Szimpatika – Mit szeretsz rajtam?

Azon sem csodálkoznék, ha holnap előállnak azzal, megtalálták a gént, amibe „igaz szerelmünk” összes tulajdonsága bele van kódolva, sőt, egy speciális mikroszkóppal még a neve kezdőbetűje is tisztán olvasható. Így aztán már sokkal könnyebb lesz megtalálni a „nagy Ő”-t, persze csakis evolúciós célból, pontosabban, hogy az egymást ujjongva felfedező sejtjeink, nedveink és szagmolekuláink inspirálva legyenek a szaporodásra, mi több, genetikailag optimális – jelen korhoz jól alkalmazkodó, vagyis túlélő – utódok származzanak a frigyből. (Például génsebészek és vegyi kutatók.)



Tegyük föl, hogy ez az egész szerelem-mizéria tényleg nem más, mint a hormonok játéka, vegytiszta kémia… Elmondok egy történetet.
A lány már közel járt a harminchoz, a háta mögött gyakran levénlányozták. (Akkoriban még nem voltak divatban a szinglik.) Egy árvaházban dolgozott, kisgyerekeket ápolt, miközben minden vágya az volt, hogy neki is lehessen gyereke. Esténként sokat sírt, reggel pedig karikás, fáradt volt a szeme. Volt az óvodában egy fiatal férfi, a húszas évei elején járt. Ő volt a fűtő. Szerette a bort meg a csinos lányokat. A keresetét elszórakozta, lányokra költötte. Esténként ez a fiú gyakran látta szomorúan szedelőzködni a lányt. Egy nap, amikor haza indultak, mellészegődött, és beszélgetni kezdtek. A fiú eldicsekedett, milyen sok lányt elcsábított már, és mennyi sok sört meg bort meg bír inni. A lány felelőtlen ficsúrnak nevezte. Aztán, ahogy teltek a hetek, egyre többet beszélgettek. És a lány végül elmondta, mi bántja. Hogy nem talált magának párt, pedig már mindjárt harmincéves, és hogy mennyire szeretne gyereket. A fiú megsajnálta. Hetek múlva azzal állt elő, hogy segít rajta, ha akarja. Ad neki gyereket. (Akkoriban még nem volt divatban a lombikbébi-program.) A lány előbb elpirult, aztán hazaszaladt. De végül addig-addig tépelődött, míg megkereste a fűtőt, és megkérte, ha tényleg komolyan gondolja, hát adjon neki egy gyereket. (Pedig nagyon nem volt divat lányanyának lenni akkoriban.) A fiú bólintott, és azontúl nem a kocsmákba járt esténként, hanem a lányhoz. Két hónap se kellett, és meglett az eredmény. Kilenc hónap múlva pedig kézzel foghatóvá vált. De a fiút ekkor elvitték katonának. Azt mondta a lánynak, nem vagy a feleségem, de szeretném, ha várnál rám. A lány várta. Kéthavonta jött levél a frontról. Hároméves volt a gyerek, amikor a fiú visszatért. Bár sose ígért ilyet, feleségül vette a lányt. De azontúl is csak a kocsmákat szerette, meg az ilyen-olyan lányokat kergette. A lány sokat sírt miatta, de még így is minden este hazavárta. A fiú mindig megígérte, többé nem marad ki. A lány bólintott, aztán másnap megint csak sírt. Aztán hirtelen nagyon beteg lett. Megoperálták, de hiába. Nem volt sok esély rá, hogy az agyvérzése után újra lábra áll. A fiú hazavitte, hogy majd otthon ápolja. Ettől fogva nem járt el a kocsmába, nem járt a szoknyák után. Két évig főzött a feleségére, mosdatta, etette, és közben a gyereket nevelte. Ekkor az asszony egyszer csak meggyógyult. Megmozdult a lába. Aztán néhány hónap alatt újra megtanult járni. Az orvosok azt mondták, kész csoda. Szép évek jöttek, boldogan éltek volna, de akkor a férfit baleset érte. Elvesztette a látását, nem lehetett segíteni rajta. A gyerekük addigra már megnősült és külföldre ment. Ketten maradtak. A férfi egész nap az üres lakásban ült, úgy várta a feleségét. Újra inni kezdett, hogy ez így nem élet. Az asszony hordta fel neki a sört meg a bort a harmadikra. Mikor megitta, ordított meg veszekedett. Volt, hogy sorban nekivágta az üvegeket a falnak. Aztán meg sírt. Így telt el az élet.
Öregek voltak már, amikor egy nap az asszony behozta a lavórt a forró vízzel, hogy megmosdassa a férfit, ahogy szokta. A vízbe tartotta a könyökét, hogy nem túl forró-e, mindig így csinálta, mint a kisbabákkal. Aztán megdörgölte a vizes szivacsot a kamillaszappannal.
A férfi ekkor megkérdezte tőle: Mit szeretsz rajtam? Mit tudtál szeretni rajtam annyi éven át?
Az asszony elmosolyodott, végigsimogatta a férfi arcát a habos szivaccsal, és azt felelte: A fene se tudja.