„Először ötvenöt éves koromban voltam énektanárnál”

Szerző: Kalmár András
Földes László, közismert becenevén „Hobo”, Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, előadóművész és a Hobo Blues Band együttes alapító tagja és énekese, jellegzetesen rekedtes énekhangját a fagylaltnak köszönheti. De nem csak erről beszélgettünk vele 2012 szeptemberében.

Azt rebesgetik, hogy film készül a Vadászatból....

1984-ben a Budapest Sportcsarnokban előadtuk a Vadászatot Szikora János rendezésében – az akkora lökést adott a környezetünknek, hogy összeálltak mindenféle színészek, lovas kaszkadőrök, filmesek azért, hogy a darabból film készülhessen. Megpróbáltuk, de a szocializmusban ez nem sikerülhetett, és azóta is kétszer visszautasították. Az első szinte természetes, hiszen az album dalszövegeit maga Aczél György cenzúrázta. A későbbieken sem kell csodálkozni, mert ez a mű minden hatalmat irritálhat.

A 2000-es évek elején Vidnyánszky Attila rendező kérésére Verebes Ernő, zentai költő/zeneszerző írt egy forgatókönyvet, de ebből sem készülhetett film. Idén januárban aztán én is írtam egyet, de még nem adtuk be, mert nem voltak megfelelőek a körülmények. Van egy elég jó forgatókönyv-szinopszisom, írtam egy előszót, sőt néhány jelenetet is, de ma még nincs az illetékesek előtt. Vidnyánszky a beregszászi színházzal 2002-ben, a debreceni Csokonai Színházban pedig 2007-ben csinált a Vadászatból színházi változatot, ami sikeres volt, a kettő 42 előadást ért meg. Ez nem rossz kiindulási alap, 100 000 néző jött el. A filmre még többen lennének kíváncsiak.

Egy igazi játékfilmet képzeljünk el?

Igen. Vidnyánszky folyamatosan zaklatott, hogy írjam meg én a forgatókönyvet. A korábbi változatokban csak segítettem, az alaptörténetet mások találták ki. De egyszer csak rám zuhant egy megmagyarázhatatlan pillanat és beugrott az egész sztori. Régóta el vagyok kényeztetve, még sosem írtam kényszerből dalszöveget, csak amikor jött valami fentről vagy bentről. A Csattanoga Csucsu című színdarabot három nap alatt írtam meg, úgy hogy előtte soha életemben nem csináltam hasonlót.

Szóval egyszer csak víziószerűen utolért az esetleges Vadászat-film alapötlete. Egy csavargó végigmenekül a magyar történelmen. Bujkál az erdőben, kilép onnan és a mohácsi csatában találja magát. Végignézi II. Lajos fulladásos halálát a Csele-patak vizében, elrohan, nehogy elkapják. Szerencséjére a völgyben jön egy vonat, amire felugrik. Benyit az első kupéba, ahol Korvin Ottó, Szamuely Tibor és Kun Béla, úton Bécs felé, snapszliznak. Átmegy egy másik vagonba, azon a zsidókat viszik Auschwitzba, aztán átmegy egy másikba, ahol Fradi-drukkerek tartanak Zalaegerszegre, a következő kupéban egy szerelmespár ül, ők Velencébe utaznak nászútra. És így tovább…

Különböző korok, magán- és politikai, társadalmi, művészeti szférák, történelmi figurák keverednek a filmben. A figurát folyamatosan, minden korban el akarják kapni, hogy megöljék. De miért üldözik?

A Csavargók Könyve, a ’88-ban megjelent hetedik nagylemezünk és a Csavargók Tízparancsolata című könyvemből készült előadóestem. Mindkettő a blues, a rock, a költészet és a magyar hagyományok szeretetével-védelmével foglalkozik. Sok mindent tartalmaz, amit értékesnek tartottam, amit kaptam, átvettem, megírtam hozzá a sajátjaimat és továbbadnék. Ezt a Könyvet kell a főhősnek átadnia, mielőtt elkapják, vagy meghal.

Érdekes, hogy akiket mestereidnek tartasz, Jim Morrison vagy a Rolling Stones hozzád képest sokkal egyoldalúbb művészek. Persze Jagger is játszott pár filmben, de sosem volt költői estje, nem írt darabot, ahogyan Morrison sem. Lehet, hogy a te életed is sokkal könnyebb lett volna, ha csak egy irányra koncentrálsz. Tulajdonképpen miért nem lettél színész?

33 éves koromtól kezdve megtelt az életem. 1968-ban írtam az első dalszövegemet, és pont a Kexnek, velük énekeltem először.

Magamról nem sokat tudtam, csak csavarogtam. Hogy lesz valakiből csavargó? Kétféleképpen: vagy nem tud nyugton ülni a fenekén, vagy valami elől menekülnie kell. Nekem menekülnöm kellett.

Ám jó felé vittek az utak. 1965-ben az ELTE Bölcsészkarán egy évfolyamba kerültem Bódy Gáborral, Bereményi Gézával, Dobai Péterrel, Spiró Györggyel. Pár év múlva a Kex körül kialakult egy csapat, zenészek, színművészetisek művészeti főiskolások, festők, költők, lődörgő lelkek, hobók. Jól ismertük egymást, bejártunk a Színművészeti Főiskolára, ott buliztunk esténként, nem számított, hogy ki kicsoda. A barátságoknak köszönhetően jöttek az első filmszerepek, 1966-ban forgattam Szomjas Györggyel a Három királyokat, aztán jött a Tündérszép leány és Bódyval az Agitátorok, amit nyomban be is tiltottak. Máriássy Félix rendező állandóan kapacitált, hogy legyek színész, jelentkezzek a Főiskolára, egyből felvesznek, csak szavaljam el az Anyám tyúkját vagy akármit. Ráadásul engem ’68-ban kirúgtak az egyetemről a Lakájdal miatt, ez a dal egy, az Eötvös Klubban játszó Omegát és annak közönségét ócsároló Népszabadság cikk ellen szólt. Érdekes, hogy ez az újság azóta is, 44 év elteltével sem száll le rólam.

Mivel már nem voltam egyetemista és nem volt munkám, közveszélyes munkakerülőnek számítottam. Emiatt állandó nehézségeim voltak, de végül a Filmgyártól kaptam papírokat, hogy ne csukjanak le. Ennek ellenére eszembe sem jutott, hogy színész legyek. Nem voltak ilyen ambícióim, ma sincsenek. Egyetlen szerepálmom van, a Svejk, de ahogy kinézek, attól tartok, ez nem fog összejönni.

Magyarországon sok művészt emésztett fel az elmúlt néhány évtized. Neked mi a titkod? Hogyan sikerült karbantartanod magad?

Nehéz kimondani, de a hatvanas évektől kezdve mindenki úgy ivott, mint a kefekötő. Ezen nincs mit szépíteni. Az én családomban is nagyon komoly alkoholisták voltak, a szó legtragikusabb értelmében, talán éppen ezért nem ittam soha. De hát folyton buliztunk, mindenki állandóan részeg volt, és mivel nem ittam, magányos lettem közöttük. Ezt nehezen viseltem, és elhúzódtam a barátaimtól. Utólag nagyon megbántam, inkább maradnom, segítenem kellett volna rajtuk. Persze annak, hogy akkor nem szálltam el, most megvan az eredménye: egészséges vagyok, 67 évesen is itt, Kapolcson mindennap két előadást adok.

Feleségem homeopata gyógyító, sokat segít és karbantart. Egészséges ételeket eszünk, bár néha a kolbász–fagylalt–görögdinnye háromszögben el szoktam vetni a sulykot. Három héttel ezelőtt két nap alatt megettem három kiló fagylaltot, de ennek vége. Újra elkezdtem rendszeresen edzeni, úgyhogy ezt egy darabig nem engedhetem meg magamnak. Nem dohányoztam soha, és a kábítószert is megúsztam.

Akkor honnan ez az orgánum? Az ember azt gondolná, hogy a hangod hosszan átmulatott éjszakák eredménye.

1988-ban játszottam Chicagóban egy blues kocsmában. Nem csak ottani magyarok előtt léptünk fel, hanem „igazi” amerikaiak előtt. Felmentem a színpadra vörös ingben és elkezdtük a Kis vörös kakast játszani. Azt mondtam a közönségnek, hogy az Egyesült Államokban én vagyok az egyetlen vörös kakas, mert egy kommunista országból jöttem. Ezen mindenki elkezdett röhögni és végigtapsolták a bulit, pedig magyarul énekeltem. A koncert után odajött hozzám két hatalmas fekete fickó, akik szerintem a Chicago Bulls kosárlabdacsapatából öregedhettek ki, iszonyú magasak voltak, óriási vállakkal. Mind a kettőnek egy-egy pohár a kezében. Megkérdezték, hogy mennyi whiskey-t ittam meg, hogy ilyen a hangom. Azt válaszoltam, hogy csak a sok fagylalttól van. Nagyon nevettek, de nem hitték el, és le kellett nyomnom velük a két whiskey-t. Azt hittem, meghalok.

Hogy mitől lett ilyen a hangom? Nagyon sokat énekeltem, sok verset mondtam, de nem képeztem a hangomat – egyszerűen ilyen. Először ötvenöt éves koromban voltam énektanárnál, Szentirmai Gabi néninél, mert meg kellett tanulnom egy nehéz darabot. Megkérdezte, mióta énekelek. Meg volt döbbenve, és azt mondta, hogy ha valaki így énekel, akkor fél év alatt gégerákot kap. Észrevette, hogy a hangmélységem megvan, ezért óráról órára mindig egy kicsit lejjebb vitte a zongorán a skálát, egészen a szubkontra d-ig. Miután kinyögtem valamit a sistergő levegővel együtt, tapsolni kezdett: „Laci! Magából lehetett volna valami! Megtalálta a „gyöngyöt” a sárban! Talán csak Gregor Józsefnek volt ilyen mély a hangja!” Azt hittem, beesek a zongora alá a röhögéstől.

Beszéltünk a régi nagy bulikról. Neked két lányod van: hogy éled meg azt, hogy lassan felnőtté válnak?

Bori lányom 24 éves, vele ezen már túl vagyok. Az első fiúknál féltékenységi rohamaim voltak. Angéla, a kisebbik még csak 14, de már gyűjtöm a pénzt golyószóróra, hogy legyen hova nyúlnom, ha majd megjelenik az első pasijával.

Itthon szép és békés, vidám családi életet élünk, együtt töltjük az estéket, együtt nyaralunk. Még sohasem küldtem ki egyik gyermekemet sem a dolgozószobámból, egyszer sem mondtam nekik, hogy ne zavarjanak.

Ez a házasságom 20 éve csodálatosan működik. Otthonról kapom az energiákat. Piliscsabán élek, az erdő szélén, faházban. Sosem voltam gazdag, tudtam is, hogy sosem leszek.

Nincs bennem igény rá, hogy szórakozni járjak, és azok a barátaim, akik megmaradtak, sajnos leszoktak róla, hogy beüljenek az autóba és kijöjjenek hozzám. De nem kell annyira szigorúnak lenni, mindannyian túl vannak a hatvanon. Inkább én járok hozzájuk.

Azt mondod, hogy nem jársz el szórakozni, de ahogy nézem, rengeteg fellépésed van, az év felét nem otthon töltöd. Amikor kisebbek voltak a lányok, nem volt nagyon nehéz?

Nehéz volt, többet játszottam, de dolgozni akkor sem kellett. Ma is „játszom”, amit csinálok, nem „munka”. Szerencsém van, még nem vesztettem el a közönségemet. 140 fellépésem volt tavaly, koncertek, előadóestek, legtöbbször telt ház előtt játszottam. Valami működik az emberek és köztem, de pontosan nem tudom, mi és miért. Változott és cserélődött is a közönség, de ugyanakkor vannak hűségesek, akik harminc éve eljönnek, ahová tudnak.

Nemrég odajött hozzám egy házaspár és elmesélték, hogy 25 évvel ezelőtt a Hobo Klubban jöttek össze, és azóta is nagyon boldogok.

Jártam úgy, hogy a koldus nem fogadott el tőlem pénzt, azt mondta, hogy eleget kapott már tőlem, költészetet és zenét. Gyönyörű dolgok vannak, csak tudni kell őket megélni.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!