Szimpatika – Pihentető alvás nélkül nincs egészséges élet

Mit értünk alvászavar alatt?

Az alvászavaroknak sokféle típusát különböztetjük meg. A leggyakoribb, amikor a páciens nem tud elaludni, másoknak sok éjjel az éber periódusuk, megint mások pedig túlságosan korán ébrednek. És persze azokról sem feledkezhetünk meg, akik túl sokat alszanak, mégsem tudják kipihenni magukat. Szinte minden pszichiátriai, hangulati betegségnek velejárója valamilyen típusú alvászavar. A szimpatikus idegrendszer aktivitása – mely a stresszes élethelyzetekkel függ össze – szintén kivetíti hatásait az éjszakai pihenésre. Az alvászavar valamilyen szervi megbetegedés tüneteként is megjelenhet. Lehetséges, hogy egyszerűen a betegséggel járó fájdalom miatt nem tud valaki aludni, és természetesen a légzési nehézségeket sem felejthetjük el. A gyógyszerek mellékhatá-saként szintén jelentkezhet alvászavar, és ugyanígy az alkohol is eltérően hat az egyes emberek szervezetére. Van, akit ellazít egy pohár bor lefekvés előtt, mást azonban éppen ellenkezőleg.

És mi a helyzet a külső tényezőkkel?

Ezek között elsődlegesen a nem megfelelő alváshigiéniát említhetem, azaz az alvás külső körülményeit: az ágy, a matrac minőségét, a környezetet. Az sem mindegy, kivel alszunk együtt, hiszen az alvótárs a mi alvásunkat is befolyásolja. A gyerekek például imádnak a szüleikkel aludni, de mivel ők nyugtalanabbul, többet mozogva-forogva alszanak, a felnőttek számára nem biztos, hogy ez jó megoldás. Az alváshigiéniának ugyanígy része az intim, ingerszegény környezet, a zaj- és rezgésmentes hálószoba. Néha olyan ingerek is zavarják az alvást, amit az ember nem is érzékel, mert nincs rá megfelelő receptora. Ilyenek például a mágneses tér változásai vagy a napkitörések.

Mindenkivel előfordul, hogy egy éjszaka rosszul alszik, nem tudja kipihenni magát. Hol húzódik az a határ, amitől kezdve alvászavarról beszélhetünk?

Az 1-3 napos átmeneti alvászavarok többnyire valamilyen élethelyzettel függnek össze. Ide sorolhatjuk az uta-zások alkalmával, időzóna-átlépéskor jelentkező alvásproblémákat is. Ezek teljesen természetes jelenségek, idővel elmúlnak. Az egy hónapig terjedő alvászavar rövidnek tekinthető, ha ezen túlhalad, hosszú vagy króni-kus rendellenességről beszélünk. Ilyen esetekben mindig ki kell deríteni, mi okozza a problémát. Az okok fel-derítése során nagyon sok múlik a betegeken is, hiszen gyakran a legintimebb szférájukban kell kutatni. Hogy mást ne mondjak, rengetegszer párkapcsolati zavarok húzódnak meg a háttérben, amiről ugye senki sem beszél szívesen.

Mennyi az emberek átlagos alvásigénye?

Életkoronként változik. Csecsemőkorban 16-18 órát alszik az ember, de rövidebb szakaszokban. Nagyjából serdülőkorra áll be az úgynevezett diurnális ritmus: nappal ébren vagyunk, éjszaka alszunk. Az idősebb emberekre ismét a felületesebb, szakaszos ritmusú alvás a jellemző. Egy egészséges felnőttnek átlagosan 8 óra körüli az alvásigénye. Ez nem azt jelenti, hogy ennél kevesebbel nem is éri be, hanem hogy ennyi szükséges a tökéletes regenerációhoz, pihenéshez. Az összevissza életet élő embereknél éppen ezért nem feltétlenül a megfelelő mennyiség hiánya, hanem a ritmustalanság okoz gondot. Hiába van meg akár a megfelelő időtartam is, ha azt teljesen összevissza „alusszuk le”.

Eszerint igaz az a sokat hangoztatott tézis, hogy az éjfél előtti alvás az igazán pihentető?

Ilyen formában nem, hiszen az alvás nem ismeri az órát. Az éjszakai alvás a legpihentetőbb, de ennek pusztán annyi az oka, hogy ilyenkor adottak a külső feltételek, a nyugalom, a csend. Egyéntől függ, hogy az a jó, ha este 9-kor vagy 11-kor fekszünk le, a lényeg az, hogy a dolognak ritmusa legyen. Tehát próbáljunk meg lehetőleg mindig megközelítőleg ugyanakkor lefeküdni, mondjuk plusz-mínusz egy órával. Az semmiképpen sem jó, ha egyik nap éjfélkor kerülünk ágyba, másnap 10-kor, utána már fél 9-kor, aztán megint éjfélkor. A precíz napirend ma már nehezen tartható, ezzel én is tisztában vagyok, de akkor is jó, ha törekszünk rá.

Vagyis nincs különösebb jelentősége annak, hogy valaki korán- vagy későn fekvő típus. Mégis, min múlik ez?

Szociális háttér és életvitel kérdése. Köztudottan két embertípus létezik: a korán fekvő, korán kelő „pacsirta” és a későn fekvő, későn kelő „bagoly”. Többnyire elsősorban az intellektuális tevékenységekkel foglalkozó embe-rek válnak bagollyá, a fizikai munkából élők pedig estére kimerülnek, és amikor legkorábban lehetőségük van, lefekszenek. De ez általában értendő.

Gyakran feszegetett téma az ágy és a matrac milyensége is. Létezik-e általános érvényű tanács e téren?

Mindig azt mondom, hogy a lakás legfontosabb helyisége a hálószoba, annak legfontosabb bútordarabja pedig az ágy. Ezek kialakítására sem időt, sem pénzt nem szabad sajnálni. Az emberek többsége azt mondja, jót alszik a fárasztó nap után, pedig sokkal indokoltabb az ellentétes szemlélet: ha azt akarjuk, hogy sikeres, jó minőségű napunk legyen, inkább az előző éjszakában kell gondolkodnunk, hiszen azzal alapozzuk meg. Egy rosszul sikerült éjszaka után nem tudunk rendesen gondolkodni, memorizálni, koncentrálni, feszültek, idegesek vagyunk. A matrac puhaságát vagy keménységét illetően – a közhiedelemmel ellentétben – nincs általános érvényű recept: nem mondható, hogy a puha vagy a kemény ágybetét egészséges, mert mindig az a matrac a jó, ami személy szerint megfelel valakinek. Egy 12 éves, minden szöveti struktúrájában tökéletes és rugalmas fiatal kislány igé-nyei nem egyeznek egy idős, mozgásszervi betegségekkel és meszesedésekkel küszködő idős emberéivel. Vagyis egyénileg kell kitapasztalni, kinek mi a megfelelő. Ma már szerencsére mindenféle keménységű és puhaságú matrac kapható, tehát a választási lehetőség adott.

Hosszabb távon milyen következményekkel jár az alváshiány?

Nem kell feltétlenül hosszabb távra tekintenünk, hiszen már egyetlen kialvatlan vagy kihagyott éjszaka is csak az elkövetkezendő 5-6 éjszaka során pótolható. Hosszabb távon teljes kimerültséget, egészségügyileg megrom-lott helyzetet idéz elő a kialvatlanság. Az alvászavarokat ma már éppen ezért inkább alvás-ébrenléti zavarok-ként emlegetjük. Mindez munkahelyi, házastársi teljesítményben, hangulatban egyaránt megnyilvánulhat, a kérdés csupán annyi, hogy mennyire észrevehető, tolerálható az adott következmény.

Mindebből az is következik, hogy egy kialvatlan éjszaka után hiába döntjük magunkba a kávét?

Igen. A kávé, a tea és a többi serkentő jó arra, hogy ébren tartsuk magunkat általuk, de ez nem megoldás, hiszen ilyen esetekben az agy egészségtelen élettani működéséről beszélünk. Kémiai stimulációval tartunk fent egy kóros, rossz minőségű ébrenléti állapotot kvázi szenvedő funkcióban. Vagyis ébren vagyunk, de ez az ébrenlét össze sem hasonlítható egy olyan nappallal, amit előtte pihentető alvás előzött meg.

Mikor kell feltétlenül orvoshoz fordulni, ha valaki rosszul alszik?

Egy-két napos átmeneti alvászavar után nem szükséges, de ha hetekről van szó, és egyéb tünetek nem deríthetők fel, akkor feltétlenül. Ma már Magyarországon is nagyon jó szakembergárdával, technikai apparátussal ren-delkező alvásklinikák működnek, érdemes elmenni valamelyikbe egy-egy alvásvizsgálatra. Ilyenkor légzés-funkciót, légzésmélységet, horkolást, izomtónust egyaránt vizsgálnak, így viszonylag könnyen kideríthető, mi okozza a problémát. A tartalmas és jó minőségű élethez elengedhetetlen a pihentető alvás, enélkül csak vege-tálni lehet.