót találni, hogyan ereszt gyökeret a fűzfa ágainak vége, és még azt is megpróbáltuk megnézni, hogyan lélegzik a mocsári cédrus gyökere. Az este nem kellett korán ágyba bújni, de minden este zenéltünk. Sajnos a zenetanárainktól is elnézést kell kérnem, mert a srácokkal Quimbyt, Kispált és LGT-t tanultunk, na jó, egy-két népdalt is rendszeresen elővettünk, de torzított gitárral.
Én, őszintén megmondom, várom a jövő nyarat, mert az idei nagyon jó volt. A tanévet meg valahogy csak túléljük, de egy kérésem azért lenne: hétvégére, legalább az általános iskolában, még ne legyen lecke!