Halálközeli élmények a Kossuth Klubban
Módosítva: 2/19/2013 Szerző: Szimpatika 2 perc Mixtura
Halállátók: halálközeli élmények és magyarázataik – dr. Pilling János előadása a Kossuth klubban ma 17,30 és 19 óra között. Feltűnően nagy hasonlóság figyelhető meg a különböző halál közelébe került emberek tapasztalataiban – többek között erről is szó lesz a ma este induló, a Nagy tabu: halál és gyász című előadássorozat első alkalmán. Bérletek még ma kaphatók a Napfogyatkozás egyesület és a TIT Szabadegyetem közösen szervezett előadássorozatára, később már csak alkalmanként lehet jegyet vásárolni. Időpont: 2013. február 19. kedd 17.30 Cím: Kossuth Klub 1088 Budapest, Múzeum u. 7.
A halálközeli élmények tudományos vizsgálata már az elmúlt század végén megkezdődött. Az első közlemény 1892-ből származik, és Albert Heim, svájci geológus professzor nevéhez fűződik. Ő harminc esetet gyűjtött össze alpinistáktól, akik - csakúgy, mint ő maga - hegymászás közben lezuhantak. Tapasztalatikat jól példázza Heim saját beszámolója:
„Semmi bánatot vagy bénító félelmet nem érzetem. Nem volt szorongás, a fájdalomnak vagy kétségbeesésnek nyoma sem volt, hanem inkább egy nyugodt komolyság, mélységes elfogadás és nagy szellemi gyorsaság. Az események kapcsolatát és lehetséges kimenetelüket tisztán, objektíven személtem, a zavarodottságnak nyoma sem volt. Az idő nagymértékben kitágult.”
A halál közeli élmények vizsgálata ténylegesen a hetvenes évek elején kezdődött Russel Noyes munkásságával, aki főleg balesetek áldozatinak élményeivel foglalkozott. Ezzel váltás történt a parapszichológia vidékéről az orvostudomány irányába, másrészt előtérbe kerültek az élményeket átélők beszámolóinak feldolgozásán alapuló vizsgálatok.
Locke és Shontz vizsgálatai szerint a halál közelébe jutottak 22%-a él át halál közeli élményt. Száz vietnami veterán közül, akik a harctéren majdnem meghaltak, 24 számolt be típusos halál közeli élményről.
Egy férfi, aki majdnem megfulladt, így fogalmazta meg tapasztalatait:
„Ahogy a fényesség forrását elértem, bele akartam nézni. Egy darabig meg sem próbáltam, hogy megfogalmazzam azt az érzést, ami akkor elhatalmasodott rajtam. A teljes nyugalom, szeretet, energia és szépség végtelen világát láttam. Olyan volt, mintha az emberi létlényegtelenné vált volna, ezzel összevetve. De ugyanakkor hangsúlyozta az élet érté két, és a halált úgy mutatta be, mint egy másik, jobb élethez vezető utat. Minden az igazi létezés létében, szépségében, jelentőségében oldódott fel. A világmindenség energiája volt itt összegyűjtve örökre, ezen a meghatározhatatlan helyen.”
A halálközeli élményekre számtalan tudományos magyarázat létezik, azonban teljes egészében egyik sem bizonyított. A kérdés, hogy hiszi vagy sem mindazt, amit az odaátról visszatért emberek tapasztaltak, mindenki számára nyitott. Az biztos, hogy aki átélte ezt az élményt, többé nem fél a haláltól.