Különféle ásványi anyagból (magnézium, mangán, vas, cink, egy halom, biológiailag értékes fehérjeféle) is jelentős a tartalma, és nem mellesleg, egyetlen gramm koleszterin sincs benne. A szójabab finomítva, tofu, azaz szójatúró formájában, szójatészta, -szósz, -tej, -csíra és -joghurt formájában kerül asztalunkra.
A szójaolaj – akár a főzés során felhasználva, akár salátákra öntve – különösen gazdag az egészségünk számára fontos telítetlen zsírsavakban. A fogyasztóknak mindössze egyetlen dolgot kell szem előtt tartaniuk: a szója másodlagos növényi anyagokat – úgynevezett izoflavonokat – tartalmaz, amelyről állatkísérletekben bebizonyosodott, hogy nem csak a daganatos megbetegedés kialakulását gátolják, hanem bizonyos körülmények között, ezzel éppen ellentétes – tehát rákkeltő – hatást is produkálhatnak. A „Food and Drug Administration – FDA” elnevezésű egyesült államokbeli egészségügyi szervezet 50 egymástól független tanulmány kielemzése után napi 25 grammban határozta meg a naponta kockázatok nélkül fogyasztható szójaprotein mennyiségét. Ez körülbelül 300 gramm tofunak vagy 800 ml szójatejnek felel meg.
A vegetáriánusok körében másik nagyon közkedvelt alapanyag a szejtán, amelyet szintén húspótlóként tartanak számon. Elkészítés előtt por állagú. Többnyire tönkölybúzából készül, de elvileg készíthető más gabonából is. Magas fehérjetartalma vetekszik a szójáéval, de nem teljes értékű ezért kiegészítésre szorul. Fehérjén kívül tartalmazza még szint az egész B-vitamin családot, niacint, E-vitamint, rezet, vasat, mangánt, cinket, magnéziumot, kalciumot, foszfort és szelént. Éppen úgy felhasználható, mint bármely húsféle. Lehet rántani, sütni, pörköltesen, ragunként elkészíteni. Rakott, csőben sült ételekhez zöldségekkel együtt elkészítve.
Forrás: Táplálkozási Akadémia Hírlevél