Latimer szerint Darwin evolúciós elméletét figyelembe véve nyilvánvalóvá válik, miért szenvedünk többet (elsősorban) gerincproblémáktól, mint az állatok. A négy lábról két lábra való átállás számos változást idézett elő az idők folyamán. Ilyenek az ellapult lábboltozatok (lúdtalp), a csigolyaközti porckorong magasságának fokozatos csökkenése és a sérvesedésre való hajlama, a kismedence előredőlése. Bármilyen furcsán hangzik is, a két lábon való járás az arc és a fej formáját is megváltozatta, ennek köszönhetően alakultak ki egyes fogzási zavarok, a bölcsességfog kialakulása, valamint a fogak számára elegendő hely hiánya.
Latimer szerint a függőleges pozícióba történő átállás váltotta ki a gerinc egyenesről S-alakba történő görbülését, melynek jellegzetesen két kyphoticus és két lordotikus görbülete jelent meg az embernél. Sajnos ugyancsak az evolúció következménye a gerincferdülés (scoliosis) is. A gerinc görbületeinek kialakulása kedvező változásokat is eredményezett, mivel így a szülőcsatorna jobban védett, mint a négy lábon járó emlősöknél.
A függőleges járás nagyobb terhelést közvetít a csigolyaközti porckorongra, mint a négy lábon történő járás esetén. A normális járás következében a felső és az alsó végtagok között keresztmozgás jön létre: amikor az egyik láb elöl van, akkor a másik oldali kéz szintén előrelendül, így a gerinc egy csavaró mozdulatot is kénytelen követni a függőleges erőbehatásokon kívül. Ezek együttesen vezethetnek a gerincsérv kialakulásához.
Latimer szerint a kor előrehaladtával, a csontok mésztartalmának csökkenésével egyre nagyobb az esély a gerinc degeneratív betegségeinek kialakulására. Ezt a változást napjainkban jobban megérezzük, mint elődeink, mivel az életkor jelentősen meghosszabbodott, a gerinc terhelése pedig a csontminőség romlása mellett is ugyanúgy megmarad.
A cikk ismertetője a Budai Egészségközpont Kft. és az Országos Gerincgyógyászati Központ munkatársa.
A cikk teljes válozata ezen a linken olvasható.