Az arcelemzés módszerét a tao szerzetesek dolgozták ki, akik a kínai uralkodó tanácsadói, gyógyítói és tudósai voltak. A kínai császárok gyakran vették igénybe segítségüket, hogy megállapíthassák a hozzájuk érkező idegenekről azok karakterét, személyiségét, lehetőségeit, erős és gyenge pontjait. De az arcelemzést diagnózisok felállítására is használták. Mivel a gyógyításért is felelős szerzetesek nem érinthettek meg nőket, ezért rendkívüli fontossággal bírt, hogy tudják, mely szervek és betegségek hogyan jelennek meg az arcon, a testen. A kínaiak értették az arc közvetítette információkat, és legfőbb céljuk volt harmóniában élni az Öt Elemmel, a Yinnel és a Yanggal, valamint az évszakokkal, minél tovább megőrizve, konzerválva az életenergiát, a Jinget.
Az arc és a test által tükrözött viselkedésmintákkal Szókratész, Arisztotelész és Platón is foglalkozott. Leonardo Da Vinci komoly kutatásokat folytatott e téren, amikor vázlatokat készített leendő képeihez. Az európai középkori uralkodók eretnekségnek tartották az arcelemzést és sok embert megégettek gyakorlásáért. A XVIII. században Johann Kaspar Lavater svájci lelkipásztor foglalta össze a korábbi évszázadok arcelemzéssel kapcsolatos írásait, esszéket írt az arcvonások jelentéseiről, s az ő munkái által terjedt el (ismét) Európában a fiziognómia.
A XX. század 30-as éveiben az amerikai Edward Vincent Jones bíró hosszú évtizedek tapasztalatára alapozva kidolgozott egy olyan rendszert, amely alapján lehetővé vált az arcvonások és egyéb külső jegyek alapján nagy pontossággal következtetni a vádlottak személyiségére. Megfigyeléseinek a perszonológia nevet adta. Ma az arcelemzés elsősorban az Egyesült Államokban, valamint Németországban és Franciaországban éli virágkorát. Titkosszolgálatok, igazságügyi intézmények, iskolák, cégek, természetgyógyászok, gyógyszerészek és egyre több orvos ismerte és ismeri fel ennek a tudománynak a lehetőségeit és jelentőségét.
A régi Tao filozófusok a Víz, a Fa, a Tűz, a Föld és a Fém elemhez tartozó fogalmak, asszociációk segítségével igyekeztek rámutatni a világegyetemen belül létező minden dolog és élőlény kapcsolatára. Az Öt Elemet körben szokás ábrázolni, mivel egy körnek nincs kezdete és vége. Minden elemhez tartozik egy-egy érzelem, szín, forma, testrészek, belső szervek, fizikai funkció, érzékszerv, égtáj, érzelem és kifejezés. Az arcelemző ezek alapján az arcon is megkülönböztet Víz, Fa, Tűz, Föld és Fém elemhez tartozó vonásokat, arcterületeket, színeket, és ezekből következtet az illető személyiségére, meghatározó érzelmeire, problémáira, múltbeli eseményekre.
forrás: www.otelemarcelemzes.hu