Szimpatika – A szemétből is lehet várat építeni

Honnan jött az ötlet, hogy a „szemétdizájnnal” foglalkozzatok?

Egy évvel ezelőtt az Európai Unió támogatásával tartottunk egy nemzetközi tábort, ahol a részt vevő fiatalok azt tanulták meg, hogyan lehet értékes, hasznos tárgyakat készíteni olyan dolgokból, melyeket már kidobásra ítéltek. A létrehozott alkotásokból később kiállítást rendeztünk. A tábor olyan jól sikerült, hogy ezt követően több magyar város középiskoláiban is tartottunk hasonló műhelyeket, és ezek osztatlan tetszést arattak.

Idén újra tábort szerveztünk, de ezúttal nem a kiállítás volt a cél, hanem hogy megtanítsuk a résztvevőket arra, hogyan adják tovább az elsajátított tudást. A siker most sem maradt el, s ez végleg megerősített bennünket abban, hogy van létjogosultsága a kreatív újrahasznosítást oktató foglalkozásoknak. Mostanra eljutottunk arra a szintre, hogy számos helyre hívnak bennünket, rengetegen szeretnék, hogy megtanítsuk nekik: a szemét is lehet érték.

Milyen tárgyakat hoztok létre?

Mindennapi használati tárgyakat. Leggyakrabban táskák, tárolók, pénztárcák készülnek, de olyan viselhető tárgyak is vannak, mint a fülbevaló, nyaklánc vagy hajpánt.

Milyen anyagokból dolgoztok?

A leggyakrabban használt „nyersanyag” a Tetra Pak (tejes és üdítős dobozok), de nagyon jók a műanyag szatyrok, a molinók, a különféle textilek, a régi harisnyák és a PET palackok is. Ami azt illeti, nincs semmi kőbe vésve, hiszen a vállalkozásunk nevében is használt kreativitás arról szól, hogy nincsenek határok. Ha valaki belekezd az ilyen jellegű újrahasznosításba, rövid időn belül azon kapja majd magát, hogy egy szemétkupac láttán megrohanják az ötletek, és már csak az abból elkészíthető tárgyak lebegnek a szeme előtt.

Nyilvánvaló, hogy szemét mindig van, de nehezen tudom elképzelni, hogy a műhelymunkák előtt a kukákban turkáltok nyersanyagokért. Hogyan szereztek be elegendő mennyiségű és minőségű szemetet?

Valóban nem vagyunk kukabúvárok. Sikerült kialakítanunk egy hálózatot a barátaink és ismerőseink segítségével, ők gyűjtik nekünk azokat a hulladékokat, amiket fel lehet használni. De akadnak olyan kávézók, éttermek, akik vállalták, hogy elteszik és nekünk adják azt a szemetet, amire nekik már nincs szükségük, de számunkra használható. Ez szerencsére már olyan jól működik, hogy szinte soha nincs hiány alapanyagban, mindig tudunk valamit készíteni, ha megjön alkotókedv. Nem volt nehéz dolgunk a hálózat kialakításakor, hiszen csak meg kellett mutatnunk a szemétből létrehozott tárgyakat, és ezek meggyőzték az embereket arról, hogy nem érdemes mindent kidobni. Mindig kiderül, hogy igény van az ilyen termékekre.

Hogy alakulnak ki az „összeszerelési útmutatók”?

A legelső ilyen programunk előtt végeztünk egy komolyabb kutatást, és akkor összeszedtünk egy csomó ötletet. De az a legjobb az egészben, hogy ha dolgozni kezd az ember, akkor teljesen új tárgyak, lehetőségek jutnak az eszébe. Jó példa erre, hogy amikor műanyag szatyrok összevasalását végeztük egy csoporttal, akkor az egyik fiatal egy papucsot készített, pedig füzetborító volt a terv. A furcsa lábbeli egyébként olyan jól sikerült, hogy a következő tíz napban azt hordta a srác.

A műhelymunkák alkalmával ti biztosítjátok a szemetet, vagy mindenki hozza magával?

Is-is, bár a legjobb az, ha a résztvevők is hoznak valamit. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert ha saját anyagból dolgozik az ember, akkor erősebb kötődés alakul ki közte és az elkészült mű között, amikor hazaviszi, az sokkal jobb érzés, sokkal büszkébb rá, hogy ezt igenis, ő alkotta, a saját kidobásra ítélt cuccából.

Ki a célközönsége ezeknek a műhelyeknek?

Mindenki. Tartottunk már foglalkozást óvodában és idősek klubjában is. Az iskolás közönség esetében annyi pluszelőnye van a dolognak, hogy ezzel a módszerrel el lehet bennük ültetni az újrahasznosítás gondolatát. Volt rá alkalom, hogy egy egész órás, környezeti katasztrófákkal riogató előadás után következett a mi foglalkozásunk, s míg az előbbin majdnem elaludtak a gyerekek, a pénztárca és ékszergyártás közben már azt tárgyalták meg egymás között, hogyan fogják otthon összegyűjteni a hulladékot, hogy folytathassák azt, amit itt megtanultak. Ezzel nyilvánvalóan nem lehet megmenteni a világot, de minél több ember ismeri és szereti meg ezt a módszert, annál nagyobb lépést teszünk előre.