
Dávid fiam egy éves volt. A fent említett készülődések megtörténtek, család megjött, dédik összevesztek… De a lényeget nem mondtam még! Dávidkám két szót mond: APA, KUKA. Megtisztelő. A kukásautó mindig is egy csodálatra méltó szerkezet lesz, hiszen berreg, kerreg, nagy, és elviszi a szemetet. Szóval a fiam kimond engem és a kukásautót. Persze nem terhelném az elérzékenyülő apa gondolataival a tisztelt olvasókat, de az ember hajlamos megfeledkezni gyermekei beszédének fejlődéséről. Soha nem felejtem el például, ahogy Bence (kb. 3 évesen) közölte velem a játszótéren, amikor unokahúga a hintában ült: nézd apa, hinta, megmutassam hogy működik? Így. És egy hatalmasat lökött a hintán, benne Villővel, aki rám volt bízva (mindketten túlélték). Maradok a szülinapnál, amit drága nejem a másik oldalon leírt, melyen a család – jelentem – teljes létszámmal felsorakozott. Szuper volt. A torta összeállt, a rokonok megjöttek, a gyerekek felpörögtek, a rokonok elmentek, a gyerekek maradtak felpörgött állapotban. Mindkét nagymamám a lelkemre kötötte, hogy pihennem kellene, mert sápadt vagyok. Ezt az intelmet azonnal megfogadtam, mert gyermekeim lefekvését követően kb. 10 perc alatt én is elaludtam. Reggel megkérdeztem kis feleségem, segíthetek-e valamit, de ő mosolygósan annyit válaszolt, hogy kész a kávéd.

Elképesztő. Nem értem. Ez az energia honnan jön a nőkbe? Csoda. Én már most rettegek a karácsonyi vendégjárástól, de tudom, hogy jó lesz, hiszen anya csak egy van. Ilyen sorokkal szoktam lezárni az írásaimat az elmúlt hónapokban. Csak az a helyzet, hogy népes családunk működésének – generációk óta – mozgatórugója az ANYA. Anyám és az általam civakodónak feltüntetett dédik is mind-mind átvitték a saját családjukat egy-egy „háborún” (sajnos ki-ki szó szerint).
Az elmúlt egy év történései alapján a karácsonyi ajándékom: nem dolgozom a két ünnep között. Amikor ezt bejelentettem, feleségem úgy viselkedett, mintha egy autókulcsot vagy egy párizsi repülőjegyet húztam volna elő a farzsebemből, gyermekeim pedig rögtön előkészítették a heti tervet: társas, barkácsolás, szánkózás, miegymás.
Igyekszem tehát minden együtt töltött percet kiélvezni, az Ünnepet és a szünidőt tartalmasan eltölteni. Jöjjenek hát a rokonok, a barátok és az angyalok!
Boldog Karácsonyt!