Szimpatika – Hasonló gesztusokat használ a kisbaba és a majomkölyök

Figyelemre méltó, hogy mindhárom résztvevő gesztusai túlnyomóan a kommunikációt szolgálják: szemkontaktus, bizonyos hangok, valamint az a látható igyekezet, hogy választ kapjanak. Ezek közül a jelek közül egy vagy több is jelen volt mind az embergyerek, mind a majmok gesztusaiban.

A kislányt hét hónapon át, 11-től 18 hónapos koráig, a majombébiket 14 hónapon át, 12-től 26 hónapos korukig figyelték meg. Minden hónapban mindhárom résztvevőről egy-egy órás filmfelvételt értékeltek ki. Az állatok egy atlantai kutatóközpontban éltek, a kislány a szüleivel és bátyjaival. A majmok gesztusokkal, hangokkal és képi szimbólumokkal tanulták a kommunikációt, a gyermekhez normálisan beszéltek.

A vizsgálat első felében mind a kislány, mind az állatok főként gesztusokkal kommunikáltak. Az időszak második felében – az állatok esetében hét hónap elteltével – a majmok egyre gyakrabban használtak képi szimbólumokat, míg a gyermek 15-18 hónaposan már főként szavakkal fejezte ki magát. A kislány tehát rövidebb idő alatt tért át a gesztusokról a beszédre, az állatok ellenben továbbra is elsősorban mozdulatokkal kommunikáltak. „Ez volt az emberi beszédfejlődés egy jellegzetes útjának első bizonyítéka” – állította Greenfeld. A gesztusokkal párhuzamosan a hangos kommunikáció is fejlődött. „A gyermek gesztusainak többségét hangok is kísérték, a majmoknál ez ritkán fordult elő” – tette hozzá a kutató. Ez arra utal, hogy a gesztusok és hangok összekapcsolásának képessége fontos feltétele a beszéd kialakulásának.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ember a gesztusok és szimbólumok nyelvét a főemlősökkel közös ősétől örökölte, amely körülbelül hatmillió évvel ezelőtt élt. A vizsgálatban tapasztalt különbség azt sugallja, hogy a kommunikációs szándék több úton történő, hanggal és gesztusokkal való együttes kifejezése megerősödhetett, miután az emberi fejlődés új utakra lépett.

forrás: MTI